A szőlő ültetésének előkészítése

2014. augusztus 28., 07:00 , 711. szám

Bár még csak a szüret ideje érkezett el, a jó gazda gondol a jövőre. Ha szőlőt akarunk telepíteni, át kell gondolnunk, hogy mit, hogyan és mikor ültessünk.

Ültetni gyakorlatilag a szőlő vegetációs időszakának a végétől kezdődően, egészen késő tavaszig lehet. Két lehetőség közül választhatunk: vagy késő ősszel, a nagy téli fagyok beálltáig ültetünk, vagy a nagy fagyok elmúltával, tavasszal. Mindkettőnek megvan az előnye és a hátránya.

Az őszi ültetéssel kapcsolatban a következő problémák merülnek fel: az ültetés idejére nincs előkészítve a talaj, munkavégzés szempontjából kellemetlen az időjárás, fokozottabban fennáll az esetleges eltulajdonítás veszélye.

A tavaszi ültetés hátrányai: a vegetáció későbbi indulása és így rövidebb tenyészidő; az ültetési anyag rossz tárolása miatt fellépő kockázat; a szőlőoltványok beszerzése nehézkesebb, kisebb a választék; az egyéb tavaszi munkák miatti (pl. metszés) munkacsúcs.

Ezeket a szempontokat figyelembe véve minden gazdának magának kell eldöntenie, hogy számára melyik időszak kedvezőbb. Azoknak, akik csak kiskerti vagy udvari lugasukat szeretnék felújítani, kipótolni, inkább az őszi ültetést javaslom. Előnye, hogy a téli csapadék mindig elegendő ahhoz, hogy a földet a gyökerekre iszapolja. Kora tavasszal, a talaj felmelegedésével – bár még nem látható – a már földben lévő szőlőknél megkezdődik a gyökerek fejlődése, víz utáni kutatása. Ennek köszönhetően a tavaszi ültetésnél magasabb foganási arány érhető el. Őszi ültetésnél leginkább akkor jelentkeznek gondok, ha a szőlőnket lakóhelyünktől távol eső helyre ültetjük, ahol könnyen megeshet, hogy a drágán előállított vagy vásárolt oltványainkat megtizedelik.

A tavaszi ültetés egyik legnagyobb problémája, hogy az ültetési idő kitolódik. A későn kiültetett oltványok már nem jutnak elég csapadékhoz, ezért öntözést igényelnek. Az utóbbi évek tapasztalatai alapján a meleg és száraz tavasz következtében a foganási arány elmarad az őszitől.

A szőlő ültetése előtt néhány héttel – vagy akár egy évvel is – neki kell kezdenünk az előkészületeknek. Ez főleg akkor fontos, ha a terület elhanyagolt, benőtték a bokrok, talaja tömörödött, több éve nem művelt.

Telepítés előtt legfontosabb a talaj meliorációja (jobbá tétele, javítása). Miként kezdjünk hozzá a munkához? Mindenekelőtt a területet ki kell takarítani. Ha régóta nem művelték a területet, először végezzünk egy nem túl mély szántást, ezután tárcsázzunk. A telepítést megelőző mélyszántást csak akkor végezzünk, ha a talaj nedvességtartalma megfelelő. Túl nedves, vagy teljesen száraz földet nehéz átmozgatnunk. A talaj mélyszántása elengedhetetlen, mert a szőlő gyökerei mélyen a földbe hatolnak – ennek köszönheti jó szárazságtűrését.

Telepítés előtt érdemes talajvizsgálatot végezni, lehetőség szerint beméretni a főbb tápanyagok összetételét és a talaj Ph-értékét. Az így mért adatok alapján könnyebb kiszámítani a szükséges trágya és műtrágya mennyiségét. Kárpátalján a szőlő számára általában savanyúak a talajok, ezért ajánlott a talaj meszezése. Az ültetéshez mindenképpen szükséges szerves trágya kijuttatása is. Egy hektár földterületre 100-120 tonna szerves trágya kijuttatása ajánlott. Ezt legjobb az ültetést megelőző évben a talajba forgatni, beszántani. Amennyiben nincs lehetőségünk a trágya beszántására, közvetlenül a tőkék alá, az ültető gödörbe is tehetünk trágyát. Használhatunk továbbá műtrágyákat a szerves trágyázás kiegészítésére. A műtrágyákat közvetlenül az ültető gödörbe is tehetjük.

A talaj előkészítése után el kell döntenünk, milyen művelésmódot választunk. A művelésmódtól függ a sor- és tőtávolság. A sor- és tőtávolság határozza meg a tőkék tenyészterületét és a hektáronkénti tőszámot. Hektáronként 3–15 ezer tőkére lehet szükségünk. Minél kisebb a tőszám az adott területen, annál nagyobb a tőkék egyéni terhelése, minek következtében csökken az élettartamuk, romlik a szőlő minősége. Nagyobb tőszámnál kisebb egyéni terheléssel is termelhetünk gazdaságosan jó minőséget, azonban ha túl sűrű az ültetvény, a tőkék egymást árnyékolják, a lombozat besűrűsödik, nehezebbé válik a zöldmunka és a növényvédelem végzése.

A sortávolság meghatározásánál figyelembe kell vennünk a gépesítési lehetőségeket. Meredek domboldalakon nem mindig lehet gépesíteni, teraszos területeken csak a kézi munka marad, ami nagyon költséges. Enyhén meredek dombok gépesíthetők. Ma már hozzá lehet jutni keskeny nyomtávú alacsony gépekhez, amelyek megkönnyítik a művelést. A sortávolság tehát ne legyen 1,3 méternél kisebb, mert a tőkék árnyékolják egymást, de ne legyen 2,4 méternél nagyobb sem. A tőtávolság minimálisan 80 cm lehet, de nem haladhatja meg az 1,4 métert.

A sor- és tőtávolság kiszámítása után jelöljük ki a sorok és a tőkék helyét. Mindig hagyjunk helyet a gépek forgásához. Nem szabad elfeledkeznünk a víz elvezetéséről sem. A hirtelen lezúduló nagyobb mennyiségű csapadék könnyen lemoshatja a termőtalajt és járhatatlanná teheti az utakat. Esőzés után viszont mindig nagyon fontos a növényvédelem, amihez ki kell jutnunk a területre. Tehát mindig tartsuk rendben a vízelvezető árkokat, ha nincsenek, ássunk újakat. Fontos továbbá, hogy a sorokat egyenesre ültessük a könnyebb megművelhetőség érdekében.

A szőlő ültetését jól át kell gondolnunk, hiszen köztudott, hogy egy tőkét legalább 30, de akár 60 évre is ültetünk. A legfontosabb most a talaj előkészítése, hiszen azt egy héttel az ültetés előtt már nem lehet elvégezni.

A szőlő ültetését számos egyéb tényező befolyásolja még, amelyekkel később foglalkozunk.

Varga István benei szőlész-borász, a „Pro agricultura Carpathica” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány szaktanácsadója