Az óvodás gyermekek magyar iskolába való beíratásáról

Több éve fut a „Szülőföldön magyarul” program, amelyet oktatási-nevelési támogatásként szoktunk emlegetni. A program alapvetően ahhoz kíván hozzájárulni, hogy minél vonzóbbá tegye a magyar oktatási intézményeket a szülők számára. Néhány éve a programot az óvodásokra is kiterjesztették.

Kárpátalján egészében véve közel húszezer gyermek és diák nyújt be évente kérelmet, s ezek több mint 99,8%-a meg is kapja a támogatást.

Azonban a program sikeres lebonyolítása mellett is évről évre fogy a magyar iskolák első osztályába beíratott gyermekek száma. Ezen első osztályosok nagy részét a magyar óvodáknak kellene adniuk, azonban az óvodások szüleinek viszonyulása e kérdéshez már korántsem egyöntetű.

Nem automatizmus, hogy az a szülő, aki magyar óvodai csoportba járatja gyermekét, azt a magyar iskolába kívánja íratni. (Csak példaként: a városi óvodák magyar csoportjába például számos nem magyar nemzetiségű szülő is beadta gyermekét.) Tény, hogy a tavaly óvodás gyermeke után támogatást kapott szülők közül több mint 300 már nem magyar iskolába íratta be gyermekét.

E fontos kérdés vizsgálatának céljából az erre az évre szóló oktatás-nevelési támogatás igénylésével párhuzamosan felmérést végeztünk arról, hogy az óvodás gyermekük részére támogatást igénylő szülők közül hányan vállalják fel azt, hogy majdan magyar iskolába íratják gyermeküket.

A felmérés egy egyszerű, önkéntes szándéknyilatkozat aláírásában öltött formát: „Alulírott igazolom, hogy gyermekemet, ... aki az óvodában magyar nyelvű oktatásban részesül, a későbbiekben, lehetőség szerint magyar tannyelvű iskolába kívánom íratni.”

Az elmúlt tanévben 4084 olyan gyermek után igényeltek támogatást, akik magyar nyelvű óvodai oktatásban részesültek. Közülük 3462-en (84,8%) írták alá az önkéntes szándéknyilatkozatot, 133 esetben (3,3%) nem állapítható meg a szülő hozzáállása, 489 esetben (12%) pedig a szülők egyértelműen jelezték, hogy nem kívánják aláírni a nyilatkozatot.

Vizsgáltuk a visszautasító hozzáállás területi eloszlását, illetve ugyanezt azon gyermekek vonatkozásában, akik jövőre iskolába mehetnének (2005–2007.08. születés). Az abszolút számok helyett az aláírást elutasító esetek százalékos arányára érdemes odafigyelni.

A legnagyobb arányú elutasítást Munkács és Nagyszőlős városában láthatjuk. Az iskoláskorúak között a legnagyobb arányú elutasítást Nagyszőlősön, Munkácson és a Nagyszőlősi járásban tapasztaltuk. Egészében véve az iskolás korúak között 14,2%-os, azaz a teljes átlagnál nagyobb arányú elutasítást tapasztaltunk.

Összesen 97 óvodai intézmény adatait vizsgáltuk. Ezek közül 40 intézményben minden szülő aláírta az önkéntes szándéknyilatkozatot. 20 intézményben 10%, míg további 15 intézményben 20% alatti az elutasítás aránya. Az intézmények közül 13-ban az elutasítás aránya meghaladta a 30%-ot, közülük 4-ben pedig az 50%-ot. A legmagasabb arányt: 69%-ot a Tiszaújlaki Óvodában tapasztaltuk.

Ha ugyanezt megvizsgáljuk az iskolába menendő óvodások körében, akkor a magyar iskolába való beíratásról szóló nyilatkozat elutasítása sok intézmény esetén még magasabb arányt mutat, bár van az ellenkezőjére is példa. 55 intézmény esetében minden szülő pozitívan nyilatkozott, viszont 16 intézményben az elutasítási arány meghaladta a 30%-ot, közülük 9-ben pedig az 50%-ot. A legmagasabb arányt ebben a vonatkozásban a korláthelmeci, tiszaújlaki és nagyszőlősi 9.sz. óvoda (több mint 75%) mutatta.

Ezek a számadatok persze semmiféle bizonyosságot nem jelentenek a tekintetben, hogy szeptemberben hány szülő íratja majd be gyermekét a magyar iskolák első osztályába.

A felmérés egyrészt nyilvánvalóan az előzetes szándékra, illetve a szándék bizonyosságára vonatkozott, ami idő közben is módosulhat, másrészt semmiféle felelősséget nem rótt a szülőre, tehát elvileg olyanok is aláírhatták a szándéknyilatkozatot, akiknek a településén jelenleg nem működik magyar iskola (pl. a fancsikai óvodások (87), köztük 15 elsős korú szülei kivétel nélkül aláírták a szándéknyilatkozatot).

A felmérések interpretációjában lehetséges különböző megközelítések ellenére, egyértelműen látszik, hogy az óvodás gyermekek szüleinek egy része nem a magas fokú nemzettudat okán íratja magyar óvodába a gyermekét, hanem esetenként más-más, a kárpátaljai magyarság vonatkozásában irreleváns célokat követve.

Gulácsy Géza