Jókai Anna: Nagypénteken

Vegyek részt teljesen

kibúvót ne keressek

megmentőt ne várjak

és anyámra se nézzek

vegyek részt teljesen

az ecetet ki ne köpjem

a jajgatást vissza ne tartsam

és ne hivatkozzam érdemekre

vegyek részt teljesen

a gúnyra ne válaszoljak

csupaszságomat ne röstelljem

és ne reklamáljam sorsomat

vegyek részt teljesen

az ítélethozót és a végrehajtót

a közömbös ácsorgókat

és még az élvezkedő tömeget is

egyaránt megkövessem

Bocsássatok meg, hogy még rosszabbá váltatok

éppen most,

a föl nem ismert történet által.

Jókai Anna versének elég csak a címére rápillantani, mindjárt tudható, hogy melyik történet, melyik pillanatát örökíti meg. A „nagypéntek” szó mindenkiben ugyanazt idézi fel: a napot, mikor Jézust keresztre feszítették. Ha így kezdjük olvasni e verset, akkor az egyes szám első személyű megszólalás Jézus monológjaként válik értelmezhetővé, melyben az isteni személyiség önmagát kívánja erősíteni, hogy „vegyen részt teljesen” az ítélet-végrehajtásban. A megszólaló erőt kér önmaga számára, hogy „részt vehessen teljesen” azon a „szertartáson”, melynek ő az áldozata. A költemény viszont azt sem zárja ki, hogy nem Jézus szavai ezek. Sőt. Mintha kimondottan erről kívánna meggyőzni a záró rész. A „bocsássatok meg, hogy még rosszabbá váltatok éppen most, a föl nem ismert történet által” olyan befejezése a versnek, amely megengedi, hogy e monológot ne kizárólag az ismert bibliai történetként, hanem valamiféle újkori, az egyszer megtörténthez hasonlatos, de annak hétköznapi és „civil” megismétlődéseként olvassuk…

Penckófer János