A fajtaválasztás szempontjai hajtatásban III.

(Folytatjuk a hajtatásos zöldségtermesztésben alkalmazott fajták kiválasztásának szempontjait ismertető cikksorozatunkat.)

Legutóbb írásunkat azon szempontok ismertetésénél hagytuk abba, melyek a termesztő oldaláról merülhetnek fel a megfelelő paradicsomfajta kiválasztásakor. A cikk második részében ismertetett két szempontot további hárommal egészíthetjük ki.

1. A bogyóméret legyen a piaci elvárásoknak megfelelő.

Minden háziasszony tudja, milyen a friss fogyasztásra szánt paradicsom kívánatos mérete, de országonként, régiónként másként tudja. A magyarországi háziasszonyszabvány a kb. 120-130 g-os. A nyugat-ukrajnai hozjajka az ekkora bogyóra azt mondja, hogy apró, s emiatt olcsóbban vásárolná. A Kárpátalján kívánatos súly a 150-160 g-os, ezért érdemes olyan fajtát választani, amely ilyen bogyóméretet tud produkálni.

Van egy piaci szegmens, mely a „Biff” paradicsomot (200 g felett) kedveli, de egy olyan is, mely a 20-25 g-os koktélparadicsomot keresi. Napjainkban megfigyelhető bizonyos felfutása a narancs-, citrom- , barna-, rózsaszín paradicsomoknak, illetve alakra az oválisnak, a körte- és az ökörszív formájúnak is.

A török, spanyol származású paradicsomnál a hazai piacon megjelent az a kívánalom is, hogy a szemenként szedett paradicsomon legyen rajta a csészelevél. Választhatunk olyan fajtát, amelynél a bogyó szára úgy ízesül, hogy a csészelevél (mintegy a frissességet jelezve) a bogyón marad. A gond az, hogy a paradicsomon maradt szár ládába pakolásnál, kiszállításnál felsértheti a többi bogyót, és rothadást idézhet elő. Tehát hacsak a kereskedő nem honorálja kellőképpen a többletmunkánkat, inkább ne erőltessük a csészelevéllel való szedést.

A fürtösen szedett paradicsom inkább a szupermarketek előírása, így nálunk még nem terjedt el széles körben a termesztése.

Érdemes figyelni arra is – különösen a szabadföldön, kordonon termesztőknek –, hogy a nagy bogyójú fajták hajlamosabbak a repedésre, mint a kisebb, 120-130 g-os bogyójúak.

2. A jó paradicsomfajta rezisztenciasora legyen minél hosszabb.

A paradicsomot sok kórokozó és kártevő veszélyezteti. A tavaszi és őszi termesztés során léphet fel leginkább a paradicsomvész (a paradicsom fitoftorózisa). Szellőztetéssel, fűtéssel, okszerű növényvédelemmel, fajtaválasztással védekezhetünk ellene.

Ellenálló fajták termesztésével, a vírusátvitelért felelős kártevők pusztításával védekezhetünk (megelőző módon) a vírusbetegségek ellen.

Fűtött létesítményekben előbb-utóbb fonalféreg-fertőzéssel is számolnunk kell. Talajfertőtlenítéssel ideiglenesen védekezhetünk ellene, de az igazi megoldás a konténeres termesztés, az oltott palánta használata vagy a fonalféreg fertőzésének ellenálló fajták termesztése.

A talajból támadó úgynevezett gyengültségi kórokozók (fuzárium, verticillium) ellen is védekezhetünk a megfelelő fajta kiválasztásával.

A fentiek jelzik, mennyire fontos a katalógusokban feltüntetett rezisztenciasor.

3. A vetőmag ára legyen értékarányos a fajta teljesítőképességével.

A termesztés jövedelmezőségét meghatározó tényező az olyan fajta kiválasztása, amely megfelel mind a piaci igényeknek, mind a termőhelyi adottságoknak. Általánosan elterjedt a hibridvetőmagok használata, amelyeket azonban a vetőmagcégek aranyáron kínálnak. A vetőmagok ára elérheti a termesztési érték 5-10% -át is, ám a termesztés biztonsága, a termőképesség mindenképpen indokolja a hibrid vetőmag használatát. Továbbszaporítás céljából a hibrid paradicsom bogyójából magot fogni nem érdemes.

Az uborka

Az uborka a kárpátaljai hajtató kertészek körében igazi sikernövény. Felméréseink szerint a hajtató létesítmények háromnegyedében ezt a zöldséget termesztik. Ha megvizsgáljuk a miérteket, kiderül például, hogy az uborkapalánta három hét alatt nő meg, míg a paradicsompalánta, a paprikapalánta 2-2,5 hónap alatt, tehát az előbbi esetében sokkal kevesebbet kell fűteni. Az uborka korán termőre fordul, így a tavaszi pénztelenségnek hamar vége. A növény egy m2-re vetített termőképessége háromszorosa is lehet a paradicsoménak vagy a paprikáénak. Hideghajtatásban még elővetemény is beilleszthető.

