Újjászületett a Mikes Kelemen Kör

Megemlékezés Salánkon a dicsőséges tavaszi hadjáratról

Huszonnégy évvel ezelőtt, a KMKSZ hőskorában Salánkon megalakult a Mikes Kelemen Kör, melynek összejövetelein kulturális és ismeretterjesztő előadásokat hallgathattak meg a résztvevők. Később sajnálatos módon elhalt a kör, pedig igen nagy szükség van arra, hogy községeinkben is minél pezsgőbb társadalmi élet folyjék, ezáltal is erősödjenek a magyar közösségek, s egyre több tudományos, kulturális érték váljon közkinccsé. Ezt a tényt felismerve, a KMKSZ Salánki Alapszervezetének ezévi, tisztújító közgyűlésén döntés született arról, hogy újból létrehozzák a Mikes Kelemen Kört, melynek Lajos Mihály, a Kárpátalja hetilap újságírója lett az elnöke.

A Salánki Református Egyházközség a kulturális értékek és a tudományos ismeretek terjesztésére hivatott kör rendelkezésére bocsátotta a helybeli parókia tágas gyülekezeti termét, ahol április 12-én megtartották a kör első összejövetelét, melyen Barta József, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének elnöke és Kalanics Éva, a KMKSZ Salánki Alapszervezetének elnöke is megjelent.

Házigazdaként Balogh Attila salánki református lelkész köszöntötte az egybegyűlteket, kifejtve, hogy az egyházközség a helyiség biztosításával támogatja a nemes kezdeményezést. Majd Lajos Mihály A remények tavasza címmel ismeretterjesztő előadást tartott a 165 évvel ezelőtt, 1849 áprilisában és májusában lezajlott dicsőséges tavaszi hadjáratról, az 1848–1849-es magyar forradalom és szabadságharc és az egész magyar történelem egyik legfényesebb fejezetéről.

A kör elnöke előadása elején – a 165 évvel ezelőtti események jobb megértetése végett – röviden szót ejtett a forradalom kitöréséről, az első felelős magyar kormány megalakulásáról, majd felvázolta a szabadságharc menetét az első fegyveres konfliktusok kirobbanásától a tavaszi hadjáratig.

1849 áprilisára megértek a feltételek a Pest-Budát és Magyarország nyugati, északnyugati részeit megszállva tartó császári fősereg elleni nagy támadásra, melyet magyar részről Görgey Artúr tábornok irányított. A tavaszi hadjárat első szakaszának tervét a – honvéd fősereg vezérkari főnökeként – Klapka György tábornok dolgozta ki. A magyar hadvezetés számolt az ellenség számbeli fölényével, ezért a terv értelmében a legerősebb magyar seregrész, a VII. hadtest egyenesen Hatvan és Pest felé vonult, azt a látszatot keltve, mintha ez lenne a magyar fősereg, Klapka I., Damjanich János tábornok III. és Aulich Lajos generális II. hadteste pedig a Jászságra lekanyarodva, oldalirányú átkaroló támadást indított a császári főparancsnok, Windischgrätz herceg ellen.

Lajos Mihály részletesebben bemutatta az egymást követő ütközeteket, elsőként az április 2-i hort-hatvani csatát, melyben Gáspár András ezredes VII. hadteste legyőzte a főhadszíntérre átvezényelt Schlick tábornokot (a diadal után Gáspárt tábornokká léptették elő). Két nap múlva, április 2-án, Tápióbicskénél Klapka csapott össze Jellasiccsal, s bár kezdetben úgy tűnt, hogy magyar vereséggel zárul az ütközet, Damjanich idejében a harctérre ért, s erőivel megfordította a csata kimenetelét. Április 6-án Isaszegnél ütköztek meg honvédeink az osztrákokkal, illetve Jellasics horvát határőrezredeivel. Hullámzó harc bontakozott ki a császáriak és Klapka, majd a csatába később bekapcsolódó Damjanich egységei között, s Windischgrätz már kezében érezte a győzelmet, amikor Görgey megállította Klapka visszavonulását, harcba vetette Aulich pihent hadtestét, és kivívta a győzelmet.

A hadjárat második szakaszában Aulich a főváros alatti elterelő hadműveletekkel azt a látszatot keltette, mintha a magyar fősereg Pest-Buda felszabadítására indulna, miközben többi hadtestünk – észak felé kanyarodva – az 1848 decembere óta ostromolt Komárom felmentésére indult. Április 10-én Damjanich Vácnál megverte Götz vezérőrnagy seregét, április 19-én pedig a Garamon átkelő honvéd főerők fényes győzelmet arattak Wohlgemut tábornok frissen Magyarországra vezényelt, pihent hadteste fölött, majd Komárom alá érve szétzúzták az ostromgyűrűt. A császári fősereg főparancsnoki posztján Windischgrätzet felváltó Welden tábornok rádöbbent, hogy bekeríthetik, ezért feladta Pestet, s csapataival nyugat felé hátrált. Az április 26-i komárom–szőnyi csatában visszavonulásra kényszerült, de elkerülte a bekerítést és a végleges vereséget. A tavaszi hadjárat zárásaként pedig május 21-re a honvédsereg bevette a Hentzi tábornok által védett budai várat. S bár a cári intervenciónak köszönhetően a Habsburgok októberre leverték a szabadságharcot, ám tizennyolc esztendő múlva kénytelenek voltak belemenni a kiegyezésbe, és Magyarország elindult a polgári fejlődés útján.

Előadása végén a kör elnöke kifejtette: 1849. május 21-én a tavaszi hadjárat véget ért, a mi harcunk viszont itt, Kárpátalján ma is tart a fennmaradásért, melyben minden magyarnak össze kell fogni.