Óriások harca: A Porosenko–Kolomojszkij-párviadal
Belpolitika
Az elmúlt napok vezető belpolitikai híre volt, hogy Petro Porosenko elnök leváltotta Ihor Kolomojszkijt, a Donyec megyével határos Dnyipropetrovszki terület 52 éves kormányzóját.
Az ország egyik oligarchájának, azaz leggazdagabb és legbefolyásosabb emberének tartott Kolomojszkij két hete azért került a belpolitikai viharok középpontjába, mert álarcos fegyveresek behatoltak az UkrTransNafta fővárosi székházába, válaszul arra, hogy menesztették a vállalat Kolomojszkij emberének számító igazgatóját.
A kormányzó leváltásáról szóló rendeletet a vele folytatott szeptember 24-i találkozón írta alá Petro Porosenko – közölte az államfői hivatal sajtószolgálata. A közlemény szerint Porosenko nyomatékosította, hogy a Dnyipropetrovszki terület megbízható védelmi vonal kell, hogy maradjon Kelet-Ukrajnában. „Biztosítanunk kell a békét, a stabilitást és a nyugalmat” – mondta. Az elnök közölte, hogy Valentin Reznyicsenkót fogja kinevezni a megye ideiglenes kormányzójává. Mindenki tudta azonban, hogy ezúttal nem a kelet-ukrajnai békéről van szó.
Kolomojszkij – akinek banki, energetikai és médiacégekben lévő vagyonát 2014-ben 1,8 milliárd dollárra becsülte a Forbes magazin – tavaly tavaszi kinevezése óta értékes szövetségese volt a Porosenko vezette kijevi kormányzatnak az oroszbarát szakadárok előretörését megállító önkéntes alakulatok finanszírozásával. A kijevi vezetőkkel vívott harcai ellenben azzal fenyegettek, hogy felborítják a Nyugat-barát koalíciós kormány törékeny egységét.
Porosenko éppen ezért írta alá az ukrán vállalati törvényt módosító rendeletet is, amelynek értelmében a legfontosabb vállalati döntésekhez mostantól a tulajdonosoknak csak 50 százalék plusz egy részvény arányú többségre lesz szükségük az eddigi 60 százalék plusz egy részvény helyett. A lépés azt jelenti, hogy Kolomojszkij, aki az UkrTransNafta valamivel több, mint 40 százalékát birtokolja, elveszíti vétójogát a többségében állami kézben lévő tröszt döntéseiben.
Az oligarchával szövetséges Borisz Filatov parlamenti képviselő egy Facebook-posztjában rögzítette, hogy Kolomojszkij „elbocsátása a lehető legudvariasabb formában zajlott”, s maga Kolomojszkij is igen visszafogottan nyilatkozott a történtekről. Az 1+1 televíziónak adott interjújában a menesztett kormányzó arról beszélt, hogy már tavaly ősszel megérett benne a lemondás gondolata.
„Átgondolva azt, hogy ki vagyok, már rég arra a következtetésre jutottam, hogy inkább üzletember, mint tisztségviselő. Egy bizonyos időre tisztségviselővé próbáltam válni, és ez indokolt volt, ráadásul pozitív eredményeket is hozott, de eljött az ideje a távozásnak” – mondta a volt kormányzó.
Porosenko elnök és Kolomojszkij szeptember 24-én este négyszemközti megbeszélést folytattak egymással, aminek eredményeképpen utóbbi benyújtotta lemondását Dnyipropetrovszk megye kormányzói tisztségéről. Az államfő a lemondást elfogadta – tudhattuk meg.
A volt kormányzó az interjúban kijelentette, hogy az olajvállalatok irányítása körül kirobbant viszály szerinte propagandafogás volt, amelynek valódi célpontja nem ő mint kormányzó volt, akit bármikor leválthat az államfő, hanem maga Porosenko elnök, valamint Arszenyij Jacenyuk kormányfő és a mögöttük álló pártok. Szavai szerint a kormánykoalíció kisebb pártjai akarták ezzel növelni népszerűségüket a parlament két nagy kormánypártja rovására.
Az ukrán sajtó azonban távolról sem látja ennyire békésnek Porosenko és Kolomojszkij válását. Például a tekintélyes Dzerkalo Tizsnya hetilap internetes változata konfliktusukat egyenesen két oligarcha összecsapásaként írja le, amelyből az utóbbi került ki vesztesen, miután hibát követett el, amikor fegyveresekkel lépett fel – az UkrTransNafta esetében – az államhatalommal szemben, amelyet Porosenko testesít meg. Saját szerencséjére, véli a lap cikkírója, Kolomojszkij még idejében megértette, hogy nem veheti fel a versenyt az államfővel, akit az egész államapparátus, s ráadásul még a Nyugat is támogat, nem támadhatja meg az államot, csak mert érdekei így kívánják, így a lehetséges legkisebb veszteségekkel sikerült kihátrálnia ebből a helyzetből.
Abban nagyjából minden elemző egyetért, hogy ez a mostani béke az elnök és a megfékezett oligarcha között meglehetősen törékeny, s nem tudható, hogy meddig tart, amint az sem, hogy ki rúgja fel elsőként. Egyesek szerint egészen a következő választásokig kitarthat a fegyvernyugvás, mások viszont úgy vélik, Kolomojszkij személyében már most komoly erősítésre tett szert az ellenzék.
Megoszlanak a vélemények a tekintetben is, hogy tekinthető-e Kolomojszkij megfékezése az oligarchák elleni harc kezdetének Ukrajnában. Annyi bizonyos, hogy a vállalati törvénynek a nyugati minták szerinti módosítása bizonyosan nem lesz kárára az országnak, ami talán még azt is megéri, ha a jelenlegi kormányzat esetleg elveszíti Kolomojszkij egyébként nem jelentéktelen támogatását.
(MTI/zn.ua/zzz)
