2014. december 19.

Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok. János 13, 34-35

Egy lelkész egyszer lehetőséget kapott, hogy beszéljen Teréz anyával. Egyetlen egy fontos kérdésre kereste a választ, ezt kérdezte meg: „Mi a mai világ legnagyobb problémája?” Teréz anya gondolkodás nélkül válaszolt: „A mai világ legnagyobb problémája, hogy megvannak a köreink. A körünkbe beletartoznak a nagyszülők, szülők, gyermekek, unokák. Ezért ez egy kis kör. Nem változik a mérete, csak ha új családtagunk jön. A probléma nem az, hogy köreink vannak, hanem az, hogy ezek a körök nem változnak. Mindennap egy kicsit nagyobbítanunk kellene rajta.”

Rajzoljuk meg a kört ma! Kezdjük azokat belevonni, akik körülvesznek. Tartsuk velük a kapcsolatot. Ez az első lépés. Majd minden egyes új nap arra kell, hogy indítson minket, hogy ne elégedjünk meg ezzel a zárt körrel, hanem lássunk túl rajta. Mert a jó imádság az, ami nemcsak arról szól, hogy mire van nekem szükségem, hanem arról hogy Isten megláttassa velem, hogy másnak mire van szüksége. És minél szélesebb lesz ez a kör, annál több ismerősöm ismerőse jut majd eszembe és lesznek részei először az imáimnak, aztán pedig az életemnek. Ezért válik nagy igazsággá, hogy a hívő ember soha nem unatkozik és soha nem magányos.

Jézus a lábmosás történetén keresztül vezeti el tanítványait a szeretetig. A történet ismerős mindenkinek. Olyat tesz Jézus amit nem vár senki. Lehajol és megmossa a tanítványok lábát. Figyeljük meg: Jézusnak nincs miért szégyenkeznie. A többiek szégyenkeznek Jézus miatt. A munka nem megalázó, a lehajlás másokhoz nem megalázó – csak azoknak, akik ezt nem tudják megtenni. Nincs idejük megállni, időt szánni egy beszélgetésre, meghallgatni a másikat, esetleg segíteni valamiben. Kicsi a körünk. A baráti, a családi vagy az érdeklődési körünk.

Pedig a gyülekezet és az egyház megmaradásának titka is ez: a kis kör egyre nagyobb kell, hogy legyen. És mi mással lehetne nagyobbá tenni , mint szeretettel? Kevés hozzá a saját szeretetünk? Nem baj, mert rájövünk, hogy szükségünk van Jézusra, aki ma azt ígéri, hogy ad belőle, valahányszor eszünkbe jut az Ő irántunk való nagy szeretete. Példát adott. Ahogyan én, úgy ti is. Ki tudná ezt nélküle megvalósítani? Lehet próbálkozni, de a végén rájövünk, hogy kevés. Minden csalódás csak megerősít abban, hogy mennyire kevés is az én szeretetem másokat szeretni. De a tanítvány tudja, kihez kell fordulnia, ha kevés a szívében a szeretet: ahhoz a Jézushoz, aki mindenkinél jobban szereti őt. A tanítványnak tudnia kell, hogy hozzá kell fordulni. Azt is tudnia kell, hogy ez a szeretet minden napra kell, mert ez a világ mindennap megméri, hogy tudunk-e szeretni úgy, ahogyan a mi Urunk. És ha kevés van ebből a szeretetből a szívünkben, akkor megállapítja, hogy nem vagyunk Jézus tanítványai. Ne méregessük, hogy megéri vagy nem szeretni, mert akkor mindig másokhoz fogjuk igazítani azt, amit mindennap kérni kell. Csak akkor leszünk „jó reklámmá”, ha Jézusra mutatunk. És akkor tudunk Jézusra mutatni, ha szeretünk.

Dávid Árpád ref. lelkipásztor