Janukovics: Pénzt, pénzt, pénzt...

EU-társulás

2013. november 28., 08:09 , 672. szám

Talán egyedül csak a hazai ellenzéket lepte meg, hogy az ukrán kormány múlt csütörtökön leállította az Ukrajna és az Európai Unió közötti társulási megállapodás aláírása érdekében folytatott felkészülési folyamatot. A lakosság nagyobbik, a közügyek iránti teljes apátiában leledző hányada legfeljebb a vállát vonogatta a hírre, sokakat ugyanakkor egyáltalán nem ért váratlanul az ukrán hatalom újabb pálfordulása. Vita tárgyát legfeljebb az képezhette körükben, mi állhat az ügy hátterében, mi késztette valójában a kijevi vezetőket erre a nem kimondottan szimpatikus lépésre.

Az ukrán kormány hivatalosan nemzetbiztonsági megfontolásokkal indokolta a döntést, s egyúttal bejelentették, hogy a gazdasági kapcsolatok fellendítésének érdekében felújítják „az aktív párbeszédet” Oroszországgal, a Moszkva irányította vámszövetség tagjaival, valamint a Független Államok Közösségével. Jellemző volt a kialakult helyzetre, hogy bár nyilvánvaló, Viktor Janukovics nélkül nem lehetett meghozni egy ilyen stratégiai döntést, az államfő napokig hagyta, hogy a visszatáncolás kiváltotta általános felháborodás java Mikola Azarov miniszterelnökre zúduljon, miközben ő maga a háttérbe húzódva Bécsből magyarázta a hatalom bizonyítványát.

Elemzéseikben a német lapok orosz nyomásnak tulajdonítják a lépést. Moszkva „fenyegetésekkel, kereskedelmi blokádokkal és az ukrán–orosz határon átkelők hatósági zaklatásával megmutatta Ukrajnának, hogy államcsődbe tudná taszítani az országot”, ha az megkötné a társulási szerződést az EU-val – írta a Frankfurter Allgemeine Zeitung. A konzervatív lap hozzátette: az EU-nak nemcsak az orosz nyomás miatt megy nehezen az együttműködés Ukrajnával, hanem amiatt is, hogy a kijevi vezetés „korrupt és megrögzötten szószegő”.

A Financial Times egy moszkvai EU-diplomatát idéz, aki szerint az egyeztetések befagyasztása újabb bizonyíték arra, hogy Kijevben nem lehet megbízni. Megfigyelőkre hivatkozva azt írja az újság, hogy a tárgyalások hosszabb időre leállhatnak, mert az EU „belefáradt” Ukrajnába, a háromoldalú egyeztetés (az EU, Ukrajna és Oroszország között) javaslata és annak moszkvai támogatása pedig nem más, mint kifogás, amelyre Viktor Janukovics ukrán elnök hivatkozhat, ha azt akarja megindokolni, hogy miért siklatta ki a megállapodást.

Azonban egyes elemzők szerint a háttérben megint csak a pénz dominál. Hiszen az EU pénzt nem adott, sőt újabb feltételeket szabott, köztük Timosenko szabadon bocsátását gyógykezelés céljából. Ehhez aztán végkép nem fűlik Janukovics foga, mert az elkövetkező elnökválasztáson Juliját tartja legfőbb riválisának, és mindenképpen ki akarja iktatni a választási folyamatokból. Például határozottan elzárkózott az elől, hogy elnöki jogkörével legalább részleges kegyelemben részesítse politikai ellenfelét. Janukovics a maga donyecki mentalitásával azt hiszi, hogy ez is csak egy kártyaparti, amelyben blöffölni lehet és a buta európai „csinovnyikok” majd bedőlnek neki. Az ukrán elnök még mindig azt hiszi, hogy az orosz kártyát kijátszva zsarolhatja az EU-t, mivel azok pénzt nem adtak, miközben a Vedomosztyi című orosz napilap szerint a Gazprom beleegyezett Ukrajna 1,3 milliárd dolláros, földgázért fizetendő adósságának átütemezésébe, s az orosz állami gázmonopólium ígéretet tett arra is, hogy ezentúl nem kéri előre a földgáz árát ukrán partnerétől, a Naftohaztól. Dmitrij Medvegyev kormányfő a cikk szerint kijelentette: Moszkvában nincs szó többé az Ukrajnával szemben a napokban kilátásba helyezett kereskedelmi büntetőintézkedésekről.