Az uborkahajtatás jövedelmezőségét a befektetett tőke és a piaci vadkapitalista viszonyok határozzák meg. Tapasztalhatjuk, hogy a korai uborka a legdrágább, azt azonban fűtés, vagyis tekintélyes tőkebefektetés nélkül nem állíthatjuk elő. A termesztés és az értékesítés szervezetlensége miatt az uborkapiac nyaranta összeomlik és nagybani ára messze a termesztési költségek alá kerül. Mit lehet tenni? A termesztői tapasztalat azt mondatja, hogy az uborka hajtatását tavaszra vagy őszre kell időzíteni. Olyan alakkört kell termesztenünk továbbá, amely a nyári dömping idején is kívánatos a vásárló számára.

Vizsgáljuk meg, milyen uborkát kedvel a piac! A néhai kolhozidőkben az uborkát szabadföldön, helyrevetéssel termesztették. Nyaranta teherautó-számra hordták a hegyekbe a méretes, majdhogynem töknagyságú uborkát. Ha kissé sárga volt, nem számított, mert azt mondták érettnek. A 80-as években kezdett teret nyerni az uborka hajtatása, többnyire a háztáji gazdaságokban. A hajtatás viszonylag nagy kézimunkaigénye miatt ez a tendencia nem változott.

Alakkör szerint megkülönböztetünk kígyó-, mini kígyó-, saláta-, és konzervuborkát. A szomszédos országokban friss fogyasztásra, zsíros kenyérre, esetleg salátának egyaránt szóba jön a kígyóuborka nyáron is. Kárpátalján viszont, amint megjelenik a piacon a saláta méretű konzervuborka, a többi uborkafajta eladhatatlanná válik. Való igaz, hogy a 12-15cm-es konzervuborka ropogósabb, jobb ízű, mint a többi fajta.

Az uborkavirág a beporzás szempontjából lehet idegen beporzást igénylő (nővirágú, esetleg túlnyomóan nővirágú), vagy öntermékenyülő (partenokarp). Hajtatásban a légmozgás csekély, a virágok beporzásáért felelős rovarjárás szintén, ezért használunk rendszerint öntermékeny fajtákat.

Külsejét tekintve az uborka lehet aprótüskés vagy szemölcsös. Az elmúlt néhány évben a szemölcsös fajták hódítanak, bár vannak körzetek, ahol a fűtött fóliákban a Harmonie F1 jellegű uborka termesztése a meghatározó. Tény azonban, hogy a szemölcsös uborka iránt nagyobb a kereslet, esetleg többet is adnak érte a piacon túltermelés esetén.

Fóliában az általunk választott fajtákat főszáron termesztik. A főszáras uborka jellemzően rövid ízközű, egy-egy nóduszban akár 3-4 termés is megköthet. A korai termesztésben az a hasznos, ha az éréslefutás intenzív, nagy a korai, jó áron értékesíthető terméshányad. Az ilyen fajta általában generatív, gyenge megújuló képességgel. Nem is érdemes hosszú kultúrába beállítani, inkább tavaszi–őszi termesztésre ajánlott.

Hosszúkultúrás termesztésre (tehát nem átültetve) vegetatív jellegű, jó megújuló képességű fajta ajánlott. Jellemzője az egyenletes éréslefutás a termesztés során. Egy idény alatt – megfelelő technológiával – a főszár többször is „megindítható”, s így tavasztól akár az őszi fagyokig szedhető a termés.

Fontos szempont az uborkalomb nyitottsága, jó áttekinthetősége a növényvédelmi gondok, a zöldmunka-igény csökkentése miatt. Így kevesebb lesz az elhagyott, túlméretes uborkák aránya is.

A háziasszonyok a nyúlánk, tompa végű, hengeres formájú uborkát kedvelik. Ez leginkább a hosszúság és a vastagság arányával jellemezhető. A kedvelt index az 1/3,1–3,25. Némely fajtánál a virágzat a frissesség jelzőjeként hosszú ideig az uborkán marad és kellő óvatossággal beládázva az ilyen termés többet ér más fajtákénál.

A keseredésmentesség a köztermesztésben lévő fajtáknál alapkövetelmény, amint az is, hogy az uborkák ne nőjenek össze. A fényes sötétzöld szín a termesztési technológia függvénye is, de ugyancsak az uborka piaci értékét növeli.

Érdemes néhány szót ejteni a növények betegségekkel szembeni ellenállóságáról. A több évig monokultúrában termesztett uborkánál óhatatlanul fellép az uborkahervadás tünete. Az oka lehet a talaj szárazsága, magas sótartalma, a túlöntözés, a fonálféreg- vagy fuzáriumfertőzés. A termesztési hibákat kiküszöbölhetjük, de a fuzárium ellen csak a növény általános jó kondíciójával, erőteljes gyökerű fajtával, esetleg talajfertőtlenítéssel vagy oltással védekezhetünk. Jelenleg teljesen fonálféreg- és fuzáriumrezisztens fajta nem létezik. A jó fajta uborka a mozaikvírussal (CMV), uborkalisztharmattal (PM), kladosporiummal szemben is magas fokon ellenálló, s lehetőség szerint toleráns az uborkaperonoszpórával szemben.

A népszerű fajták jellemzően hibridek, a vetőmagcégek árai között számottevő különbség nincs és Kárpátalján gyakorlatilag bármelyik megvásárolható.

Befejezésül azt javaslom, hogy a bővebb tájékozódás végett látogassák pacc.com.ua honlapunk mellett az agronom.info ukrán portált is.

Őr Hidi László nagydobronyi gazdálkodó, a „Pro agricultura Carpathica” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány szaktanácsadója