Magyartanárokat tüntettek ki

„Jövőt nevelni, embert és magyart...” (Áprily Lajos)

2014. július 10., 07:18 , 704. szám
A díjazottak egy csoportja

2014. július 5-én Ungváron a Nemzetiségek Házában sor került egy különleges ünnepségre: a Magyar Szó Kárpátalján Alapítvány elismerésben részesítette azokat a magyartanárokat, akik eredményes munkájukkal hozzájárultak ahhoz, hogy Kárpátalján a magyar szó, a magyar kultúra, a hagyományok tovább éljenek, még tisztábban, még erőteljesebben.

Az alapítvány 1997 márciusában alakult, székhelye Mezőkövesd, kuratóriumi elnöke dr. Pető József. Az elnök úr beszámolójából megtudtuk, hogy az alapítvány létrehozása Jéger Károly akkori mezőkövesdi apát-kanonok fejében fogant meg, s ők ketten dolgozták ki a célokat, terveket.

Fő céljaikként ezeket jelölték meg:

• a határon túli magyar oktatási intézmények támogatása,

• kulturális szervezetek segítése,

• a nemzeti tudat őrzésének elősegítése,

• a magyar hagyományok, szokások ápolásának támogatása,

• egyházi iskolák támogatása.

Miért éppen ezeket a célokat választották? Hogy újabb 1100 év múltán is hangozzék magyar szó Kárpátalján.

Ennek jegyében zajlott ez az ünnepség. A Nagydobronyi Középiskola két tanulójának rövidke, de annál meghatóbb műsora után dr. Pető József elnök úr bemutatta az alapítványt, annak munkáját, majd saját iskolás éveire visszaemlékezve többször is említette, mennyire meghatározó volt számára, hogy mindig olyan magyartanárok tanították, akik pedagógusként, emberként egyaránt példát mutattak. Az volt a céljuk, hogy tanítványaik irodalmi műveltségét szélesítsék, értékrendjüket jó irányba tereljék, s rávezessék őket, hogy maguk fedezzék fel hajlamaikat, tehetségüket, s éljenek is ezzel.

A tanári hivatás nem könnyű, s nem volt az sosem, de annál szépségesebb, mindig tartogat izgalmakat, meglepetéseket, pici csodákat.

Megismervén a kárpátaljai magyartanárok áldozatos munkáját, döntött úgy az elnök úr, hogy a kisebbségben a szép magyar beszédért, a magyar szó és kultúra fennmaradásáért munkálkodó tanárokat elismerésben részesítik.

A díjazottak: Braun Éva, Szeles Emma, Czébely Lajos, Gazda Erzsébet, Gulácsy Éva, Hidi Csilla, Huszti-Kacsur Andrea, Iván Éva, Jánosi Terézia, Katona-Mironova Berta, Kelemen Klára, Király Katalin, Kiss Zsuzsanna, Kovács András, Mészáros Györgyi, Perduk-Lator Ilona, Szabó Gabriella, Szántó Edit, Tóth Margit, Zékány Krisztina.

Ez az elismerés még jobban megerősít bennünket abban, hogy küldetésünk van: nagy elődeink szavaival élve – jótékony napként, lámpásként világítani, őrizni és ápolni gazdag anyanyelvünket, hisz ez a lelki és szellemi hazánk, meghitt otthonunk. Számunkra, a magyarságot szívügyüknek tartó tanárok számára ez további lelkesedést és lendületet ad. Áprily Lajos igaz gondolataival mondunk köszönetet:

„...Mi itt keresztre rendeltetve állunk.

Minket a hűség Krisztus-szege tart.

Égő reménység: árva „hunjaid”-ból

Jövőt nevelni, embert és magyart...”

Iván Éva