Patthelyzet a Majdanon

Tüntetések Kijevben

2013. december 12., 05:35 , 674. szám

Lapzártánkig sem az ellenzék, sem a hatalom nem tudott áttörést elérni abban a belpolitikai válsághelyzetben, amely az Ukrajna és az Európai Unió között létrejött társulási megállapodás aláírásának elmaradása miatt bontakozott ki.

Előző számunkban a kijevi forradalmi események elemzése azzal a múlt keddi hírrel ért véget, hogy az ellenzéki pártoknak nem sikerült elérniük a Legfelsőbb Tanácsban egyik fő követelésük teljesítését, vagyis az Azarov-kormány menesztését. Ez a kudarc jelentős mértékben rányomta bélyegét mind a parlamenti pártok, mind az utcán tüntetők további akcióira, és jelentős mértékben behatárolta a mozgásterüket, hiszen gyakorlatilag elveszítették a lehetőséget, hogy az azonnali és törvényes hatalomváltásért küzdjenek, amennyiben az ukrán parlament házszabálya értelmében legközelebb csak februárban, azaz a következő ülésszakon nyújthatnak be ismét bizalmatlansági indítványt a kormány ellen. Miután pedig nyilvánvalóvá vált, hogy a korábbi hírekkel és véleményekkel ellentétben a hatalom mégsem ingott meg, a tüntetők és a mögöttük álló politikai erők most olyan jelszavakat kénytelenek hangoztatni, amelyeknek a közvetlen megvalósulására alig van esély, hiszen az előrehozott parlamenti vagy elnökválasztások kiírásának elérése pillanatnyilag nem tekinthető reális célnak.

Ilyen körülmények között egyáltalán nem egyszerű mozgósítani a lakosságot, utcára szólítani és ott is tartani az embereket arra számítva, hátha mégiscsak meginog a hatalom, s olyan hibát vét, ami a tüntetők kezére játszik. A mögöttünk hagyott hétvégén ennek ellenére mégiscsak az ellenzék volt a kezdeményezőbb, a hétköznapokon megszokottnál ismét több ember vonult az utcákra. A tüntetők ultimátumot intéztek az ukrán elnökhöz, aki negyvennyolc órát kapott tőlük arra, hogy menessze a kormányt, különben blokád alá veszik az államfő Kijev megyei, mezsihirjai rezidenciáját.

A fővárosi utcai megmozdulások csúcspontja volt, hogy ledöntötték Lenin több méter magas gránit szobrát. A helyzet bizonytalanságát jelzi azonban, hogy a hatalompártiak az ellenzéket, mindenekelőtt a radikális Szvobodát vádolják e szerintük barbár tettel, míg bizonyos ellenzéki források szerint provokáció történt. Annyi bizonyos, hogy a szétvert emlékmű darabjait néhány órával később már eladásra kínálták az interneten.

Ám hiábavalónak bizonyult a komoly ellenzéki erődemonstráció, a hatalomnak esze ágában sem volt megrettenni. Sőt, a jelek szerint az első napok zavarodottsága és tétovasága után határozott lépésekre szánták el magukat a kijevi vezetők. Miután még múlt héten ultimátumot szabtak a tüntetőknek az általuk elfoglalt középületek és közterületek felszabadítására, a rohamrendőrség hétfőn nekilátott a központi kormányzati negyed megtisztításának. Sokak meglepetésére a karhatalom gyakorlatilag nem ütközött ellenállásba e művelet közben, de legalábbis nem került sor a két héttel ezelőttihez hasonló véres jelenetekre.

A hétvégi utcai harcok egyik „érdekes” híre volt, hogy a tüntetők kormánynegyedbéli barikádjainak védelmében részt vevő Andrij Sevcsenko Batykivscsina-képviselő állítása szerint a rendőrségi tisztogató akció helyszínén láttak két hatalompárti kárpátaljai képviselőt: Nesztor Sufricsot és Gajdos Istvánt. A sajtó arról is beszámolt, hogy az államhatalom megdöntésére irányuló bűncselekmény gyanújával az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) vizsgálatot indított ellenzéki politikusok ellen.

