A fajtaválasztás szempontjai hajtatásban – a paprika

2014. december 22., 16:55 , 728. szám

A tél az összegzés és az új szezonra való felkészülés ideje. Az elmúlt termesztési időszak nem volt egyszerű. Az időjárásban ugyan nem fordultak elő különösebb anomáliák, de a termesztéshez szükséges anyagok, a napszám drágulása, a vásárlóképes kereslet csökkenése olyan tényezők, amelyek feltétlenül figyelembe veendők a következő évi tevékenység megtervezésekor, hogy olyan zöldséget termesszünk, olyan fajtát válasszunk, amelyik elviseli a szélsőséges időjárást, viszonylag olcsón termeszthető, keresik a piacon, vagyis amely jövedelmezően termeszthető. A vetőmag-forgalmazók tömegével kínálják a legkülönfélébb magvakat, érdemes a katalógusokat lapozgatni, utánanézni a választéknak, érdeklődni. A továbbiakban számba vesszük azokat a szempontokat, amelyek meghatározzák a termesztendő fajták kiválasztását a paprika esetében.

A paprikanövény csodálatos szín- és alakváltozatokban fordul elő a nagyvilágban. A kárpátaljai vagy nyugat-ukrajnai piac szereti az ún. magyar paprikát, amelynek fehéres a színe, kúp alakú a formája. Az ilyet töltenivalónak is nevezik. Az utóbbi években feljövőben a van az ún. blocky típus, jellemzően szintén fehér vagy halványzöld színben. Ezek a típusok a teljes termesztési időben keresettek.
Jól értékesíthetőek a júliustól a piacon több színben megjelenő kaliforniai típusú paprikák. A bogyók nagyságát, a vastag, roppanó húst, az élénkpiros vagy sárga színt jókora felárral jutalmazza a vásárló. A nyár második felében jól eladható a paradicsom- és az almapaprika is. A csípős fajták közül a sötétzöld, kb. 15 cm hosszú, 2-2,5 cm széles méregerős paprika a keresett. A fent említett fajták jellemzően hibridek, a még bizonyos keresletnek örvendő, Podarok Moldovi jellegű tájfajták az alacsony termésátlag, a nyári elaprósodás miatt lassan kikopnak a termesztésből.
A tőlünk nyugatabbra vagy délebbre fekvő országokban nagy népszerűségnek örvendő kápia paprikák a folyamatos próbálkozások ellenére nálunk még nem hódították meg a háziasszonyokat.
Fontos, hogy a piaci igényeknek megfelelő, közkedvelt fajták az év megszokott időszakában legyenek nagy tömegben és választékban, megfizethető áron és folyamatosan elérhetők a vásárlók számára.
A termesztés során, a fajta kiválasztásánál természetesen megjelennek a termelő szempontjai is. A jó paprikafajta tehát:
• illeszkedjék a termesz­tő­berendezéshez, a termesztési módhoz;
(Ebből következik, hogy egy nagy növekedési erélyű, gyorsan magasra növő 2–2,5 m-es paprikafajta nem való alacsony belmagasságú létesítménybe, mert hamar kinövi azt. Ilyen helyre válasszunk inkább gyenge növekedésű fajtát, amely akár determinált (nem folytonnövő) paprika is lehet. Természetesen a fentiek a metszett, felkötözött állományra értendők, a kordonos állomány esetében más szempontok az irányadók.)
• jól kössön tavasszal és a nyári forróságban is;
(Ha hosszú kultúrában – esetleg fűtéssel – termesztünk paprikát, akkor tudnunk kell, hogy egyes fajták a tavaszi fényszegény időszakban rosszul kötnek, a virágot, az apró terméskezdeményeket elrúgják. Ez a jelenség inkább a fehér húsú paprikára jellemző. Persze hideghajtatásban, valamilyen elővetemény után kiültetve, április közepe után ez a jelenség a paprikánál már nem jelentkezik. A nyári forróságban viszont, amikor a napi maximum hőmérséklet 30oC fölött van, bizony ismét csak gyakran előfordul, hogy a virágok nem termékenyülnek meg kellőképpen. Az ilyen apró, csökött termésben a magszám alacsony vagy teljesen hiányzik a mag. A jelenség oka a 32oC-ot meghaladó hőmérséklet és a légköri aszály – az alacsony páratartalom – a sátorban. Vannak fajták, amelyek az extrém körülmények között is jól termékenyülnek és elfogadható nagyságú bogyóméretet, termésátlagot produkálnak.)
• kevés zöldmunkát igényeljen;
(A kötözött paprikanövényt amellett, hogy 1–3 szálra, madzagra felvezetjük, 2 levél megjelenése után rendszeresen (10-15 naponta) vissza kell csípni. Nyilvánvaló, hogy ez képzett munkaerőt, vagyis időt és pénzt kíván. Ha forrásaink korlátozottak, akkor inkább válasszunk ún. egyensúlyi fajtát, amelynek a kacsképzése viszonylag gyenge.)
• ne liluljon;
(Hideg tavaszon, vagy akár hideg júniusban is előfordul, hogy a paprikabogyón lila csíkok jelennek meg. Ízben a paprikahús nem változik, de piaci értéke csökken, így nehezen értékesíthető. Ez a „tünet” szintén a világos, fehér húsú paprikára jellemző. A jelenség oka, hogy a hideg miatt a foszfor felvételében zavar támad. Ha az idő melegebbre fordul, a tünet a többi bogyón már nem fog jelentkezni. Védekezni az optimális hőmérséklet tartásával, megfelelő foszforellátással, és – mivel a jelenség fajtafüggő is – megfelelő fajtaválasztással lehet.)
• ne legyen érzékeny a kalciumhiányra;
(A fehér husú paprikák termesztőinél évről évre előfordul, hogy a növekvő bogyó csúcsa környékén barna foltok, a szövetek elhalása tapasztalható. Leginkább az első, így a legdrágább bogyóknál jelentkezik ez a tünet. Az oka: relatív kalciumhiány. A kalcium nehezen mozog a növényben és ahhoz, hogy eljusson a fejlődő bogyóba, fejlett gyökérrendszer, optimális hőmérséklet és vízellátás, valamint páratartalom szükséges.)
• a tripszek károkozása legyen kevésbé érzékelhető;
• fontos a kórokozókkal (vírusok, gombák) szembeni minél magasabb fokú ellenállóság;
• a vetőmagja legyen olcsó.

Őrhidi László,
a „Pro agricultura Carpathica” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány szaktanácsadója