„Elfeledett hőseink…”

Emlékkonferencia az I. világháború kitörésének 100. évfordulóján

A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség szeptember 21-én Nagydobronyban emlékezett meg az I. világháború kitörésének 100. évfordulójáról ünnepi istentisztelettel, valamint a „nagy háborút” felidéző történelmi konferenciával. Előző nap a szervezők közös kirándulást szerveztek a Toronyai-hágóra, ahol a KMKSZ Nagydobronyi Alapszervezetének aktivistái mellett részt vettek a Nagydobronyi Reformárus Líceum és a Nagydobronyi Középiskola diákjai és tanárai is

A 931 méter magas Toronyai-hágó környékén súlyos harcokat vívtak az első világháború idején, a helyreállított magyar katonai temetőben a nagydobronyi líceum diákjainak szavalatai után Badó Margit történelemtanár beszélt röviden a katonai temető történetéről, majd dr. Téglás Gyula alezredes, Magyarország Honvédelmi Minisztériuma Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztályának irodavezetője tartott előadást a Kárpátokban zajlott harcokról. A koszorúzást és a festői környezetben elfogyasztott ebédet követően a hazavezető úton megálltak a nagyszőlősi járási Magyarkomjáton is, ahol megtekintették a gyönyörűen helyreállított első világháborús emlékművet.

Másnap a nagydobronyi református templomban Horkay László, nyugalmazott református püspök Józsué könyvének hetedik része alapján hirdette Isten igéjét, hangsúlyozva: rendezni kell Istennel közös dolgainkat, a magyar népnek meg kell tisztulnia. Mert ha Isten velünk, akkor kicsoda ellenünk?

Kolozsi András nagy­dob­ronyi református lelkész, a református líceum lelkész-igazgatója a fennmaradt egyházi jegyzőkönyvek alapján elmondta, hogy a száz évvel ezelőtt kitört I. világháború szinte minden nagydobronyi családot érintett, hiszen a fiakat és az apákat besorozták katonának. A gyülekezet három presbitere is oda volt a háborúba, akik közül egyik hősi halált halt. A módosabb gyülekezeti tagok és maga a református gyülekezet is támogatta a hadba vonult katonák családjait, hadikölcsönt jegyeztek, és beszolgáltatták a gyülekezet nagyharangját is.

Az ünnepi istentiszteletet követően a templomkertben lévő I. világháborús emlékmű előtt gyülekeztek a résztvevők. Kész Géza, a KMKSZ kulturális titkára köszöntötte a vendégeket, többek között Brenzovics Lászlót, a KMKSZ elnökét, a Kárpátaljai Megyei Tanács alelnökét, Farkasné Bőcs Judit ungvári magyar konzult, dr. Téglás Gyula alezredest, a Magyarország Honvédelmi Minisztériumának képviseletében, dr. Orosz Ildikót, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnökét, Barta Józsefet, a KMKSZ alelnökét, Balogh Líviát, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének elnökét, Sin Józsefet, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnökét, a gyülekezet lelkészeit, a rendezvényt támogató intézményvezetőket, a konferencia előadóit és a megjelet KMKSZ-es tisztségviselőket. Majd arra kérte hallgatóságát, hogy egyperces néma főhajtással emlékezzenek a kelet-ukrajnai harcokban elesettekre.

Őrhidi László, a KMKSZ Nagydobronyi Alapszervezetének elnöke emlékező beszédében a nagydobronyi I. világháborús emlékmű, a kőkatona hányatott sorsáról beszélt, amely legalább annyira bővelkedett tragikus fordulatokban, mint magának a nagydobronyi népnek a XX. századi sorsa. Összesen 61 nagydobronyi katona neve került fel az emlékműre, akik hősi halált haltak, rajtuk kívül sok fizikailag és lelkileg megnyomorodott ember került haza a frontokról. A hadiözvegyek, hadiárvák és más közrendű személyek adományaiból 1941-ben készült el a templomkertben ma is látható emlékmű, köszönhetően Gönczy Pál akkori református lelkész közreműködésének. 1947-ben ledöntötték a katonaszobrot, és a temetőkert egyik elhagyatott részébe vitték. Nagydobronyban a rendszerváltás azzal kezdődött, hogy a katona visszakerült a helyére, majd 2010-ben a megsüllyedt talapzatot is helyreállították. Ekkor akadtak, akik át akarták helyezni az akkor létesítendő közparkba. Az ügyben helyi népszavazást tartottak, és kiderült, hogy a nagydobronyiak nagy többsége azt akarja, hogy a szobor maradjon a helyén. „Az emlékművet helyreállítottuk, és hisszük, hogy míg ez a kő el nem porlik, a mi katonánk már nem fog menni sehová” – zárta ünnepi beszédét Őrhidi László.

