Százéves a nagypaládi református templom

Nem hiába mondta gróf Széchenyi István, a legnagyobb magyar, hogy merjünk nagyok lenni. Mert a kishitűség elcsüggeszt, elgyengít, passzivitásba visz. Míg ha valakik tisztában vannak a bennük szunnyadó energiákkal, s azokat egy nagy, de sok munkával igenis megvalósítható álom elérésére mozgósítják, akkor csodák történhetnek. Ha egy közösség összefog egy nemes cél érdekében, s nem sajnálja rá a pénzt és munkát, akkor nagyszerű dolgok születhetnek. Erre mutatott példát a Nagypaládi Református Egyházközség, mely önerőből felújította jelenlegi, 1913-ban épült templomát, Kárpátalja egyik legjelentősebb, műemlékértékű neogótikus épületét.

A 2013. augusztus 18-án megtartott hálaadó istentiszteleten Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét az 50. zsoltár alapján, majd méltatta a nagypaládi reformátusok összefogását, s szót ejtett az áldozathozatal fontosságáról.

Ezt követően Mecséry Károly nagypaládi lelkipásztor köszöntötte az egybegyűlteket, s a vendégek között dr. Nagy Ignácot, Magyarország Beregszászi Konzulátusának vezető konzulját, Fördős Attila váci polgármestert, Magyar Sándornét, Kispalád polgármesterét, Krakkó Zsigmond kishodosi és Krakkó Adolf nagyhodosi polgármestert, Bartha Gyulát, a Szatmári Református Egyházmegye esperesét, Sipos Károly, a hajdani templomépíttető nagypaládi lelkész unokáját, Balogh-György Katalint és dédunokáját, dr. Balogh Attilát, Barta Józsefet, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének elnökét, Bíró Vencel nagypaládi polgármestert, Sőtér Gézát, a Nagypaládi Móricz Zsigmond Középiskola igazgatóját és a jelenlévő kárpátaljai egyházi személyeket.

Az üdvözlések után a tiszteletes ismertette a nagypaládi templom és a református gyülekezet történetét. A község első írásos említése – Palad néven – 1332-ből származik, s a falu a kezdetektől a XVIII. századig a Rozsályi-uradalomhoz tartozott. A középkorban épült gótikus temploma – melyhez ugyancsak kőből emelt harangtorony csatlakozott – az 1800-as évek végéig szolgálta az egyházközséget, ám ekkorra már leromlott az állaga, s a gyülekezet is „kinőtte” addigi lelki otthonát. Hosszú évekig tartó adakozás után, Tabakovics Emil aradi építész tervei alapján megkezdődött az építkezés, s 1913 őszére befejeződtek a munkálatok.

A templom mostani felújítása két éve kezdődött a szentegyház külső rekonstrukciójával. Tavaly sort kerítettek a templombelső, az elektromos hálózat, a nyílászárók és a harangállványzat, ez év tavaszán pedig a berendezési tárgyak felújítására és a padlózat lecsempézésére.

Ezután felszólalt még dr. Nagy Ignác beregszászi vezető konzul és Seres János máramaros–ugocsai esperes is.

A hálaadó istentisztelet – melyet a helyi gyülekezet Szivárvány Énekkarának a szolgálata tett még felemelőbbé – záró áldással ért véget.

Lajos Mihály