Holokauszt emléknap a Rákóczi-főiskolán

2014. április 18., 14:33 , 693. szám

Hetven évvel ezelőtt április 16-án a náci megszállókkal együttműködő magyar közigazgatás és rendvédelem tagjai megkezdték az első gettók és gyűjtőtáborok felállítását az akkori Magyarország kárpátaljai területén. Ez a nap 2000-től a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja, amelyről a tényeket ismertető előadásokkal és filmvetítéssel emlékeztek a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán.

A rendezvényen megjelent a főiskola tanárai és diákja mellett Tóth István beregszászi magyar főkonzul, Mályi István beregszászi és Lieb Gergely ungvári magyar konzul, valamint Goldberger Ernő, a Beregszászi Zsidó Hitközség elnöke és Marosi István görögkatolikus parochus.

Tóth István főkonzul megnyitóbeszédében hangsúlyozta, hogy Kárpátalján élt a történelmi Magyarország legnagyobb zsidó közössége, akik a XIX. század folyamán a mai Galíciából, Bukovinából, illetve az akkor Kisoroszországnak nevezett mai Nyugat-Ukrajnából vándoroltak ide. A korabeli események és adatok ismertetése után elmondta: „Számomra megtisztelő, hogy a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapján szervezett megemlékezéseken 2011-től önökkel együtt itt részt vehetek. Az első Orbán-kormány idején született törvény közjogi értelemben is megkövette a zsidóságot. Úgy gondolom, hogy ez a mélyen átélt gesztus mérföldkő magyarok és zsidók kapcsolatában. Aki a magyar‒zsidó együttélésről zsidó és magyar oldalon felelősen gondolkodik, bizonyosan hasonlóan vélekedik. Örömömre szolgál, hogy a mostani megemlékezésen megemlíthetem, hogy a magyar kormány jelentős összeget áldozott a beregszászi kiszsinagóga helyreállítására. A templom, amelynek újraavatására hamarosan sor kerül, korszerűsítésekkel együtt régi pompájában látható.”

Orosz Ildikó, a főiskola és a KMPSZ elnöke Radnóti Miklós versét és élettörténetét idézve mutatott rá, hogy a magyar zsidók szervesen kapcsolódtak a magyar kultúrkörhöz és elősegítették a gazdaság, azon keresztül Magyarország fejlődését. „Kárpátalja városi lakosságának 25-30 százalékát tették ki azok az emberek, akik ma nincsenek közöttünk, nem a magyar iskolákat táplálják, akik nem segítik az itteni kereskedelmet és gazdaságot, akik hiánya hozzájárult ahhoz, amilyen állapotba most kerültünk.” Orosz Ildikó beszéde végén arra kérte a hallgatóságot, hogy egyperces néma felállással emlékezzenek az áldozatokra.

Togyeriska Erika, a Debreceni Egyetem PhD-hallgatója, holokausztkutató, a főiskola egykori diákja bemutatta a falakon látható „Emberségről példát…” címet viselő, a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület által 2012-ben összeállított poszterkiállítást, amely megismerteti „A világ Igazait”, azokat, akik a vészkorszak idején mentették a magyar zsidókat. Togyeriska Erika A zsidó törvények hatása Kárpátalja lakosságára és a Holokauszt című előadásából megtudhattuk többek között, hogy hetven éve Ungvár és Munkács lakosságának 30-40 százaléka zsidó vallású volt. 1930-ban például 97 125 zsidó vallású embert tartottak nyilván vidékünkön, amely a menekültekkel folyamatosan nőtt 1944-ig. 1939-ben például 100 000 lengyel menekült érkezett Kárpátaljára, közöttük 10 000 zsidó vallású volt. A II. világháború előtt több mint 10 500 fős zsidó népesség élt Beregszászban, ahonnan 1944. májusában 10 849 zsidó származású személyt négy transzporttal hurcoltak el nagyobbrészt Auschwitzba. Közülük 1945 után mindössze kb. 1000 fő jött haza, de egész Kárpátaljára is körülbelül hétezer ember a százezer deportáltból. Napjainkban a Beregszászi Zsidó Hitközség 80 tagot számlál.

Majd Dancs Krisztina, 4. évfolyamos történelem szakos hallgató a filmet felvezető előadása után a jelenlévők megtekintették a Susan M. Papp: Megtagadva című dokumentumregénye alapján készült Kitagadottak című filmet, amelyben két Nagyszőlősre hazalátogató idős férfi egy szerelmi történeten keresztül meséli el az 1944–45-ös évek borzalmait.

A filmvetítés végén Csatáry György, a főiskola Történelem és Társadalomtudományi Tanszékének vezetője családi történeteken keresztül idézte fel az eseményeket, bizonyítva, hogy a nagypolitika negatív hatásai ellenére Kárpátaljai népei egymásra voltak utalva, kiegészítették egymást. Zárszavában hangsúlyozta: „A nehézségek ellenére, annak ellenére, hogy különbözőek vagyunk, másként gondolkodunk, egy emberi közösségben élünk, és ezt a közösséget óvnunk kell. Tiszteljük a másságot!

Badó Zsolt