A nemzet tragikája

165 évvel ezelőtt született Jászai Mari

Az egyik, máig legnagyobb hatású magyar drámai színésznő 1850. február 24-én született. Ahogy Blaháné mosolyogni tanította meg a magyar nőket, Jászai Mari a szenvedés, a bús sors, a fájdalmas végzet királynői magaviseletét állította példaként.

A Komárom megyei Ászár községben született Krippel József ácsmester gyermekeként, az anyakönyvi bejegyzés szerint a neve: Kripl Maria Anna. Eredeti nevét annyira nem szerette, hogy még a születési anyakönyvi kivonatból is kiégette a Krippelt (a német szó jelentése beteg, kissé lesajnáló értelemben). Nem volt könnyű gyermekkora, már 10 évesen pesztonkaként dolgozott, majd szolgáló lett Bécsben és Budapesten, tizenhat évesen markotányosnőként részt vett a Monarchia számára csúfos vereséggel zárult königgrätzi csatában. Rosszakarói később a következőképpen kommentálták életének ezt a szokatlan epizódját: „A császár Velencét, Jászai Mari a szüzességét vesztette a königgrätzi csatában.” Egy cirkusztársulattal keveredett a mai Csehországban lévő csata színhelyének közelébe, a markotányosok abban az időben követték a hadsereget, a katonákat ellátó kereskedőként. Később Hubay Gusztáv társulata után szökött Székesfehérvárra, és statisztálni kezdett. Még csak tizenhét éves, amikor a budai Népszínházhoz került, ahol Kassai Vidor komikus figyelt fel a képességeire. Kassai Vidor feleségül vette, akitől két év házasság után vált el. Soha többé nem ment férjhez, nagyétvágyú férfifalónak tartották. Bár ő erről azt mondta, hogy minden egyes kapcsolatát nagyon mélyen élte meg.

Egyre jelentősebb szerepek eljátszását bízták rá, két évvel később (1869-től) pedig Kolozsvárra szerződött, ahol végre első színpadi sikereit is learathatta. Alakításaival és hitelességével pedig annyira megkedveltette magát, hogy 1872-ben a budapesti Magyar Színház szerződtette a visszavonult Jókainé Laborfalvi Róza helyébe. Elsősorban tragikus szerepekben nyújtott kiemelkedő alakításokat, de a karakterszerepek megformálásában és vígjátéki alakításaiban is lenyűgöző volt. A drámák közül Élektra, Szappho, Margit királyné, Gertrudis életre keltésén kívül Stuart Mária megszemélyesítőjeként mindenképp bevonult a magyar színháztörténelembe.

Alkudni, kiegyezni nem tudott. Ha beszélt, mennydörgött. Mozdulatai villámlottak társaságban éppúgy, mint klasszikusokban a színpadon. Számára maga az élet is shakespeare-i színjáték volt. Közvetlen folytatása a festett komédiának vagy tragédiának, amiben bohócsipkák csörögnek, hősök ágálnak, bukott királyok sírnak. A művészet valóságán keresztül szemlélte az élet valóságát, s így végső soron a két valóság nála is egybeesett, pontosan fedte egymást.

Nemcsak nagy tehetségű színésznő volt, hanem tehetséges, lényeglátó esszéista és író is. Szívesen szavalta Petőfi Sándor verseit – például munkásoknak szervezett előadóesteken. Fordított is: Ibsen: John Gabriel Borkmann című művét Jászai fordításában mutatta be a Nemzeti Színház. Összesen mintegy 300 szerepet játszott. Arra a kérdésre, hogy miért lett színész, egy évvel halála előtt a Pesti Hírlapnak a következőt nyilatkozta: „Minden embernek van egy nagy villanyos ütése, mikor egyszerre megvilágosodik előtte, miért az élet, miért született a világra: az enyém az volt, amikor a bátyám szerepet másolt ingyen színházjegyért, s nekem, a csitri kislánynak megmagyarázta, mi a színház. Átöltözni! Átváltozni! Másnak lenni, mint vagyunk! Más helyett sírni, kacagni, ordítani. E pillanattól kezdve vagyok színésznő.”

1926-ban bekövetkezett halála után nyilvánosságra került naplója, jegyzetei színháztörténeti szempontból is értékesek az utókor számára.
Már életében, 1922-ben emléktáblát helyeztek el ászári szülőházán, ami napjainkban emlékháznak van berendezve. Róla nevezték el a tatabányai Jászai Mari Színházat. Nevét ezenkívül Budapesten több közterület is viseli. A Vénuszon egy krátert neveztek el róla. Az ő nevét viseli egy rangos színművészeti kitüntetés is, a Jászai Mari-díj. Budapest V. kerületében a Magyar utca 34. sz. alatti színészotthont róla nevezték el, az épületen domborművel díszített emléktábla őrzi emlékét.

dózsa