Háború a választási kampány jegyében

2014. szeptember 11., 07:05 , 713. szám

Utólag nehéz lenne megmondani, hogyan alakultak volna az ukrajnai események, ha múlt pénteken Minszkben nem születik megállapodás a tűzszünetről, talán nem is érdemes ezen rágódni. Annyi bizonyos, mielőtt a minszki jegyzőkönyvet aláírták volna, egyes megfigyelők szerint rövid ideig csupán egy hajszálon múlt, hogy folytatjuk-e a felkészülést a parlamenti választásokra, vagy hadiállapotot vezetnek be az országban.

Némi túlzással két táborra szakadt ekkor az ország elitje: az egyik Porosenkóval az élen a tűzszüneti megállapodást szorgalmazta, a másik Arszenyij Jacenyuk kormányfő és Olekszandr Turcsinov parlamenti elnök vezetésével nem bízott abban, hogy létrejön a tűzszünet, ezért az országban kialakult helyzet miatt a hadiállapot mielőbbi bevezetését szorgalmazta – mutat rá az Ukrajinszka Pravda elemzése.

Múlt csütörtökön a Legfelsőbb Tanács zárt ülést tartott, ahol elhangzott egyebek mellett Jurij Pavlovnak, a Védelmi Minisztérium felderítési igazgatósága vezetőjének beszámolója, amelynek tartalmát a jelenlévő képviselők szivárogtatták ki utóbb. Pavlov szerint jelenleg az orosz reguláris hadsereg mintegy hatezer katonája s néhányszáz egységnyi haditechnikája tartózkodik ukrán területen. A felderítés vezetője arról beszélt, hogy Putyin Ukrajnával kapcsolatos terve több szakaszból áll: előbb Mariupol bevétele következne, azután szárazföldi folyosó kialakítása a Krímig, majd a Dnyeszter-melléki területig. Hasonló elképzelésekről korábban is lehetett olvasni az interneten, de hivatalosan most beszélt róluk először egy magas rangú ukrán katonai vezető.

Érthető, ha ilyen hírek hallatán nem sokan bíztak a tűzszünetben egészen annak kihirdetéséig. Turcsinovék állítólag már azt tervezgették, hogy ha a minszki tárgyalások sikertelennek bizonyulnak, e héten újabb rendkívüli parlamenti ülést hívnak össze, melynek egyetlen napirendi pontja annak a felhívásnak az elfogadása lett volna, melyben felszólítják Porosenkót, hogy vezessen be hadiállapotot az országban.

Mondhatnánk, hogy miután mégiscsak létrejött a tűzszünet, ezeknek az eseményeknek és szándékoknak már nincs különösebb jelentőségük, de – mint minden egyebet országunkban – a háború és a béke kérdését is érdemes megvizsgálni a belpolitika szemüvegén keresztül. Ha így teszünk, beláthatjuk, hogy Minszkben nemcsak az volt a tét múlt pénteken, folytatódik-e a vérontás Keleten, hanem az is, hogy megtartják-e októberben a parlamenti választásokat, s kinek a kezébe kerül az ország vezetése.

A képlet viszonylag egyszerű: ha folytatódik a háború, s a Jacenyuk–Turcsinov tandem indítványozza a hadiállapot bevezetését, csak győztesen kerülhetett volna ki ebből a kezdeményezésből. Amennyiben ugyanis Porosenko beleegyezik a hadiállapotba, a parlamenti választásokat el kell halasztani, miáltal a kormányfő és a házelnök maradhat a hivatalában, amire másként aligha számíthatnak. Akkor is jól jártak volna, ha Porosenko elutasítja a javaslatukat, hiszen nő a népszerűségük azok szemében, akik radikális intézkedéseket is elfogadhatónak tartanának a konfliktus mielőbbi lezárása érdekében. Ugyanakkor Porosenko számára rendkívül fontos, hogy a választásokat még most ősszel megtartsák, amikor az ő és az őt támogató politikai erők népszerűsége a csúcson van, mert így számíthat arra, hogy megszerzi a parlamenti többséget. Mint láthatjuk, a háború és béke kérdésének nemcsak azok számára lehet óriási a tétje, akik nap mint nap az életüket kockáztatják a harctéren.