Farkasné Bőcs Judit ungvári magyar konzul ünnepi beszédében hangsúlyozta: „Ma már csak a béke és az országok közötti szoros, baráti együttműködés fontosságának üzenetét hordozhatja a világháborúban vívott véres küzdelem emléke. Itt, a nagydobronyi I. világháborús emlékmű előtt állva elmondhatjuk, hogy a világégés során egymás ellen küzdő katonák immár csendesen egymás mellett pihennek. A sírban nincsenek győztesek és vesztesek. Minden elesettnek jár a végtisztesség és a megemlékezés virágai. Isten nyugosztalja áldozatainkat. Emlékezzünk kegyelettel és szeretettel rájuk, és tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy ebben a térségben soha többé ne történjen meg a nemzetek egymás ellen fordulása.”

Brenzovics László ünnepi beszédében emlékeztetett, hogy 2014 a kárpátaljai magyarság életében az évfordulók éve. „Most van az I. világháború kitörésének századik, a II. világháború kitörésének hetvenötödik, a kárpátaljai magyar férfiak elhurcolásának 70. évfordulója. Önmagában ez a felsorolás is azt mutatja, hogy a kárpátaljai magyarok a XX. századból csak a rosszra emlékeznek. Azonban számunkra fontos, hogy őrizzük saját hőseink emlékét” – hangsúlyozta a KMKSZ elnöke, felidézve az első világháború kitörésének okait, és szörnyű következményeit. Majd az azt lezáró békekötéseket, amelyeknek egyenes következménye volt a II. világháború kitörése.

A Szózat eléneklése után az emlékművön mindenki elhelyezhette a megemlékezés koszorúit és virágait, miközben Soós János trombitán játszotta az Il silenziót.

A parókia gyülekezeti termében folytatódott a rendezvény, ahol az I. világháború idején keletkezett fotókból és dokumentumokból összeállított kiállítást tekinthették meg a résztvevők. A tudományos konferencia kezdetén a résztvevők megtekintették a Nagydobronyi Középiskola tanulóinak zenés-irodalmi összeállítását, majd Őrhidi László és Kántor József, a Nagydobronyi Középiskola igazgatója köszöntötték a résztvevőket. Az Elfeledett hőseink 1914–1918 című tudományos konferenciát annak levezető elnöke, dr. Brenzovics László történész nyitotta meg, hangsúlyozva, hogy sok kutatnivaló van még ezen a területen, továbbá nagy elismeréssel szólt a tárgyi emlékek összegyűjtésén fáradozókról.

Elsőként dr. Téglás Gyula alezredes beszélt előadásában a Kárpátaljára történt orosz betörésről, vidékünk akkori viszonyairól, és egyes alakulatok hősies magatartását kiemelve beszélt a legfontosabb kárpáti csatákról.

Braun László történész, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanára, a „nagy háború” hátországra gyakorolt hatásait mutatta be előadásában.

Szakál Imre történész, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanára az első világháború rutén (ruszin) nemzeti mozgalmakra gyakorolt hatásairól, a ruszin értelmiség elképzeléseinek változásairól, a rájuk gyakorolt hatásokról beszélt.

Suslik Ádám beregszászi PhD-hallgató a munkácsi gyalogezred történetének kutatója, a gyalogezred történetén és hősies helytállásán keresztül bemutatta, hogy a nagyobbrészt oda besorozott nagydobronyi bakáknak hol és milyen csatákban kellett edződniük, és hogy a hadifogságba kerültek milyen távolra jutottak el.

Badó Margit, a Nagydobronyi Református Líceum történelemtanára személyes emberi sorsokon keresztül mutatta be az I. világháború tragikus következményeit.

Varga Sándor, a Nagy­dobronyi Középiskola történelemtanára a községben kérdőíves kutatást indított az I. világháború emlékeinek felkutatására, amelynek köszönhetően sok információt, fotót és tárgyi emléket sikerült összegyűjtenie, amelyekből sok érdekességet mutatott be a konferencia résztvevőinek.

Badó Zsolt