A vállalkozó mindig fizet?
„Minap azt olvastam, hogy a Legfelsőbb Bíróság egy jelzáloghitel törlesztésére vonatkozó ügyben arra kötelezte a magánvállalkozókat (fizikai személyeket), hogy bár vállalkozásuk megszűnt, teljes vagyonukkal kötelesek törleszteni a vállalat után maradt adósságot. Ha jól értettem, a Legfelsőbb Bíróság döntését azzal indokolta, hogy a vállalkozó szerződéses kötelezettségei azt követően sem enyésznek el, hogy ő maga megszűnt vállalkozónak lenni, hanem a fizikai személy kötelezettségeiként élnek tovább, hiszen az nem szűnt meg létezni. Jól értem-e a döntés lényegét?”
– Kezdjük azzal, hogy valójában a Legfelsőbb Bíróság adott esetben nem minden vállalkozót kötelezett arra, hogy fizesse meg a megszűnt vállalkozása után maradt adósságait. A bíróság mindössze egy adott ügyben döntött úgy, hogy bár az adott személy hivatalosan beszüntette vállalkozói tevékenységét, ez nem mentesíti őt azon kötelezettségek alól, amelyeket a vállalkozóként megkötött jelzáloghitel-szerződéssel vállalt. Ezért a határozat értelmében alaptalan érvénytelennek, megszűntnek kimondani a szóban forgó szerződést.
Bár a Legfelsőbb Bíróság határozata nagy jelentőséggel bír a bírósági gyakorlat alakulása szempontjából, nem kezelhetjük perdöntő érvként valamennyi hasonló ügyben. Hiszen minden ügy egyedi, s elképzelhetők olyan speciális körülmények, okok, amelyek miatt a Legfelsőbb Bíróságétól eltérő határozat születik.
Véleményem szerint a Legfelsőbb Bíróság határozata egyébként sem befolyásolja lényegesen az eddigi bírósági gyakorlatot, hisz az eddig is a Polgári Törvénykönyv azon normáján alapult, hogy a vállalkozó természetes személy a vállalkozói tevékenységével kapcsolatos kötelezettségeiért teljes vagyonával felel, kivéve az olyan tulajdont, amelyre nem terjedhet ki ilyen követelés. Ez vonatkozik a vállalkozó magánszemély által vállalkozóként kötött, azaz a vállalkozásával összefüggő szerződésekre is.
