„Mai szabadságunk az 1956-os forradalomból sarjadt ki”

A KMKSZ '56-os megemlékezése a Rákóczi-főiskolán

2013. október 24., 08:20 , 667. szám

A magyarok 1956-ban azzal erősítették meg civilizációs identitásukat, hogy készek voltak áldozatot hozni annak legalapvetőbb értékéért, a szabadságért – hangsúlyozta Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke a szervezet október 23-i központi megemlékezésén, melyre szerdán került sor Beregszászban, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán.

A magyar nép 1956 őszén megelégelte a rabságot – idézte fel a fél évszázaddal ezelőtt történteket a házigazdák nevében az ünneplő közönséget köszöntő Bocskor László, a KMKSZ beregszászi alapszervezetének elnöke. Mint fogalmazott, a forradalom olyan állapot, amikor percek alatt végbemegy az, amihez máskor évek szükségesek, a tét pedig az emberhez méltó élet, a gondolkodás, a szabadság érzése volt. Ez a forradalom tiszta és méltóságteljes volt, olyan méltóságteljes, amilyenné csak az igazság tehette – mondta.

Nemzeti imádságunk eléneklése után Bocskor László az ünnepség vendégei között üdvözölhette többek között dr. Gulyás Gergely magyar országgyűlési képviselőt (Fidesz), Bacskai Józsefet, Magyarország ungvári főkonzulját, Tóth Istvánt, Magyarország beregszászi főkonzulját, Farkas Anikót, a magyar Honvédelmi Minisztérium kabinetfőnökét, Milován Orsolyát, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) Nemzetpolitikai Államtitkársága stratégiai tervező és tájékoztatási főosztályának vezetőjét, Ljubka Katalint, a KIM Nemzetpolitikai Államtitkársága kárpátaljai osztályának vezetőjét, Kovács Miklóst, a KMKSZ elnökét, dr. Brenzovics Lászlót és Gulácsy Gézát, a KMKSZ alelnökeit, dr. Orosz Ildikót, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség és a Rákóczi-főiskola elnökét. A beregszászi főiskola dísztermében az 1956-os kárpátaljai események résztvevői, az 1956-os Emlékérem kárpátaljai kitüntetettjei közül ott volt Perduk Tibor Árpád Téglásról és Milován Sándor Nagyszőlősről.

Dr. Gulyás Gergely, az esemény ünnepi szónoka beszédében mindenekelőtt arra mutatott rá, hogy nincsenek erős közösségek közös múltunk ismerete és tisztelete nélkül. Mint fogalmazott, a nemzeti ünnep mindannyiunk számára alkalom arra, hogy olyan eseményre emlékezzünk, melyre mindannyian joggal vagyunk büszkék, mely – függetlenül attól, hogy miként választanak el bennünket mesterséges határok – a magyar nemzet valamennyi tagja számára ünnep.

Az országgyűlési képviselő emlékeztetett, hogy 1956 a nemzeti összetartozás ünnepe is. „Az itt élő magyarok is reménykedtek a reménykedőkkel, csüggedtek a csüggedőkkel, és talán egy rövid időre még a csodában is hihettek, látva, hogy a megszálló tankok, páncélautók tömkelegét ócskavasként szállították vissza a Szovjetunióba” – mondta.

Gulyás Gergely szerint a forradalom emléke örök figyelmeztetés, hogy a magyarok számára a szabadság, a jogállam és a demokrácia vérrel kiharcolt, szent érték, hiszen, mint azt Magyarország új alkotmánya és az első szabadon választott Országgyűlés által elsőként elfogadott emléktörvény egyaránt rögzíti: „mai szabadságunk az 1956-os forradalomból sarjadt ki”.

Ma a nemzet megmaradása nem kíván életáldozatot, amíg azonban a világ bármely táján élni fognak magyarok, mindig égbekiáltó példa lesz az 1956-osok példás kiállása és példátlan bátorsága – jelezte a szónok, aki szerint a múltra való emlékezés ezért a nemzet jövője iránti elkötelezettséget is jelenti.

