Ezt is érdemes tudni a diófáról

A mezőgazdászok már több száz évvel ezelőtt felfedezték, hogy a diófa káros hatással van a közelében fejlődő növényekre.

Az 1800-as évek végén a dió terméshéjából juglonnak nevezett vegyületet különítettek el, ami a kísérletekben elpusztította az arra érzékeny növényeket. A termésen kívül a juglont megtalálták még a levelekben, a fás részekben és a gyökerekben is.

Egyes növényi részekben évszakonként változó a vegyület mennyisége. Tavasszal a gyorsan fejlődő fiatal levelekben a legnagyobb a koncentrációja, nyáron a gyökerekben, terméséréskor pedig a burokban és a termésben van a legtöbb juglon.

A diófélék családjának minden tagja tartalmazza ezt az anyagot, de a díszfaként ültetett fekete dióban van belőle a legtöbb, így ez a fajta okozza a legkomolyabb gondokat.

A juglon a dió élő és holt szöveteiből egyaránt bejuthat a talajba. Jól oldódik a vízben, így az esőcseppek a rügyekből, a levelekből és a hajtásokból is kioldják, de a növénymaradványok lebomlása után is felszabadul ez az anyag. Az élő gyökerekből a gyökérsavakkal jut a talajba.

A zöldségfélék közül a paradicsom, a burgonya, a paprika és a padlizsán a legérzékenyebb a juglonra, de ne próbálkozzunk káposzta- és borsótermesztéssel sem a diófa közvetlen közelében.

A mérgezés tüneteként általános növekedési zavar, hervadás és végül pusztulás tapasztalható. A diófa emellett jelentős mértékben árnyékolja a növényeket, továbbá elvonja a vizet és a tápanyagot a talajból. A juglonmérgezés, valamint a víz- és a fényhiány gyakran összetéveszthető. A vízhiány lassú, az egész növényre kiterjedő hervadást okoz, ami öntözéssel visszafordítható. A juglon hatása hirtelen vált ki lankadásos tüneteket. A hervadás a növény egyes részein, de a teljes növényen is jelentkezhet, tanácsos időben azonosítani a baj forrását, mert a juglon mérgező hatása öntözéssel és nitrogéntrágyázással némiképp ellensúlyozható.

A juglon azonban nem minden zöldségfélét károsít. A csemegekukorica, a babfélék, a hagyma, a répafélék és a sárgarépa jól viselik a vegyület jelenlétét a talajban.

Amennyiben a diófa közelében lévő kertrészletet megfelelő mennyiségű napfény éri rendszeres víz- és tápanyagutánpótlás mellett, az említett zöldségfélék sikerrel termeszthetők.

Ha a tervezett zöldségeskert közelében diófa nő, célszerű más helyet keresni számára.

A talajban a juglon mennyisége a diófa „csurgóján”, azaz a fa koronájának talajfelszínre vetített kerületén belül a legnagyobb. A gyökerek azonban távolabbra is elnyúlnak, ezért a koronaátmérőtől 2-3-szoros távolságban is jelen van a káros vegyület a talajban.

A véletletszerűen növő diófamagoncot haladéktalanul el kell távolítani a kertből. A dió levelét és egyéb elhullott részeit ősszel azonnal el kell égetni, nincs helye a komposzttárolóban.

Őr Hidi László nagydobronyi gazdálkodó, a „Pro agricultura Carpathica” Kárpátaljai
Megyei Jótékonysági Alapítvány szaktanácsadója