Amit a termelőknek az EC-ről tudniuk kell

Az intenzív növénytermesztéssel foglalkozó kertészek immár Kárpátalján is a korszerűnek mondható csepegtető öntözést használják több megfontolásból: azért, mert időben érkeznek meglocsolni a termesztett növényeiket, azért, mert víztakarékos módszer, azért, mert a növények fejlettségéhez, fenológiai állapotához lehet igazítani a tápoldatozást. A tápoldatozáshoz széleskörűen alkalmaznak különféle vízben tökéletesen oldódó műtrágyákat és egyébb adalékanyagokat. Tanácsadói tapasztalatomból tudom, hogy a hajtató kertészeknél (ideértve a kordonos uborka-, paradicsomtermesztőket is) legalább olyan gond a túltrágyázás, mint a növények alultáplálása. Ha hajtatásban folyamatosan magas terméseredményt akarunk elérni költségtakarékos módon, fontos tisztázni az oldatok elektromos vezetőképességének (EC) fogalmát, hisz a tápoldatozási recepteket, az öntözővizek minőségét, a talajvizsgálati eredményeket, a termesztési tanácsokat ennek alapján adják meg.

A talajok összsótartalmán a növényi táplálkozás szempontjából hasznos és nem hasznos vízben oldódó tápelemek sóinak a mennyiségét értjük. Magas talajsótartalom esetén magas a talajoldat sókoncentrációja, alacsony sótartalom esetén kevés oldott só van a talajoldatban. A tápanyagokkal jól ellátott talajok sótartalma mindig magasabb, mint a „sovány” közegeké. A károsan magas sótartalom azonban a gyökerek perzselését, elhalását, a növény pusztulását is okozhatja (pl. túlzott műtrágyázás, szikes talaj, másodlagos elszikesedés stb.). Mivel az oldott sók vezetik az elektromosságot, mérésük is ennek alapján lehetséges.

A sótartalom meghatározásának általánosan alkalmazott módszere az EC-mérés, mértékegysége a ms/cm (millisiemens per centiméter).

Egy ms/cm megközelítőleg 700-800 mg/l összsótartalomnak felel meg. Méréshez a talaj és desztilált víz 1:2 arányú oldatát használják. A tápoldat töménységét egyenesben mérik.

A zöldségtermesztés számára azok a jó talajok, amelyeknek az EC-értéke 1–2 ms/cm között változik. A sótartalomra érzékenyebb növények esetében (uborka, fehérhúsú paprika, fejes saláta, sárgarépa, általában a palánták) jobb az 1–1,5 ms/cm érték, a sótörők (paradicsom, káposztafélék, karalábé) számára 1,5-2,0 ms/cm EC-érték a megfelelőbb.

Az EC mérésével könnyen és gyorsan tudjuk az öntözővizek egyik legfontosabb tulajdonságát, a szikesítő hatást mérni. Öntözési szempontból az EC-érték alapján a vizeket a következők szerint csoportosítjuk:

• öntözésre kiváló vizek – 0–0,5 ms/cm

• öntözésre alkalmas vizek – 0,5–1,5 ms/cm

• öntözésre még alkalmas vizek – 1,5–2,0 ms/cm

• öntözésre alkalmatlan vizek – 2,0 ms/cm felett.

Az EC-érték számos élettani folyamatra is kihatással van. Átmeneti emelésével segíthetjük a terméskötődést, csökkentésével pedig a vegetatív növekedést. Magasabb értéknél sötétebb és zömökebb növények fejlődnek, míg alacsonyabb érték hatására bujább, világosabb a lombozat. Erre a legismertebb példa az öntözés visszafogása. A talaj átmeneti kiszáradásával a paradicsomnál akár 3 ms/cm értéket is el kell érni a gyökérzónában, hogy a virágok jobban kössenek. Ugyanakkor ha a determinált fajtáknál (Priska F1, Majorka F1, Top-Kapi stb.) a palántanevelés során kiszárad a tápkocka és ennek következtében felmegy az EC-érték, sokkot kap a növény, és a második, harmadik fürt kifejlesztése után leköt, a főszár befejezi a hosszanti növekedését.

Ami a tápoldatozást illeti, tápoldatot csak jó minőségű, alacsony EC-értékű vízből lehet készíteni. Vagyis a tápoldat töménysége alatt mindig az öntözővíz sótartalmával megemelt töménységet kell érteni. Páldául ha a műtrágya töménységéből adódó EC-érték desztilált víz használata esetén 1,0 ms/cm, a kút vízének az EC-je 0,8 ms/cm, akkor a tápoldat EC-értéke1,8 ms/cm.

A fentiekből két dolog következik, amit a tápoldat elkészítésénél figyelembe kell venni:

1. A tömény tápoldat a gyökereket megperzseli akkor is, ha a tápoldatozást követően öntözzük, és akkor is, ha a rossz minőségű öntözővíz esetén csak kevés műtrágyát oldottunk fel.

2. A híg tápoldat tápanyaghiány-tüneteket okozhat még akkor is (főleg a humuszban szegény talajokon), ha gyakran, nagy mennyiségben használjuk.

A talaj sótartalma, a tápoldat töménysége EC-értékben kifejezett mennyiségének mérése történhet laboratóriumban, vagy egy viszonylag egyszerű, hordozható eszközzel, az EC-mérővel, amellyel a szükséges vizsgálatokat a helyszínen is elvégezhetjük. Ha az EC-mérő Ph-mérővel van kombinálva, akkor Groshek-mérőnek nevezik.

Az EC-értékkel kapcsolatos fentebbi, talán hosszú magyarázatot szükségesnek tartottam leírni, mert az egyre általánosabban használt elektromos vezetőképesség fogalmát sokan nem értik, a gyakorlatban nem tudják alkalmazni, pedig a mind használatosabbá váló tápoldatos öntözés kapcsán egy nagyon fontos, jól használható fogalom, amelynek megértése révén a termesztők számára a műtrágyák adagolása, a talajok só- és tápanyagtartalmának a megítélése jelentősen egyszerűbb lesz.

Őr Hidi László nagydobronyi gazdálkodó, a „Pro agricultura Carpathica”
Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány szaktanácsadója