Víz, víz, tiszta víz…

A víz világnapjára

„Se ízed nincs, se zamatod, nem lehet meghatározni téged, megízlelnek,
anélkül, hogy megismernének. Nem szükséges vagy az életben:
maga az élet vagy.”
Antoine de Saint-Exupéry francia író méltatta e gondolattal a vizet. S valóban, a víz maga az élet, hisz földi életünk nem létezhetne nélküle. A reggeli kávé készítése vagy épp az esti fürdő alkalmával viszont vajon hányszor jut eszünkbe az, hogy ez az íz és zamat nélküli anyag valójában mindenütt ott van?
A víz biztosítja a vérkeringést, szabályozza a vérnyomást, hőszabályozó szerepével biztosítja a szervezet állandó belső hőmérsékletét, létfontosságú szerepet játszik az immunrendszer hatékonyságának erősödésében, lehetővé teszi a tápanyagok feloldását, felszívódását és szállítását szervezetünkben. Az emésztés, verejtékezés, kiválasztás során naponta átlag 2,4 liter víz távozik szervezetünkből, amelyet az abban betöltött szerepe miatt megfelelően pótolnunk kell. Folyadékszükségletünk kisebbik felét, nagyjából egyharmadát a bevitt táplálékkal, nagyobbik részét, a fennmaradó kétharmadot pedig víz formájában kell magunkhoz vennünk. Mivel testünknek nincs elraktározott vízkészlete, ezért a folyadékveszteséget a dehidratáció (kiszáradás) elkerülése érdekében a nap folyamán rendszeresen és állandóan pótolni kell.
Mi történik a vízzel, miután szervezetünkbe kerül?
Úgy is fogalmazhatnánk, hogy körútra indul testünkben. Emésztőrendszerünkből felszívódik a vérbe, majd szétáramlik szervezetünkben, szerveinkben és szöveteinkben tárolódik, felveszi és továbbviszi az anyagcseretermékeket, ezáltal – a máj és a vese segítségével – méregteleníti szervezetünket. A víz az ételek, vitaminok, ásványi anyagok fő oldóanyaga, amely segíti a táplálékot kisebb darabokra bontani, majd felszívódni.
Ismeretes, hogy testünk kb. 80%-a vízből áll. A kor előrehaladtával viszont ez a részarány folyamatosan csökken. Egy újszülött szervezete nagyjából 70-80%, egy felnőtté 60%, míg egy idős ember szervezete már „csak” 50% vizet tartalmaz például. A víztartalom tehát folyamatosan csökken, ami miatt a bőr és az izomzat is veszít rugalmasságából.
Azáltal, hogy szervezetünk egyik fő alkotóeleme, sokkal hamarabb megérezzük a szomjúságot, mint az éhséget. Élelem nélkül akár hetekig is ellehet egy egészséges ember, víz nélkül viszont csak 4-5 napig, még akkor is, ha kifejezetten jó egészségnek örvend. Nagymértékű vízvesztésnél a szervezet legelőször az izomból vonja el a vizet, s ez izomgörcsöket, az izmok ingerlékenységét eredményezi.
Jótékony hatásai között említendő még, hogy – megfelelő mennyiségű bevitele esetén – a víz jó hashajtó, segít megelőzni a székrekedést, a mentális figyelemhiányt, növeli a munkavégzés és a koncentráció képességét, csökkenti a stresszt, a szorongást, a depressziót, simává teszi, „feltölti” a bőrt, ezáltal némiképp csökkenti az öregedés jeleit a bőrön, terhesség alatt csökkenti a reggeli hányingert, segít azoknak is, akik diétáznak vagy fogyókúráznak, mivel telítettségérzetet nyújt, ráadásul sokszor csalóka az éhségérzetünk is, mert valójában szervezetünk nem ételért „kiált” számunkra, hanem vízért.
S nemcsak szervezetünk, de bolygónk jelentős részét is a víz foglalja el. A Föld felszínének mintegy 70%-át víz borítja, aminek 97%-a sós-, 3%-a pedig édesvíz. Ez utóbbinak  75%-a állandóan fagyott állapotban van, így a Föld teljes vízkészletéből csak 0,08 % alkalmas a fogyasztásra. Ebből a 0,08%-ból kell tehát gazdálkodnunk akkor, amikor inni, főzni, mosakodni, mosni akarunk, vagy épp növényeinket meglocsolni. Gondoljunk erre akkor, amikor tévében, rádióban, újságban azzal a ténnyel szembesülünk, hogy emberek milliói szenvednek nap mint nap az ivóvíz hiányától. S mindezek mellett emlékezzünk arra is, hogy az ember tevékenysége, vizeink szennyezése miatt készleteink, a fogyasztásra alkalmas víz mennyisége egyre csökken.
Az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) 47. közgyűlése a Rio de Janeiro-i és dublini konferenciáinak javaslatára március 22-ét a víz világnapjává nyilvánította, s 1994 óta e nap legfőbb célja szerte a világon, hogy felhívja a világ országai kormányainak, a különböző szervezeteknek, magánembereknek, s mindenkinek figyelmét e természeti kincsünkre, annak jelentőségére, megóvásának fontosságára.
„Hogy értsd, egy pohár víz mit ér,/Ahhoz hőség kell, ahhoz sivatag kell./Hogy lásd, /egy napod mennyit ér,/Néha látnod kell, az élet hogyan fogy el.” (Sztevanovity Dusán).

em