Az egyik diktatúrának bealkonyult – de már küszöbön állt a másik…

Hetven éve értek véget a II. világháború magyarországi harcai

Április 4. anyaországunkban a kommunista rezsim regnálása idején az egyik legnagyobb állami ünnepnek számított. A felszabadulás napjának nevezték, mivel 1945. április 4-én került szovjet kézre a Magyarországot addig megszállva tartó német csapatok és a velük együtt harcoló magyar egységek által védett utolsó nyugat-dunántúli község, Nemesmedves. Ám a Szovjetunió megszállva „szabadította fel” Magyarországot, melynek eredményeként ugyan semmivé vált a fél évvel korábban, náci segítséggel hatalomra került szélsőjobboldali nyilasok diktatúrája, ám küszöbön állt a szovjetek által támogatott szélsőbaloldali kommunisták ugyancsak zsarnoki uralma, így anyaországunk csöbörből vödörbe került…

Hogyan is sodródott bele Magyarország a II. világháborúba? A két világháború közötti anyaországi vezetés – érthető okokból – arra törekedett, hogy elérje a mélységesen igazságtalan trianoni békediktátum felülvizsgálását (revízióját), az egykori Nagy-Magyarország helyreállítását, vagy legalább az elrabolt magyar többségű területek visszaszerzését. Ám ezt a célt csak valamelyik nagyhatalom támogatásával érhette el, és sajnálatos módon, az I. világháború utáni Versailles-i békerendszer megváltoztatását egyedül a náci Németország, valamint a jelentős középhatalomnak számító fasiszta Olaszország szorgalmazta. Így a magyar igazság kivívása érdekében anyaországunk két antidemokratikus hatalommal fűzte szorosabbra a kapcsolatait. De mielőtt bárki követ vetne a korabeli magyar állami vezetésre, gondoljunk csak arra, hogy a II. világháborúban – a náci Harmadik Birodalom elleni harcban – a demokratikus angolszász hatalmak, a Brit Birodalom és az Egyesült Államok kényszer szülte katonai szövetségre léptek az antidemokratikus Szovjetunióval…
Visszatérve anyaországunk revíziós politikájához: 1938 ősze és 1941 tavasza között Magyarország visszaszerezte a Felvidék déli területeit, Kárpátalját, Észak-Erdélyt, a Székelyföldet, a Délvidéken pedig a Bácskát, a Mura-vidéket, valamint a baranyai háromszöget (a trianoni határ, a Duna és a belé torkolló Dráva által közrezárt, háromszög alakú területet). 1941 nyarán viszont drámai fordulatot vettek az események. Június 26-án, négy nappal a Szovjetunió elleni német támadás megindítása után, felségjel nélküli bombázógépek légitámadást hajtottak végre Kassa ellen. A korabeli magyar megállapítások szerint szovjet gépek voltak, de máig sem tisztázott a támadók kiléte. Másnap az akkori miniszterelnök, Bárdossy László az Országgyűlés Képviselőházában bejelentette a Magyarország és a Szovjetunió közötti hadiállapot érvénybe lépését, s magyar csapatok vonultak a keleti frontra, a németek szövetségeseiként. A világháborúba való belépéstől pedig egyenes út vezetett a 2. magyar hadsereg 1943. januári voronyezsi katasztrófájához, majd Magyarország hadszíntérré válásához.
1943 szeptemberében a Kállay Miklós miniszterelnök által vezetett kormány titokban fegyverszüneti tárgyalásokat folytatott az angolszász hatalmakkal. A németek azonban tudomást szereztek a tárgyalásokról, és elhatározták, hogy adandó alkalommal megszállják a háborúból kiugrani készülő szövetségesüket, amit azután végre is hajtottak 1944. március 18–19-én. Ezt követően – áprilistól – megkezdődtek a magyarországi célpontok elleni angol-amerikai légitámadások, augusztus végén a szovjet Vörös Hadsereg az erdélyi Úz folyó völgyében átlépte az akkori magyar határt, miközben az addig a Harmadik Birodalommal szövetséges Románia kiugrott a németekkel való szövetségből, és hadat üzent Németországnak, valamint Magyarországnak. Szeptemberben magyar és német csapatok hatoltak be Dél-Erdélybe, és a tordai csatában közel egy hónapra feltartóztatták a front erdélyi szakaszán támadó szovjeteket és a románokat, ám október elején vissza kellett vonulniuk. Időközben nyugatabbra, Békés és Csongrád megyék területén a szovjetek átlépték a trianoni határt, s október elején – az Erdélyből való visszavonulással párhuzamosan – megkezdődött a debreceni tankcsata, melyből végül a Vörös Hadsereg került ki győztesen.
A hadműveletekkel párhuzamosan, titokban megkezdődtek a magyar–szovjet fegyverszüneti tárgyalások, majd október 15-én Horthy Miklós kormányzó a honvédséghez és az ország népéhez intézett rádióbeszédében bejelentette a világháborúból való kilépést. A rosszul előkészített kiugrási kísérlet azonban meghiúsult: a fegyverszüneti tárgyalásokról tudomást szerző németek felkészültek Horthy lépésére, október 15-én mozgósították erőiket, valamint a nyilas fegyvereseket, lemondatták Horthyt, és hatalomra segítették a nyilasok vezetőjét, Szálasi Ferencet.
November végén Hitler erőddé nyilvánította Budapestet, és elrendelte a végsőkig való védelmét. Nem sokkal később viszont Magyarország déli részén szovjet csapatok keltek át a Dunán, elfoglalták Pécset, és a Balaton térsége felé támadtak tovább. December folyamán a Vörös Hadsereg lassan bekerítette Budapestet, és szenteste napján megkezdték a magyar főváros ostromát, mely hetekig dúlt, és hatalmas pusztítással járt. 1945. január 18-ra Pest a támadók kezére került, február 13-án pedig Budán is megszűnt az ellenállás. Április 4-én a Vörös Hadsereg egységei elfoglalták Nemesmedvest, április 13-án pedig a front minden szakaszon túljutott Magyarország nyugati határain.
Anyaországunk történelmében új fejezet kezdődött: a demokratikus továbbfejlődésre tett kísérlet pár éve, melyet a kommunista hatalomátvétel zárt le. A szovjet katonai megszállás pedig csak 1990-ben, a magyarországi államszocialista rezsim bukása után ért véget.

Lajos Mihály