Pásztor István

Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) közgyűlését köszöntve felajánlotta közösségének a két évtizeddel ezelőtti balkáni háborúban szerzett tapasztalatait nehézségeink leküzdéséhez.

– A Kárpát-medencei magyar közösségek közül a vajdasági magyarság áll a legközelebb a valamennyiünk által hőn áhított autonómia megvalósításához, ami elsősorban a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) létrehozásában nyilvánul meg. Mi a következő lépés?

– Ez egy nagyon összetett kérdés, amelyre nem létezik egyszerű válasz. A magyar érdekvédelmi szervezet előtt álló következő feladat ugyanis mindig ugyanaz: egyrészről a megszerzett térnek a „beélése”, másrészről ennek a térnek a folyamatos megőrzése és lehetőség szerint a bővítése. Ebben a tekintetben a mostani pillanat nem különbözik az előzőtől, vagy attól, amely jövőre, esetleg két év múlva következik be. Persze, ezeknek az erőfeszítéseknek mindig vannak aktualitásai. Nálunk tavaly októberben nemzeti tanácsi választásokat tartottak. Ezen a Magyar Összefogás, amely a VMSZ-t, az egyházakat, a civileket és az értelmiséget fogja össze egy közös listán, a 35 tagú MNT-ben 31 helyet szerzett. Így folytatni tudjuk azt a fajta építkezést, amelyet négy évvel ezelőtt elkezdtünk. Egyrészről tehát pillanatnyilag a megkezdett építkezés folytatása a feladat, másrészről meg kell próbálnunk továbbgondolni, továbbépíteni a nemzeti tanácsokról szóló törvényt.

– Mi a feltétele a továbblépésnek?

– Itt nem az az elsődleges, vagy nem az határozza meg az előrehaladás lehetőségét, hogy mi mit akarunk, hanem az, hogy mihez tudjuk megszerezni a politikai többség támogatását. Törvényt ugye, csak úgy lehet hozni, ha a képviselők fele plusz egy fő valamire rászavaz, nekünk viszont nincs meg ehhez a magunk ereje, mindig politikai partnereket kell keresni a többségi politikában. Az autonómiaépítés így gyakorlatilag arról szól, hogy a magyar közösség politikája mihez tud a többségi politikából partnereket találni.

– Amikor tehát március 15-i ünnepi beszédében kohéziót kért, nyilván ehhez a politikához sürgetett belső magyar összefogást…

– Nyilvánvalóan, hiszen ahhoz, hogy sikereket érjünk el, erőseknek kell lennünk, az erőt pedig a kohézió biztosítja. A széthúzás az, ami szétforgácsol és az összefogás, az egymásba kapaszkodás, a kohézió erősít bennünket. Az erő mindig nagyon fontos: a politikában, az érdekérvényesítésben csak az erőt tisztelik a partnerek. Ezért fontos az erő megtartása.

– Ez akár Kárpátaljára is igaz lehet.

– Természetesen. Azért fontos a KMKSZ ereje, mert megvédheti a magyar közösséget. Azt gondolom, elemi érdeke a kárpátaljai magyarságnak, hogy erős, támogatott, befolyásos pártja legyen. Ezért tartom nagyon fontosnak azt is, hogy ebben a jelenlegi helyzetben a KMKSZ-nek parlamenti képviselője van. Nélküle sokkal kitettebb volna, sokkal veszélyeztettebb helyzetben lenne az itteni magyar közösség.

– Mondhatjuk, hogy ez egyike a balkáni háború azon tanulságainak, amelyekről a közgyűlésen beszélt?

– Azt gondolom, nem túlzó ez az állítás. Nem véletlenül hangsúlyoztam a küldötteknek: bármennyire kilátástalannak tűnik is most a helyzet, a háborúnak előbb-utóbb vége lesz. Ezért az nagyon fontos, hogy a közösség képes legyen elviselni a sérelmeket, a rácsapódó veszteségeket, amit csak úgy lehet elérni, ha összekapaszkodunk, ha félretesszük a nézetkülönbségeket, ha partnerkapcsolatot építünk a többségi nemzet jó szándékú embereivel. A vajdasági magyar közösség ebben támogatja a kárpátaljai magyarságot.

szcs