Az utóbbi néhány nap eseményei alapján más politológusok sem tartják kizártnak, hogy Ukrajna részéről még mindig nem ért véget az alkudozás az Európai Unióval. Erre utalhat, mutatnak rá, hogy Viktor Janukovics gyakorlatilag minden megnyilatkozásában változatlanul hitet tesz országa európai elkötelezettsége mellett. Sőt, minap azt is bejelentette, hogy részt kíván venni az Unió november 28–29-i vilniusi keleti partnerségi csúcsértekezletén, miközben egyre azt szajkózza, hogy csupán a társulás gazdasági következményei – az orosz szankciók – késztették országát az európai integráció folyamatának felfüggesztésére.

Ukrajna akkor írja alá a társulási megállapodást az Európai Unióval, amikor a feleknek sikerül „normális” feltételekben megállapodniuk, és az ország gazdaságilag is készen áll rá – jelentette ki Viktor Janukovics ukrán elnök ennek kapcsán november 26-án, kedden ukrán tévécsatornák újságíróinak adott interjújában.

Az Európai Unió képviselői korábban csalódottságuknak adtak hangot a történtek miatt. Ugyanakkor José Manuel Barroso, az Európai Bizottság és Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke még hétfői, közös közleményükben is úgy fogalmaztak, hogy az Európai Unió ajánlata Ukrajnának a társulási és szabadkereskedelmi megállapodás aláírására továbbra is érvényes. Némelyik elemző e megfogalmazás alapján nem zárja ki, hogy az ukrán elnök éppen erre az európai reakcióra számítva utasította a kormányt a társulási szerződés aláírására vonatkozó előkészületek leállítására. Hiszen, mutatnak rá, az idő rövidsége miatt az ukrán elnök most már csak anélkül írhatná alá a társulási szerződést, hogy teljesítette volna az unió két fontos követelését: az ügyészségekről szóló törvény korszerűsítését, illetve Julija Timosenko volt kormányfő külföldi gyógykezelésének engedélyezését. Talán még azt is sikerülhet elérnie, hogy az EU vállalja a társulás miatt várható orosz büntetőintézkedésekből adódó ukrán veszteségek kompenzálását, teszik hozzá. Afelől ugyanis senkinek sincs kétsége, hogy adott esetben Janukovics kész lenne akár miniszterelnökét, Azarovot is feláldozni, reá hárítva minden felelősséget az európai kurzus megbicsaklásáért.

Mikorra e sorok eljutnak az olvasóhoz, nagy valószínűséggel eldől már, hogy aláírja-e Ukrajna a társulási szerződést vagy sem, s ha igen, milyen feltételekkel. Annyi bizonyos, hogy a döntés mindenképpen hosszú távra meghatározza az ország haladásának irányát. Ha elmarad az aláírás, az nagy valószínűséggel a Brüsszeltől való távolodást, s a Moszkvához való közeledést jelenti majd. Ám akkor sem közeledünk feltétlenül Európához, ha mégis létrejön a társulási megállapodás. Ha ugyanis az EU úgy köti meg a szerződést, hogy lemond az aláírás feltételéül szabott követeléseinek teljesítéséről, azzal nemcsak saját gyengeségét mutatja ki, de egyben be is betonozza Ukrajnában a jelenlegi hatalmat.

(Kárpátalja/MTI/korreszpondent.net)