2014. május 11.

2014. május 8., 07:52 , 695. szám

„Íme az Úr félelme a bölcsesség, és a rossz kerülése az értelem”. Jób 28,28

Zaklatott időket élünk. Sokféle kérdés fogalmazódik meg az emberben. Miért van ennyi békétlenség? Ha az emberek nagyobb része arra vágyik, hogy békesség legyen, miért fenyeget mégis a háború közelségének vészjósló árnya? Ha olyan sok okos ember van, miért nem tudnak megoldást találni, miért nem változtatnak a kritikus helyzeten? Csődöt mondana a modern ember bölcsessége és értelme?

A már-már elhordozhatatlan testi-lelki szenvedéseket megélő Jób kimondja: az emberi tudásvágy minden határt ostromló és minden titkot feltárni igyekező kíváncsiságában sem találja meg a bölcsességet. Mert a bölcsesség ott kezdődik, ha az ember megismeri és Urának ismeri el Istent. És az a legmélyebb értelem, ha az ember kerüli a rosszat. Erre a kristálytiszta felismerésre van szüksége a mai modern embernek is. Bár az ember egyre több információt érhet el, ezáltal még nem lesz bölcsebb és értelmesebb. Mert az ismeret magában még nem tanít meg arra, mit jelent kerülni a rosszat.

Ezen gondolkodva eszünkbe jut: Vajon ki mondja meg, mi a jó és mi a rossz? Van úgy, hogy ami egyiknek jót jelent, az a másiknak kárt okoz. Csodálatosan egyszerű Jézus válasza erre a kérdésre: „amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük” (Lukács 6,31). Jézus rámutat arra, mit jelent a gyakorlatban Jób nagy felismerése.

Ez a jézusi mondat azonban meg is ítél minden társadalmi csoportosulást, érdekszövetséget, sőt még világhatalmak egyet mondó és mást cselekvő kettős magatartását is.

De megítél minket is, és döntés elé állít. Tegyük fel magunknak a kérdést: én hogyan bölcselkedem? E világ zavaros útvesztőjében Jézus tanácsa mentén haladva kerüljük a rosszat, tegyünk jót, keressük az Urat, amíg megtalálható, hívjuk őt segítségül, amíg közel van. (Ézsaiás 55,6-7). Ámen.

Kótyuk Zsolt, református lelkipásztor