Kétszázegy éve született Ybl Miklós
Az egyik legnagyobb magyar építész volt
A XIX. század első felében, az 1820-as évek derekától az 1848 – 1849-es forradalomig és szabadságharcig tartó, nemzeti-kulturális megújulást eredményező reformkorban, majd az 1867-es kiegyezést követő, rohamos gazdasági-társadalmi fejlődést hozó évtizedekben rengeteg építkezés történt Magyarországon. Templomok, iskolák, múzeumok, színházak, egyéb közintézmények, kastélyok, illetve polgári lakóházak sokasága került tető alá, melyek ma is hirdetik több kiváló építészünk nevét, köztük Ybl Miklósét is.
Hősünk az osztrák származású id. Ybl Miklós székesfehérvári kereskedő és Eiman Anna gyermekeként jött világra 1814. április 6-án. Felnövekedvén, a bécsi Császári és Királyi Politechnikai Intézet diákja lett, majd a felsőoktatási intézmény befejezése után két nagy klasszicista építész: előbb a magyar Pollack Mihály, később pedig az osztrák Heinrich Koch mellett dolgozott. 1840-ben azután Münchenbe utazott, ahol beiratkozott a Bajor Királyi Művészeti Akadémiára, hogy bővítse építészeti ismereteit, majd körutat tett Itáliában, ahol többek között bejárta Vicenzát, Pisát, Velencét, Firenzét, és tanulmányozta az olasz építészet remekműveit, melyek nagy hatást gyakoroltak rá.
Hazatérése után, Pesten, Pollack Mihály fiával, Ágostonnal együtt megnyitotta az Építészeti Intézetet. Az 1840-es években neoreneszánsz stílusban átépítette Batthyány Lajos gróf, a leendő első, az országgyűlésnek felelős magyar miniszterelnök ikervári kastélyát, illetve klasszicista stílusúvá alakította át az eredetileg barokk fóti Károlyi-kastélyt, emeleti résszel bővítette ki az addigi földszintes épületet, és elkészítette a főúri lak mellé felépítendő templom tervrajzát. Károlyi István gróf úgy megkedvelte a tehetséges építészmérnököt, hogy felajánlotta neki az uradalmi építészi állást, amit Ybl el is fogadott, s évekre Fóton maradt. Itt is nősült meg, feleségül véve a grazi születésű Lafite Idát, és csak 1851-ben költözött vissza – hitvesével együtt – Pestre.
A következő esztendőkben különböző főúri családok – többek között a Zichyk, a Festeticsek, az Andrássyak – megbízásából készítette el több templom, kastély, valamint gazdasági épület tervrajzát. 1860-ban Széchenyi István gróf is őt kérte fel arra, hogy tervezze meg nagycenki birtoka templomát, ám a terveket már nem láthatta a „legnagyobb magyar”, mivel még ugyanabban az évben, különös körülmények között elhunyt. (A hivatalos jelentés szerint öngyilkos lett, de van néhány zavaró momentum, melyek ellentmondanak a hivatalos verziónak.) Az arisztokraták mellett Pest városától is kapott megrendeléseket, ekkor építette fel az angol Tudor-stílusú paloták által ihletett Múzeum-körúti átjáróházat, valamint a Nemzeti Lovardát, az utóbbi épület azonban Budapest 1944-1945-ös ostromakor elpusztult. Emellett – állami megbízásból – megtervezte a jelenlegi Országháza felépülése előtt a magyar törvényhozás székhelyéül szolgáló ún. régi, neoreneszánsz képviselőházat, s ő vezette az építkezést is (az épületben ma az Olasz Kulturális Intézet működik).
Az 1860-as évek második felében főleg a Margit-szigeti fürdőtelep épületeinek megtervezésével, kialakításukkal foglalkozott. 1870-ben pedig megkezdte a Fővámház megtervezését, mely elkészülte után számos igazságtalan, elmarasztaló kritikát kapott, Ney Béla miniszteri főmérnök azonban védelmébe vette Ybl művét, az impozáns, kétemeletes, jó arányú palotát. Ezekben az évtizedekben – az 1860-as évektől kezdődően – a kiváló építész már szinte kizárólag neoreneszánsz épületeket tervezett, s bár a korszakra általánosságban is jellemző volt ez a stílus, Yblnek sikerült olyan egyéni jellegzetességeket belevinnie műveibe, hogy azok – amellett, hogy tökéletesen illeszkednek az azonos stílusú építmények által alkotott környezetükbe – egyértelműen leolvasható róluk, hogy az ő alkotásai.
1873-ban meghívásos pályázatot hirdettek meg a Magyar Királyi Operaház (ma: Magyar Állami Operaház) megtervezésére, melyet Ybl Miklós nyert meg, és két év múlva az ő irányítása mellett kezdődött meg a csaknem egy évtizedig tartó nagy munka. 1884. szeptember 27-én azután megnyitotta kapuit a ma már világörökségnek számító fenséges szépségű palota, építészünk főműve, melyben – a megnyitó alkalmából – Erkel Ferenc legnagyszerűbb operája, a Bánk bán dallamai csendültek fel.
Az operaház munkálataival egyidejűleg felépítette a francia, német és olasz függőkertekhez hasonlító, csodaszép Várkert bazárt is. Emellett folytatta a nagynevű pályatárs, Hild József által tervezett Szent István bazilika építését, közreműködött a Magyar Tudományos Akadémia székházának felépítésében, utolsó nagy munkájaként pedig elkészítette a budai várpalota neobarokk stílű átalakításának tervét, melyben unokaöccse, az ugyancsak építésznek tanult Ybl Lajos is segédkezett, ő tervezte a Krisztinavárosra néző palotaszárnyat. Az építkezésre azonban már nem volt ideje, ahogy a szépséges bazilika építését sem tudta befejezni. 1891. január 22-én örökre lehunyta szemét a hetvenhét éves építész, akinek nagyszerű alkotásai ma is elgyönyörködtetik a szépre fogékony emberek szemét.
Lajos Mihály