Ha eltekintünk a háború kérdéseitől, úgy tűnhet, hogy a mostani választási kampány a korábbiaknál álmosabban és meglehetősen kiábrándítóan kezdődik. Nekünk, kárpátaljai magyaroknak külön is megvan az okunk az elégedetlenségre, hiszen Porosenko korábbi ígérete ellenére még csak vita tárgya sem lett a magyar többségű választókörzet létrehozása Kárpátalján. Ám ezt leszámítva se lehet túl sok oka a polgárnak az optimizmusra a szavazást illetően, hiszen a választásokat a 2012-ben érvényes rendszer szerint bonyolítják le, annak minden hiányosságával együtt.

Az egyik ezek közül, hogy miközben az ukrajnai magyar pártok továbbra sem jutottak képviselethez a választókörzeti választási bizottságokban, változatlanul ott lehetnek azoknak a fantomképződményeknek a megbízottjai, amelyeket közismerten még a Régiók Pártja (PR) hozott létre vagy juttatott pozícióba anno a választási folyamat ellenőrzésére. Most, hogy a PR gyakorlatilag kiírta magát a történelemből, felmerül a kérdés: kire dolgoznak majd ezek a „technikai” bizottsági tagok október 26-án?

Kárpátalján is megindult a pártok és politikusok körében az ilyenkor szokásos helyezkedés. Több olyan személy került ismét reflektorfénybe az elmúlt napokban, akikről azt hihettük volna, hogy örökre eltűntek a süllyesztőben.

Olekszandr Ledida volt kárpátaljai kormányzóról például minap írta meg a helyi sajtó, hogy kilépett a korábban Viktor Janukovics bukott államfőt támogató Régiók Pártjából. Döntését azzal indokolta, hogy a PR beolvadni készül a Szerhij Ljovocskin-féle Ukrajna Fejlesztése Pártba (PRU), amivel ő nem ért egyet. Miután bizonyosak lehetünk abban, hogy egy – megyei viszonylatban – hasonló kaliberű politikus nem maradhat ki a kampányból, kíváncsian várjuk, hol, kinek az oldalán bukkan fel ismét.

Magyar vonatkozású „átigazolási” híre is volt az elmúlt napoknak: Babják Zoltán beregszászi polgármester Kincs Gábort nevezte ki első helyettesévé. Kincs Gáborról tudvalévő, hogy volt már polgármester-helyettes a Vérke-parti városban, méghozzá 2010 és 2012 között az ominózus Gajdos István oldalán és az UMDSZ színeiben. Emlékezetes, hogy 2012-ben, a legutóbbi parlamenti választások alkalmával egyéni jelöltként maga is indult a választásokon a Nagyszőlős központú, leginkább „magyar” választókörzetben, méghozzá főnökével, a Régiók Pártja listáján rajthoz álló Gajdossal szemben, amiért azonnal kirúgták állásából, s az UMDSZ-ben is felfüggesztették tagságát. Akkoriban azt beszélték, a Viktor Baloga nevével fémjelzett és Kárpátalján a PR legkomolyabb ellenfelének számító JeC párt ösztönzésére jelöltette magát, hogy ezáltal magyar szavazatokat vonjon el a kormánypárttól.

Köztudott, hogy Babják annak idején a parlamenti képviselővé avanzsált Gajdos igen közeli munkatársaként szinte megörökölte elődjétől a polgármesteri széket. Ennek fényében gondolatébresztő fejlemény lehet a formálódó új kárpátaljai politikai szövetségek jellegét illetően, hogy a beregszászi városvezető most hirtelen „visszafogadta” a kegyvesztett Kincset.

(pravda.com.ua/zn.ua/ntk)