József Attila: Haszon
Dagassz gázlángnál kenyeret,
vagy égess lukas, vörös téglát;
törje kapa a tenyered;
áruld magad, míg leng a szoknyád;
feküdj hanyatt és deszkázz aknát;
cipelj zsákot a piacon;
tanulj, vagy ne tanulj ki szakmát –
itt állsz és ott ül a haszon.
Öblíts benzinben selymeket;
szedd guggolva a vörös hagymát;
ölj kecskét, amely rád mekeg;
jól szabj, hogy álljon jól a nadrág;
csak rajta, mikor abbahagynád!
Kirúgnak s mit nyerhetsz azon?
Koldulsz? Betörsz? A rend lecsap rád –
itt állsz és ott ül a haszon.
Költsél epedő verseket;
pácolj prágai módra sonkát;
gyűjts gyógynövényt; fejts kőszenet;
vezess főkönyvet s rejtsd a titkát;
viselj aranyzsinóros sapkát;
élj Párizsban vagy Szatymazon, –
mire a béredet kikapnád,
itt állsz és ott ül a haszon.
Attila, folytatnám, de unnád;
tudod, hogy nem élsz lazacon –
vagy ténferegsz, vagy adnak munkát
s itt állsz és ott ül a haszon.
József Attila költeménye egy jól ismert formára, az úgynevezett balladára épül, amely nyugat-európai verstípust jelent, és amelynek egyik legnagyszerűbb művelője Villon volt. Ez a forma többnyire három hosszabb keresztrímes versszakból, illetve refrénből, valamint egy rövidebb ajánlásból áll, ahogyan ez József Attila ismert versében is megfigyelhető. A Haszon tehát, mondhatni egy nemzetközileg jól ismert költői forma magyar változata. Ebben a költeményben nem nehéz fölfedezni a kapitalistának nevezhető gazdasági-társadalmi rend egyik legfőbb jellegzetességét, miszerint a munkavállaló mindig rosszabbul jár munkaadójánál. Erre utal a refrén: „itt állsz, és ott ül a haszon”. Ennek megerősítéséül is vehető a tény, miszerint e versnek létezik egy másik változata, melynek címe: A tőkések hasznáról. Az ajánlás személyes jellege pedig ugyancsak ismerős e forma kedvelőinél. Az Attilához, tehát önmagához forduló beszéd megerősíti a József Attila-versek azon sorát, ahol a költő saját keserves sorsát örökíti meg…
Penckófer János