2014. március 2
Megszentelt időszak – nagyböjt
„A böjt a test kiáltása Isten után, kiáltás a mélységből, abból a szakadékból, ahol a legmélyebb sebzettségünkkel és beteljesületlenségünkkel találkozunk, és ahol engedjük mindezt Isten mélységeibe hullani.” (Anselm Grün: Böjt – Test és lélek imája)
Március 3-án görögkatolikus egyházunkban elkezdődik a nagyböjti időszak. Elsőre talán idegennek és érthetetlennek tűnhetnek ezek a szavak. Miért kell különbséget tenni a napok között? Mit jelent az, hogy megszentelt? Egyáltalán megszentelhet-e az ember akár egy napot is? – kérdezhetik sokan.
Először is elmondható az, hogy amióta az embernek van értékrendje, amióta értéket tud felfedezni, azóta tesz különbséget is. Amikor valami vagy valaki fontos lesz, akkor az egyik nap már nem olyan, mint a másik.
Másrészt pedig nem az ember szenteli meg, hanem az Isten. Tudjuk, a szentség relatív fogalom. Egyedül az Isten szent, ahogy a liturgiában is énekeljük: „Egy a Szent, egy az Úr…”. Minden más csak annyiban lehet szent, amennyiben Istenhez áll közel. A nagyböjt is csak akkor szent, ha Istenhez visz közelebb. Tehát a nagyböjt az Úr közelsége. Ha csak azt látom ebben az időszakban, hogy nem eszek húst vagy másfajta eledeleket, akkor olyan vagyok, mint a balga tanítvány, aki a mester ujját nézi, amikor az a holdra mutat.
Ezek a napok másak, mert fontos számomra az Isten. Ezek a napok szentek, mert Isten közelségét hordozzák.
Lődár Jenő áldozópap
