Ismét szárnyalt a muzsika az iskola nagytermében
Liszt Ferenc szavai szerint: „Zene nélkül is lehet élni. De érdemes?” Mert a szép muzsika felemeli az ember szívét, lelkét, csodálatos művészi élménnyel gazdagítja, harmóniájával pedig bepillantást nyújt számára a teremtés fenséges harmóniájába. Éppen ezért örülhetünk annak, hogy a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezete és Nagyszőlősi Alapszervezete – Bartók Béla első, 1891 májusában, Ugocsa központjában adott hangversenyére emlékezve – minden évben megrendezi a Májusi Zenei Napokat, ezt a közösségépítés szempontjából is fontos rendezvényt, melynek az idén is a Nagyszőlősi Perényi Zsigmond Középiskola adott otthont.
A tanintézet nagytermében megtartott emlékhangverseny bevezetőjében Kacsur András, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház (Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház) színésze elszavalta Illyés Gyula Bartók c. költeményét. Majd Kudron Zoltán, a KMKSZ Nagyszőlősi Alapszervezetének elnöke lépett a közönség elé, üdvözölve a megjelenteket, köztük Barta Józsefet, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének elnökét, dr. Orosz Ildikót, a KMPSZ és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnökét, Kész Gézát, a KMKSZ kulturális titkárát, Jacura Ágnest, a Nagyszőlősi Perényi Zsigmond Középiskola igazgatóját, Kacsur András színészt, valamint Vaszil Juhaszt, a Nagyszőlősi Járási Állami Közigazgatási Hivatal kulturális osztályának vezetőjét.
Ezt követően Kudron Zoltán – Bartók jelentőségéről szólva – kifejtette: „A zeneszerző nevét még a nem zeneértők és zeneszeretők is ismerik, mert feledhetetlent és örökérvényűt alkotott.” S hogy jobban megértsük a kort, melyben alkotott, és jobban megismerjük Bartókot, felvázolta a klasszikus zene történetét, valamint Bartók Béla korát. Az előadó elmondta, hogy a klasszikus zene kezdetei a XV. század elejére tehetők, ez volt a reneszánsz muzsika, melyet a barokk, a klasszicista, a romantikus, az impresszionista, a modern, az avantgard és a minimalista stílus követett. Bartókra rátérve, idézte a zeneszerző egyik szép vallomását, melyben a komponista kifejtette: „Az én vezéreszmém a népek testvérré válásának eszméje, a testvérré válásé minden háborúság és viszály ellenére.” Majd e gondolatok kapcsán Kudron Zoltán kijelentette, miszerint Bartókot már ez az egyetemességre törekvése is örök időkre szólóan időszerűvé teszi. Zenéje – miközben a végső kérdésekről szól – lelkiismeret-vizsgálatra szólít fel. Muzsikájával azt kérdezi tőlünk, mennyire vagyunk becsületesek, tisztességesek, igazságosak. Saját életével mutatott példát a nemes eszmények követésére. Mint egyik levelében írta: „… egész életemben minden téren, mindenkor és minden módon egy célt fogok szolgálni: a magyar nemzet és a magyar haza javát.”
Amikor a II. világháború az Egyesült Államokba „száműzte”, távozását csak ideiglenesnek gondolta, fenntartotta budapesti, Csalán úti házának bérletét, benne hagyva minden bútorát. S az édesanyját mélyen szerető, magyarságát soha meg nem tagadó művészt olyan erős honvágy gyötörte Amerika földjén, hogy az még a testi állapotára is kihatott, súlyosbítva betegségét.
Az előadó szót ejtett Illyés Gyula Bartók c. verséről, melyben – szavai szerint – benne van a mélység és a magasság, a múlt és a jövő – és a jövő egyetlen útja: a remény, mert csak ez vezet előre. Majd kifejtette: ha első hallásra idegenkedünk a bartóki zenétől, hallgassuk meg újra és újra, s hirtelen ráérzünk a szépségére, a harmóniájára, melyre most oly nagy szüksége van a világnak és benne nemzetünknek.
„Bartók Bélára emlékezve, tisztelegjünk alakja előtt, a Májusi Zenei Napok pedig hozzanak számunkra vidámságot, megújulást, boldogságot és reményt” – zárta szavait Kudron Zoltán.
A felszólalás után a Nagyszőlősi Bartók Béla Művészeti Iskola szimfonikus zenekara – Viktor Marusko iskolaigazgató, karmester vezetésével – szebbnél szebb zeneművek magas színvonalú előadásával örvendeztette meg a közönséget, mely a nagytermet betöltő szépséges zenetenger hullámaiban feloldódva hallgatta végig az olasz Pietro Mascagni Intermezzoját, Bartók Béla Folk trilógiáját és Folk fantáziáját, Weiner Leó Rókatáncát, az amerikai Henry Mancini Királynői keringőjét, a walesi brit Karl Jenkins Palladióját. Felcsendült az amerikai Leroy Anderson Szinkópa-óra és Sine tango, az ugyancsak amerikai Peter Martin Vivaldiana, az ukrán Miroszlav Szkorik Melódia c. műve, valamint Vangélisz Papathanaszíu görög zeneszerzőnek az 1492 – a paradicsom meghódítása c. filmhez írt filmzenéje. A zeneszámok közötti szünetekben Szarvadi Natália, a művészeti iskola igazgatóhelyettese ismertette az egyes komponistákat és a zeneműveket, a közönség pedig két ízben is felállva tapsolt az őt feledhetetlen művészi élménnyel megajándékozó zenekarnak.
Amint a zene elhallgatott, Kacsur András előadta A szarvassá változott fiúk című román népballadát, mely az azonos című Bartók-zenemű alapjául szolgált, leszögezve, miszerint Bartók Béla az a tiszta forrás, akihez mindig érdemes fordulnunk. Végezetül Barta József Kudron Zoltánnal együtt megkoszorúzta a Bartók Béla egykori nagyszőlősi háza helyén álló lakóépületen elhelyezett emléktáblát, dr. Orosz Ildikóval pedig a Nagyszőlősi Perényi Zsigmond Középiskola parkjában álló Bartók-szobrot.
Lajos Mihály
