Szécsi Margit: Március

Déli szellők, fújjatok csak,
játsszatok a hajamon.
Olvassz havat, melengető
márciusi szép napom.

Fagyos folyó megáradjon,
vessen bimbót minden ág.
Szebb a somfa gyenge szirma,
mint a szürke jégvirág.

Március van, március van.
Ember s állat érzi már,
dong a kaptár, szárnyat rezget
százezernyi kismadár...

Február, itt a nyár! – szoktuk mondani, és e messzelátó bizakodás nagyon pontosan kifejezi, hogyan viszonyul az ember a télhez. Mert szerethetjük bármennyire a csodás hóesést, a téli sportokat vagy bármi egyebet, ami a téli hónapokkal együtt jár, a tavasz mégiscsak különlegesebb varázst jelent számunkra. Lényegét tekintve pont erről szól az itt olvasható kitűnő Szécsi Margit-vers.
Öröm járja át a Március miden sorát-gondolatát, és ezt a költő nemcsak a szavak jelentéstartalmával, hanem azok zeneiségével is kifejezésre tudja juttatni. A március szó a költemény három versszakában háromszor is szerepel, ami természetesen arra ugyancsak utalhat, hogy már a szó kimondása is örömmel jár együtt. Ha a februárban ott a nyár, akkor a márciusban még inkább! A március így tud utalni mindarra, ami bizakodás, ígéret, melegség, remény, újjáéledés – egyszóval minden, amit annyira lehet szeretni a természetben és az emberi élet lehetőségeiben. Talán nem is igen lehet kifejezni ezt az örömöt mindössze három rövidke versszakban. Ezen tud segíteni a szavak zeneisége, és a könnyed verselési technika.
A Március című vers – de legfőképp a költemény megzenésített változata – az embernek azt a lelki kiáradásra alkalmas készségét tudja mozgósítani, mely a tavasz közeledtekor mindig fel szokott ébredni…

Penckófer János