Szerdán, lapzártánkkal egy időben a Kijevi Városi Állami Adminisztráció épülete körül folytak az összetűzések a tüntetők és a rendőrség különleges egységei között, amelyek több sikertelen kísérletet is tettek a hivatal visszafoglalására. Az események alakulásának egyetlen pozitívuma egyelőre az, hogy nem szabadultak el az indulatok, mind a tüntetők, mind a rendőrök visszafogottak.

Kezdettől fogva nyilvánvaló ugyanakkor, hogy amíg a kijevi utca végérvényesen meg nem nyugszik, azaz véget nem érnek a tüntetések, addig a hatalom és Viktor Janukovics elnök sem lélegezhet fel, a krízis nem tekinthető lezártnak, hiszen helyre kell állítani az ország kormányozhatóságát, s a Moszkvával és az Európai Unióval való bármiféle megegyezés is csak azután képzelhető el, hogy a tárgyalásra nem nyomják rá a bélyegüket az ukrajnai belpolitika fejleményei.

Ráadásul nincs változás a tekintetben, hogy az Ukrajnáért küzdő két fél merőben ellentétes követeléseket támaszt a kijevi kormányzattal szemben. Az Európai Unió továbbra is a válság erőszakmentes, tárgyalásos úton történő megoldását szorgalmazza, míg Oroszország nem a módszerekre helyezi a hangsúlyt, hanem a mielőbbi rendcsinálás fontosságára, felszólítva az ellenzéket, hogy mielőbb térjen vissza a törvényes politizáláshoz.

Rendet csinálni azonban nem olyan egyszerű. Különösen úgy nem, hogy bizonyos jelekből ítélve egyelőre a hatalom háza táján sem tökéletes az egység és az egyetértés. Erre utalhat például, hogy a Régiók Pártjához közel álló oligarchák tulajdonában lévő befolyásos ukrajnai tévécsatornák meglehetősen óvatosan, az objektivitás látszatát keltve tudósítanak a „forradalom” eseményeiről, így gyakorta még az oroszországi média is kritikusabb hangot üt meg a tüntetőkkel szemben. Megfigyelők szerint ez annak a jele lehet, hogy a szóban forgó üzletemberek egyelőre kivárnak, nem sietnek határozottan állást foglalni az államfő mellett.

Viktor Janukovics mindenestre nekilátott a rendcsinálásnak, persze a maga módján. Miközben a rendőrök az utcán próbáltak rendet teremteni, az államfő gesztusokhoz folyamodott. Keddre amolyan nemzeti kerekasztalt hirdettek meg, amelyre az államfő három korábbi elnök, Leonyid Kravcsuk, Leonyid Kucsma és Viktor Juscsenko mellett állítólag az ellenzéki pártok és a tüntetők képviselőit is meghívta. Végül azonban kiderült, hogy az ellenzék mégsem kapott meghívást a találkozóra, ahol Janukovics bejelentette: delegációt küld Brüsszelbe a tárgyalások folytatására az Ukrajna és az Európai Unió közötti társulási megállapodás megkötése érdekében. Az MTI beszámolója szerint Janukovics azt a feladatot adta a kormánynak, hogy gyorsítsa fel a tárgyalási folyamatot, hogy az EU következő csúcsértekezletére, jövő év márciusára aláírásra elkészülhessen egy új, kompromisszumos megállapodás. „Olyan feltételeket akarunk elérni, amelyek megfelelnek Ukrajnának, az ukrán termelőknek és az ukrán népnek” – mondta az elnök a találkozóról készült televíziós tudósításban.

Kiszivárgott hírek szerint a jelenlegi államfővel találkozó exelnökök azt javasolták Janukovicsnak, hogy mégiscsak menessze Azarov miniszterelnököt, nem kizárt azonban, hogy ezt az értesülést csupán az ellenzék terjeszti, amiért kihagyták a rendezésből. A kérdés most az, hogy elegendő lesz-e néhány ígéret az államfő részéről a kedélyek megnyugtatására, vagy folytatódnak Kijevben a zavargások?

zzz