Olyan kapatos légy…

Egyik legnagyobb ünnepükre készülnek a keresztények szerte a nagyvilágban. A tavaszi, azon belül pedig a húsvéti ünnepkör és az arra való felkészülési időszak, a nagyböjt ideje külön-külön eddig is több jeles napot foglalt magába, de ezek sora még folytatódik.

Március 25-én, gyümölcsoltó Boldogasszony napján Szűz Mária szeplőtelen fogantatására emlékeztünk. Ekkor vitte el Gábor főangyal Názáretbe Máriának a megtestesülés örömhírét: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni. Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni” (Lk 1, 30–31)
E nap állandó ünnepeink között szerepel, hiszen időpontja Jézus Krisztus születésnapja, de­cember 25-e előtt pont 9 hónappal van. Nevéből ugyan nehéz lenne rájönni jelentésére, de a megnevezés a gyümölcsfák beoltásából ered, amelyet ez idő tájt végeznek.
Az ünnephez számos, főként a termékenységhez kötődő hiedelem kapcsolódik; annak a fának az ágát, amelyet gyümölcsoltó Boldogasszony napján oltanak be, nem szabad letörni, levágni, mert vér folyna belőle: aki mégis ezt tenné, arra vakság és halála utáni elkárhozás vár, hiszen ezzel olyasmit tesz, mint ha embert ölt volna; a gyümölcsoltó éjszakáját a férjével töltő asszony biztosan áldott állapotba kerül; aki e napon elmond 1000 üdvözlégyet (ez az ünnep az üdvözlégy alapja), annak teljesül jóravaló kívánsága; a szokás szerint e napon kell oltani, szemezni a fákat, hogy azok az oltást éppúgy testükbe fogadják, mint ahogyan Mária Jézust; az ilyenkor szemzett fán áldás lesz, viszont egy másik hiedelem szerint nem jó másnak adni belőle, mert ezzel a termést is odaadnák; gyümölcsoltó napján jönnek meg az énekesmadarak; a gyermeket óhajtó nő könnyebben megfogan e napon.
Március 29-én, pálmavasárnapon vagy közismertebb nevén virágvasárnapon Jézus Jeruzsálembe történő bevonulására emlékszünk. Jézust ezen eseménynél „Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön, Izrael királya!” kiáltással és pálmaágakat lengetve köszöntötték. Ott, ahol a pálma nem honos, valamilyen tavasszal bimbózó ágat, nálunk például a barka, népiesebb nevén cicuka vagy cicuska ágát szentelik meg. Az ünnepi körmenet pedig a bevonulásra emlékszik.
Vidékünkön a virágvasárnapi barkához számos szokás tartozik. Mezőgecsében a szentelt cicukát rátették a pászka kelésben lévő tésztájára, majd a megsült pászkára is, s azzal együtt vitték szentelni. Védelmi ereje miatt később meggyújtották egy darabját, ha vihar közeledett, mert annak felszálló füstje képes elűzni a rossz időt, mennydörgést, jégesőt. Sok helyütt a házban tartották, hogy megvédje azt (másutt viszont nem volt szabad bevinni a házba, mert úgy tartották, akkor sok lesz a légy), de sokak – ugyanilyen céllal – a ház és az ól ajtaja mellé is akasztottak egyet, hogy megvédje a háziakat és a jószágot a betegségtől, bajtól. Egészség- és termékenységvarázsló erőt is tulajdonítanak neki. Pontosabban a zöld ág az, aminek termékenységvarázsló ereje van, és ezt a zöld ágat/pálmát „helyettesíti” nálunk a barka. Ehhez kapcsolódik, kedves hajadon lányok, az a szokás, amikor a szentelést követően tapasztalt és bölcs nőismerőseink megveregetik a feneketeket/fenekünket, hogy kapósak, kapatosak (kelendőek) legyünk. Tiszaújhelyben a gyerkőcöket is megcsapdosták, hogy jók legyenek. Később a hozzátartozók sírjára is tesznek belőle.
Mint minden szentelményre, a barkára is igaz, hogy tilos kidobni. A legtöbb helyen elégették, amikor hazavitték az újat, vagy annak a kemencének a tüzébe dobták, amelyben a húsvéti pászka sült. Nevetlenfaluban a templomban szentelés után megmaradt ágakat elégették, és a nagyböjt kezdetét jelentő hamvazószerdán a hívek azok hamujával kapták a homlokukra a keresztet: „Emlékezzél, ember: porból lettél, porrá leszel!”
Nagydobronyban szalagokkal díszített zöldágat tesznek a lányos házak kerítésére, amit húsvétig fent is hagynak. Ezzel egyrészt Krisztus jeruzsálemi bevonulására emlékeznek, másrészt pedig irányt mutatnak a fiúknak, hogy hova menjenek locsolózni.
Ezzel a nappal veszi kezdetét a legszigorúbb böjtöt előíró, az évi legalább egy szentgyónásra különösen alkalmas, nagyszombatig tartó nagyhét. Nagypénteken Jézus Krisztus kereszthalálára emlékezünk. E naphoz kötődik az egészségvarázsló céllal történő hajnali mosakodás a patakban, Tiszában, vagy egyszerű hideg vízben, ami a betegséget is képes volt lemosni a gyerekekről, a lányok pedig szépek, szó szerint értendő szeplőktől mentesek lettek. Nagyszombat a húsvét vigíliája (előestéje), amelynek éjszakáján együtt virrasztanak a hívek a sír előtt.
Bő egy hét van még hátra az ünnepig. Néhány nap maradt a húsról, édességről, alkoholról vagy épp a facebookozásról lemondó nagyböjtből (számoljuk a napokat…), és egész biztosan temérdek teendő áll még addig mindenki előtt, de mindezek közben se felejtsük el vállalásaink, lemondásaink lényegét, s azt, hogy az ünnep mire hivatott emlékeztetni. „Föltámadt Krisztus halottaiból, legyőzte halállal a halált, és a sírban lévőknek életet ajándékozott.”

Espán Rita