„Ma a megmaradás parancsának teljesítéséhez nem lemondani kell a szabadságról, hanem elegendő jól élni vele. Ma szabadságunkban áll kiállni a magyar nemzet határokon átívelő összetartozása mellett. Ha megértjük 1956 – sokfélesége ellenére is – mindannyiunk számára közös üzenetét, akkor elválaszthatnak ugyan ma már átjárható fizikai határok bennünket, de soha semmi nem szakíthatja szét egységes nemzeti közösségünket” – mondta befejezésül Gulyás Gergely.

Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke beszédében emlékeztetett: Ukrajna éppen civilizációs identitást választ, az európai civilizációhoz való csatlakozás heteit-hónapjait éljük. Az ukrán hatalom és a Nyugat képviselői ennek kapcsán Julija Timosenko sorsáról alkudoznak, aki ugyan koholt vádak alapján tölti börtönbüntetését, de az elnyomattatásban élő 150 ezer ukrajnai magyar még hozzá képest is bűntelennek tekinthető; még azok is, akik a legutóbbi választásokon immár többedszerre árulták el a nemzetüket, ki 150, ki 200 hrivnyáért – fogalmazott a szónok, s ennek kapcsán egy 1956-os analógiával élve jelezte: a Nyugat már megint nem törődik velünk.

Mi magyarok 1956-ban azzal erősítettük meg európai civilizációs identitásunkat, hogy készek voltunk áldozatot hozni annak legalapvetőbb értékéért, a szabadságért – hangsúlyozta Kovács Miklós, „Így választunk közösséget, így erősítjük meg azonosságunkat dicső őseinkkel. A többnyire elvontnak tűnő értékek egyszer csak olyan formában válnak kézzelfoghatóvá, hogy valaki azokért áldozatot hoz, akár meg is hal értük” – tette hozzá, kiemelve: ez az anyacivilizációnkhoz, az európai civilizációhoz való tartozás igazi, és egyedüli autentikus módja, az összes többi „fals komédia”.

A szónok rámutatott: nekünk, kárpátaljai magyaroknak is választani kell identitást, vagy annak alapján, amit ezeréves történetünk diktál, vagy úgy, hogy követjük az itteni uralkodó divatot, alkalmazkodunk ahhoz, hogy a közvetlen, pőre, primitív haszonelvűség átvételével próbálunk túlélni és boldogulni; annak ellenére is, hogy ez az elsősorban a szavazatok eladásában megnyilvánuló haszonelvűség az oka a legmélyebb nyomornak, amelyet azután ugyanezek a szavazateladók „megérdemelten élvezhetnek”.

Kovács Miklós ezzel összefüggésben jelezte: a KMKSZ nemzeti szervezet, melynek feladata, hogy hitet, tanúságot tegyen a nemzethez való tartozás mellett, s megpróbálja a kárpátaljai magyarság egészét cselekedetei által a nemzethez való hűségben megtartani, illetve abba visszahelyezni. A KMKSZ elnöke úgy fogalmazott, nem ugyanaz például Tiszamelléki járást követelni a jelenlegi ukrajnai maffiahatalomtól, mint Molotov-koktélt dobni 1956-ban egy orosz tankra, nem ugyanaz szemére vetni politikai ellenfeleinknek, hogy hazudnak, amikor azt állítják, hogy a nyelvtörvény jogokat biztosít a kárpátaljai magyarságnak, mint kiállni egy géppuskasorozat elé, de e tettek jellege mégiscsak azonos: kell hozzá bátorság, kell hozzá elszántság, hogy az elvont értékeket a gyakorlatban is komolyan vegyük. „Ez a mi feladatunk, s mostani megemlékezésünk ennek a szimbóluma. Adja Isten, hogy az igaz magyarok áldozatvállalása elegendő legyen ahhoz, hogy nemzetünk ezt a mostani lefelé tartó, elbizonytalanodó, áldozatvállalásra kevéssé képes korszakát mégiscsak túlélje” – mondta befejezésül Kovács Miklós.

Az ünnepi beszédek elhangzása után a szervezők egy-egy szál rózsával köszöntötték az 1956-os kárpátaljai események résztvevőit. Befejezésként a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház művészei irodalmi összeállítást adtak elő.

hk