Három betűnyi eltérés miatt oda a nyugdíj?

„Egy hivatalnoki tévedés problémát okozott a nyugdíjam kiszámításában. A születési bizonyítványomban az apám neve »Юлиевич«-ként szerepel, a munkakönyvembe viszont hibásan »Юлійович«-ot írtak be. Miután egy munkahelyen dolgoztam végig az életemet, sosem volt alkalmam felfedezni a tévedést, amely így csak akkor derült ki, amikor nyugdíjba mentem, s benyújtottam a szükséges okmányokat a Nyugdíjalapnál, hogy számítsák fel a nyugdíjamat. A Nyugdíjalap helyi főosztályának hivatalnoka kijelentette, az eltérés miatt nem áll jogában befogadni a dokumentumaimat, s csak akkor jelentkezzek nála ismét, ha kiküszöböltem a hibát. A munkahelyemen azt mondták, nekik nincs joguk új munkakönyvet kiállítani a számomra. Jogában állt-e a Nyugdíjalapnál a hivatalnoknak egy nemtörődöm alkalmazott tévedése miatt gyakorlatilag kidobni egy olyan embert, aki majd negyven évet dolgozott le tisztességgel a szakmájában? Mit lehet tenni ilyen helyzetben?”

– Sajnos, nem is olyan ritka és kivételes az efféle „tévedés”, elírás a hivatalos dokumentumokban, mint gondolnánk. Az élet minden területén számíthatunk hasonló kellemetlenségekre az okmányainkban, dokumentumainkban feltüntetett hivatalos, úgynevezett jogalapot teremtő adatok között mutatkozó eltérések miatt. Például egyetlen betűnyi vagy számnyi különbség elégséges lehet ahhoz, hogy ne tudjunk hozzájutni az örökségünkhöz, ne kaphassunk útlevelet, ne élhessünk a választójogunkkal stb. Érdemes tehát részletesebben is foglalkozni ezzel a kérdéssel.

Annak érdekében, hogy elkerüljük a hasonló természetű kellemetlenségeket, mindenekelőtt azt tanácsolnám, hogy valahányszor olyan okmányokat (igazolványokat, engedélyeket, diplomákat, végzéseket stb.) veszünk kézhez, amelyekben szerepelnek az adataink, figyelmesen olvassuk végig azokat, vessük össze a bennük szereplő információkat (név, születési idő és hely stb.) az alapvető személyazonosító okmányainkban – személyigazolvány, keresztlevél stb. – szereplő adatokkal.

Amennyiben viszont a dokumentumban megbúvó hibára idejében nem derült fény, s azt nem javította ki az a személy vagy intézmény, aki vagy amely a hibát ejtette, nem marad más hátra, mint hogy a bírósághoz forduljunk a problémánkkal. A hasonló ügyek rendezésére kifejezetten erre a célra kidolgozott procedúra létezik önálló polgári peres eljárás keretében.

A hagyományos bírósági pertől ez az eljárás elsősorban abban különbözik, hogy nem keresetet nyújtunk be a bíróságon, hanem ténymegállapítást kérvényezünk. Eltérés mutatkozik az ilyen ügyek szereplői tekintetében is. Ha valamilyen tény megállapítását kérjük, az erre vonatkozó kérvényben két fél nevét kell megadnunk: a kérvényezőét (aki a szóban forgó tény megállapítását kéri a bíróságtól), és az ebben érdekelt félét.

Attól függően, hogy milyen célt szolgál a ténymegállapítás, érdekelt fél lehet például a Nyugdíjalap illetékes főosztálya (mert az ön munkakönyvében tévesen szerepelnek a személyi adatai), esetleg valamely belügyi hatóság, egyéb állami vagy önkormányzati hivatal, örökösök stb. Vagyis mindig a konkrét helyzettől függ, hogy kit nevez meg a kérvényező érdekelt félnek. Amennyiben például a bíróságnak a rokoni kapcsolat tényét kell megállapítania az unoka és az elhunyt nagyszülő között (ha a nagyszülő fia, az unoka apja már korábban meghalt), úgy ez befolyással lehet a többi örökös érdekeire az általuk örökölt hagyatékrész nagysága miatt (az újabb „örökös” megjelenésével az őket megillető rész értelemszerűen csökkenhet). De adott esetben hatással lehet az ügy a községi tanács által képviselt helyi közösségre is, hiszen elfordulhat, hogy amennyiben az örökségért senki sem jelentkezik, kezdeményezni lehet a bíróságon, hogy az a hagyatékot adja át a közösség tulajdonába. A bírósághoz címzett kérvényben feltétlenül meg kell adni a kérvényező és az érdekelt fél címét, illetve (ha van ilyen) telefonszámát.

