Egy Becske még „csinálhat nyarat”…

„Küldetésem a magyar könyv terjesztése”

2014. január 2., 09:29 , 677. szám

Nemhiába kongatják a vészharangot a „Gutenberg-galaxis” fölött, hiszen világszerte egyre kevesebb könyvet olvasnak az emberek. A kisebbségi sorban élő magyar nemzetrészek – így a kárpátaljai – esetében pedig az a tény is súlyosbítja a könyvolvasás hiányából fakadó problémákat, hogy az értékeket magyar nyelven közvetítő könyvek olvasásának csökkenésével lazulhat a magyarsághoz való kötődés. Még jó, hogy vannak eltökélt emberek, akik veszik a fáradságot, hogy anyanyelvű könyvek terjesztésével igyekezzenek elősegíteni nemzetrészünk megmaradását.

A viski Becske Adrienn – könyvekkel megrakott gépkocsijával – gyakorta vág neki Kárpátalja nemegyszer méretes kátyúktól hemzsegő országútjainak. S megbirkózva az embert és a gépjárművet egyaránt kőkemény próba elé állító, a harmadik világot idéző, szörnyűséges útviszonyokkal, kilométerek sokaságát teszi meg, hogy eljuttassa a magyar írott szót vidékünk magyarlakta településeire. Pedig nem is könyvkereskedőként indult az élete…

– Az Ungvári Zádor Dezső Zeneművészeti Szakközépiskola hegedű és brácsa szakának elvégzése után belföldön nem találtam állást, így 1994-ben Magyarországra költözve próbáltam szerencsét, ám ott sem jutottam a szakképzettségemnek megfelelő munkahelyhez, ezért elsajátítottam a titkárnői szakmát, és titkárnőként álltam munkába különböző cégeknél. Titkárságvezetőként dolgoztam Budapesten, a Líra Könyv Zrt.-nél, amikor szinte villámcsapásként belém villant a gondolat, hogy odahaza, Kárpátalján alig akad magyar könyvesbolt, ahol anyanyelvű kiadványokat vásárolhatnának az írott magyar szóra szomjas emberek. S elhatároztam: hazatérek, és könyvterjesztéssel fogok foglalkozni.

– Tudtommal előbb könyvesboltot nyitott, majd áttért a mozgó könyvárusításra.

– Két hónappal az üzletnyitás ötlete után sikerült bérbe vennem egy üzlethelyiséget Visk központjában, s 2008 őszén megnyitottam a boltot. Eleinte minden úgy ment, mint a karikacsapás. A Lírával fennmaradt kapcsolataim révén biztosítottam a folyamatos könyvellátást, helyi teherfuvarozókkal megoldottam a beszállítást, s szépen fogytak is a könyveim, mind a szépirodalmi, mind az ismeretterjesztő kiadványok, illetve a meséskönyvek. Egy ún. internetes könyvesboltot is létrehoztam, lehetővé téve, hogy a legkülönbözőbb településekről rendeljenek könyvet a világhálón keresztül, s szépen rendeltek is kiadványokat Ungvártól Aknaszlatináig.

Szerencsétlenségemre viszont hozzánk is begyűrűzött a gazdasági világválság, nagymértékben lecsökkent a vásárlókedv, s háromévi működés után kénytelen voltam lehúzni a redőnyt. Közben viszont már belevágtam a mozgó könyvárusításba, s emellett a mai napig is lehet rendelni tőlem kiadványokat, melyeket postai úton juttatok el a megrendelőkhöz.

– Miként zajlik a mozgó könyvárusítás, milyen kiadványokat vásárolnak a legnagyobb kedvvel, s mely időszakban fogynak legjobban a könyvek?

– Ismerőseim révén, illetve a magyar tannyelvű iskolák segítségével megbeszélem, mikor melyik településre szállítsak könyveket. Hirdetéseket tesznek ki a községekben, városokban, mikor és hol lehet könyveket vásárolni, s a piaci standokon, falunapok helyszínén, valamint a tanintézetek előtt leparkolva árusítom a kiadványokat. Mára megfordultam a magyarlakta települések mintegy 90 százalékában. Küldetésemnek tartom a magyar könyv terjesztését, hogy hozzájáruljak az itteni magyarság fennmaradásához…

Az árusítások közben amúgy megfigyeltem, hogy bár a felnőttek közül sokan, sajnos, nem nagyon olvasnak, mégis viszonylag sok könyvet vásárolnak gyermekeiknek, kezdve a képeskönyvektől és a meséskönyvektől a gyermekek értelmi színvonalának megfelelő ismeretterjesztő kiadványokig. A gyermekek szeretik az ún. „állatos könyveket”, melyekben vagy állatmeséket, vagy állatokkal kapcsolatos ismeretterjesztő írásokat olvashatnak. A legkedveltebbek pedig a dinoszauruszokról szóló kiadványok, talán azért, mert ezeket az őslényeket – mesebeli sárkányokhoz való hasonlóságuk miatt – félig-meddig mitikus állatoknak tarthatják a gyermekek. S mikor bonyolítom le a legnagyobb forgalmat? A karácsonyi ünnepek előtti hetekben, amikor szinte állandóan járom Kárpátalja útjait, településről településre utazva, s napokig nem térek haza.

Emellett több, a könyvterjesztés iránt elkötelezett ismerősöm vállalta, hogy amennyiben lehetősége van rá, lakóhelyén árusítja a tőlem kapott könyveket, üzlethelyiségekben. Jelenleg Csapon, Ketergényben, Nagydobronyban, Dercenben, Técsőn és Tiszapéterfalván működik „fiók-könyvesboltom”. De például Beregrákoson, ahol nem is található ilyen elárusítóhely, nagy kedvvel vásárolják a kiadványokat, mert igencsak szeretnek olvasni.

– Mely felső-Tisza-vidéki településeken árusít könyveket?

– Visk mellett Técsőn, Aknaszlatinán, de Bustyaházára, illetve Husztra is vittem már könyveket. S megbeszéltem ifj. Sari Józseffel, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnökével, hogy lebonyolítok egy, az összes magyar közösséget érintő könyvterjesztő körutat.

– A könyvterjesztés mellett a Visk Tv „csapatkapitányaként” is tevékenykedik…

– A nonprofit médiát a Varga Sándor által létrehozott, ugyancsak nonprofit Viski Jótékonysági Alapítvány tartja fenn. Szerződéses viszonyban állunk a viski kábeltévé-szolgáltatóval, s a nagyközség területén nézhetik adásainkat a hálózatra rácsatlakozott lakosok. Rendszeresen tudósítunk Visk és az egész Felső-Tisza-vidék magyar vonatkozású társadalmi, kulturális rendezvényeiről, közvetítünk istentiszteleteket, Mikulás-napi, illetve anyák napi műsorokat, műkedvelő művészeti csoportok fellépéseit. Munkatársaink azonban – akárcsak én – a „civil” foglalkozásunk mellett dolgozunk a tévénél, s mivel nem mindegyikünk és nem mindig tud „beugrani” egy-egy közvetítésre, így mindannyian mindennel foglalkozunk. Én is nemegyszer végeztem már operatőri és vágói munkát, vagy éppen állványra szereltem a kamerát, miközben brácsán játszottam, lévén, hogy a Viski Kölcsey Ferenc Középiskola zenekarának brácsásaként is tevékenykedem…

Végezetül, visszatérve a könyvterjesztésre, azon belül is a felső-Tisza-vidékire, reméljük, hogy a közmondással szemben, mely szerint egy fecske nem csinál nyarat, egy Becskének azért sikerül itt elérni céljait.

Lajos Mihály