József Attila: Haszon

2013. november 14., 08:41 , 670. szám

Dagassz gázlángnál kenyeret,

vagy égess lukas, vörös téglát;

törje kapa a tenyered;

áruld magad, míg leng a szoknyád;

feküdj hanyatt és deszkázz aknát;

cipelj zsákot a piacon;

tanulj, vagy ne tanulj ki szakmát –

itt állsz és ott ül a haszon.

 

Öblíts benzinben selymeket;

szedd guggolva a vörös hagymát;

ölj kecskét, amely rád mekeg;

jól szabj, hogy álljon jól a nadrág;

csak rajta, mikor abbahagynád!

Kirúgnak s mit nyerhetsz azon?

Koldulsz? Betörsz? A rend lecsap rád –

itt állsz és ott ül a haszon.

 

Költsél epedő verseket;

pácolj prágai módra sonkát;

gyűjts gyógynövényt; fejts kőszenet;

vezess főkönyvet s rejtsd a titkát;

viselj aranyzsinóros sapkát;

élj Párizsban vagy Szatymazon, –

mire a béredet kikapnád,

itt állsz és ott ül a haszon.

 

Attila, folytatnám, de unnád;

tudod, hogy nem élsz lazacon –

vagy ténferegsz, vagy adnak munkát

s itt állsz és ott ül a haszon.

 

József Attila költeménye egy jól ismert formára, az úgynevezett balladára épül, amely nyugat-európai verstípust jelent, és amelynek egyik legnagyszerűbb művelője Villon volt. Ez a forma többnyire három hosszabb keresztrímes versszakból, illetve refrénből, valamint egy rövidebb ajánlásból áll, ahogyan ez József Attila ismert versében is megfigyelhető. A Haszon tehát, mondhatni egy nemzetközileg jól ismert költői forma magyar változata. Ebben a költeményben nem nehéz fölfedezni a kapitalistának nevezhető gazdasági-társadalmi rend egyik legfőbb jellegzetességét, miszerint a munkavállaló mindig rosszabbul jár munkaadójánál. Erre utal a refrén: „itt állsz, és ott ül a haszon”. Ennek megerősítéséül is vehető a tény, miszerint e versnek létezik egy másik változata, melynek címe: A tőkések hasznáról. Az ajánlás személyes jellege pedig ugyancsak ismerős e forma kedvelőinél. Az Attilához, tehát önmagához forduló beszéd megerősíti a József Attila-versek azon sorát, ahol a költő saját keserves sorsát örökíti meg…

Penckófer János