Jegyezzük meg, hogy a ténymegállapításért folyamodó kérvényben célszerű következetesen és érthetően leírni, összefoglalni a kialakult helyzetet, pontosítani, hogy melyek azok a dokumentumok, amelyekben a szóban forgó adatok pontosan vannak feltüntetve, s melyekben van hiba, illetve miben áll ez a hiba. Ugyancsak le kell írni, hogy milyen bizonyítékok támasztják alá az ismertetett tényállást, mely okok miatt nem lehetséges a kérvényező részére kijavítani a hibát, vagy új, hibátlan dokumentumot készíteni a számára, ami szükségessé teszi a bíróság döntését az ügyben. Célszerű a kérvényben megfogalmazni a kérvényezőnek a maga követeléseit, vagyis, hogy egészen pontosan minek a megállapítását kéri a bíróságtól, illetve fel kell sorolni, mely dokumentumokat csatolja a kérvényhez.

A jogi következményekkel járó tény megállapítására vonatkozó kérvényt a folyamodónak a lakóhelye, egészen pontosan a személyi igazolványában feltüntetett lakcím szerint illetékes bíróságnál kell benyújtania.

Érdemes felsorolni, hogy Ukrajna Polgári Eljárási Törvénykönyvének 256. paragrafusa értelmében a bíróságok mely esetekben folytatnak le ténymegállapítási eljárást:

1) fizikai személyek közötti rokoni kapcsolatok megállapítása;

2) a fizikai személy eltartott voltának megállapítása;

3) rokkantság megállapítása, ha erre a nyugdíj, vagy a kötelező állami társadalombiztosítás alapján járó segély megítélése végett van szükség;

4) házasságkötés, válás, adoptáció tényének megállapítása;

5) annak megállapítása, hogy férfi és nő házasságon kívül egy háztartásban él;

6) annak megállapítása, hogy valamely jogalapot teremtő dokumentum az adott személy tulajdonát képezi, ha az abban feltüntetett vezeték- és keresztnév, apja neve, születési hely és idő nem egyezik meg az illető születési bizonyítványában vagy személyigazolványában szereplő adatokkal;

7) a személy születési időpontjának megállapítása, amennyiben az anyakönyvi hivatal által nem lehetséges a születés tényének bejegyzése;

8) a személy halála időpontjának megállapítása, amennyiben nem lehetséges a halál tényének rögzítése az anyakönyvi hivatal által;

9) a személy halottá nyilvánítása, ha olyan körülmények között tűnt el, melyek az életét veszélyeztették, vagy alapul szolgálnak arra, hogy halottnak higgyék valamely rendkívüli helyzet következtében.

Ugyancsak bírósági eljárás keretében állapítható meg minden egyéb olyan tény is, amely fizikai személyek egyéni vagy vagyoni jogainak keletkezését, változását, esetleg megszűnését idézi elő, amennyiben a törvény nem rendelkezik másként a megállapításuk rendjéről.

Ugyanakkor nem képezheti önálló bírósági eljárás tárgyát annak megállapítása, hogy egy adott személy tulajdonát képezik-e az olyan dokumentumok, mint a személyi igazolványa, a katonakönyve, a civil szervezetekben való tagságot igazoló okmányok, valamint az anyakönyvi hivatal által kiadott igazolások.

Amennyiben valamely tény megállapítása végett nyújt be kérvényt a bíróságon, jelen helyzet szerint 114,70 hrivnya bírósági illetéket kell befizetnie a polgárnak a költségvetésbe.

Ha tehát bárki hibát fedez fel az okmányaiban, forduljon bátran a bírósághoz, hogy mielőbb orvosolják a problémát. Nem érdemes halogatni a dolgot, hiszen a különféle okmányoknak eltérő az érvényességi idejük, s a bíróságon szükség lehet tanúk és kiegészítő dokumentumok felvonultatására is, ami idővel nehézségekbe ütközhet. Arról nem is szólva, hogy a hibás okmányok egyéb ügyeink intézését is akadályozhatják. Hasonló esetben nem árt jogászhoz vagy ügyvédhez fordulni, aki segít szakszerűen összeállítani a bírósághoz benyújtandó kérvényt.

hk