A koraiság fokozása a csemegekukorica-termesztésben

2015. március 3., 17:54 , 738. szám

Az ország keleti részében háború dúl, a gazdaság romokban, elszabadult a hrivnya. Ebben a bizonytalan helyzetben minden józanul gondolkodó gazdában óhatatlanul felmerül a kérdés: vessünk vagy inkább ne csináljunk semmit? Ha győz a mindenkori paraszt hite, hogy a magnak a földben a helye, ha kitör a tavasz – enni amúgy is mindig kell –, akkor érdemes sorra venni az alábbi tanácsokat, mert itt az idő!

Elterjedt nyári csemege a főtt kukorica. Úgy tíz évvel ezelőtt, amikor zsengére érett a takarmánykukorica, törtük a tejes csöveket, fogyasztottuk sülve, főve – ki-ki gusztusa szerint. Majd nálunk is megjelentek a csemegekukorica-fajtákat kínáló vetőmagcégek, amelyek az édes vagy nagyon édes ízek, ropogósság, érési idő és felhasználói cél alapján rendezett fajtasorokkal áltak elő. Így mára a konzervipari célra termesztettek szépen elválnak a frisspiaci felhasználásra szántaktól. A piacra a szuperédes, korai fajták valók, mert ezek csöveit érés után akár 2-3 hétig is a tövön lehet tartani a minőség különösebb romlása nélkül. A koraiság pedig mindennél lényegesebb. A munkácsi nagybani piac tavalyi árdinamikáját értékelve elmondható, hogy az első csemegekukorica-csövek július első napjaiban jelentek meg 7 hrivnya körüli nagybani áron, majd a hónap végére 1-1,2 hrivnyára esett vissza az ár, vagyis aki korán a piacra tudja vinni az áruját, 5-6-szoros árbevételt érhet el.

– Milyen módszerekkel lehet fokozni a koraiságot?

A termőhely megválasztásával. A kukorica számára a középkötött, mély termőrétegű, humuszban gazdag, enyhén savanyú talaj a legmegfelelőbb. Kerüljük a víznyomásos, hideg talajokat. Olyan helyet keressünk a kukoricánk számára, hogy feltétlenül öntözni lehessen.
A fajtaválasztással. A korai fajták 85–91 nap, a középérésűek 92–104 nap tenyészidejűek a kelés után. Elsősorban a korai fajtákra érdemes alapozni, amelyek másodtermesztésre is alkalmasak.
Egyébb fogásokkal. A Kárpát-medence a kukoricatermesztés északi határán fekszik. A kukorica hőigénye +22 ± 7 fok. Normál szabadföldi termesztés esetén a vetés legkorábbi ideje április 20-ra tehető. A kelés gyorsasága – megfelelő nedvesség esetén – a hőmérséklet függvénye. Az elvetett magvak 10°C alatt 22 nap alatt, 15°C-on 15 nap alatt, 20°C-on 7 nap alatt kelnek ki. Itt van lehetőségünk az anyatermészetnek besegíteni azzal, hogy védett körülményeket teremtünk az elvetett magnak, akár úgy is, hogy a tengeriből palántát nevelünk.
Ez úgy kivitelezhető, hogy a kukoricavetőmagot sejttálcába vetjük március 15–20. körül, biztosítva a keléshez szükséges optimális hőmérsékletet (fóliasátor). Négyhetes palántanevelési idővel lehet számolni a csemegekukorica esetében. Fel kell készülni rá, hogy négy, de legfeljebb öt lombleveles korban mindenképpen ki kell ültetni a növényt. Ezen áll vagy bukik a siker, mert a hatodik lomblevél fejlődésénél már megindul a csőképződés. Ha pedig ilyenkor nem tud fejlődésnek indulni a kukorica, akkor hoz ugyan csövet, de kicsit, nem piacos méretűt.
Az intenzív technológia előírásai szerint 65 cm széles bakhátba ültetjük a palántákat, az ikersorok közötti távolság 32 cm, a tőtávolság 22 cm, így 55–58 ezer tő jut egy hektárra. Ilyen sűrűség mellett alig fattyasodik a kukorica. A bakhátakat ajánlatos fekete fóliával takarni, a fólia alá fektetve a csepegtetőcsöveket. Kiültetés előtt a palánta gyökerét mártsuk indítótrágya-oldatba. A kiültetett állományt lehetőség szerint takarjuk fátyolfóliával – akár több sort takarva egyetlen szélesebb darabbal –, művelőutanként rögzítve a takaróanyagot. A lazán felrakott fátyolfólia hasznos dolog, mint egy búra, úgy védi a növényeket, alkalmazásával akár egy héttel is előrébb hozható a termésérés. Majdnem derékig ér már a kukorica, amikor levehető a fátyolfólia. Ezidőre kicsit „megnyomja” ugyan a leveleket, de valójában nem lesz semmi baja a növényeknek.
Valamivel később érik a kukorica a helyrevetéses technológiával. A vetés akkor kezdődhet, ha a talaj hőmérséklete 5–7 cm mélységben eléri a 12–14°C-t.
Hasznos a koraiság szempontjából, ha a vetőmagot barázdába vetjük: töltögetővel vagy más alkalmas eszközzel 7–10 cm mély barázdát húzunk, és annak a mélyére vetjük a magot 3–5 cm mélyre. A barázdát ne húzzuk vissza, hanem erre terítsük a fátyolfóliát védett körülményeket teremtve a keléshez és a későbbi növekedéshez. Az ápolási munkák végzéséhez vegyük le a fátyolfóliát, majd a munka végeztével terítsük vissza. Figyeljünk arra, hogy a fátyolfóliát párás időben este vagy kora reggel vegyük le, különben perzselést okozhatunk.
A hektáronkénti vetőmagszükséglet korai vetések esetén 16–17 kg, későbbi vetésnél 10–12 kg. Korábbi vetéseknél azért célszerű megemelt vetőmagmennyiséget használni, mert számítani kell a csíranövények egy részének pusztulására.

Őrhidi László,
nagydobronyi gazdálkodó,
a „Pro agricultura Carpathica” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány szaktanácsadója