Testvériskolák, ha találkoznak…

2015. április 7., 14:04 , 743. szám

A Tiszakeresztúri Általános Iskola 2009 tavaszán kötött testvériskolai szerződést a Budaörsi Mindszenty József Római Katolikus Óvoda és Nyelvoktató Német Nemzetiségi Általános Iskolával. Ekkor találkoztunk először anyaországi barátainkkal. Az elmúlt immár hat év alatt a találkozások rendszeressé váltak, mivel egyik évben mi látogatunk a budaörsi iskolába, másik évben pedig ők jönnek hozzánk. Ez idő alatt már szoros baráti kapcsolatok alakultak ki.

Ebben a tanévben rajtunk volt a sor, barátaink újból meghívtak minket az anyaországba. Tanulóink már szeptember elsején arról érdeklődtek, mikor indulunk. Az utazást tavaszra terveztük, hisz mindig akadnak előre nem látható problémák, no meg az országban kialakult politika, gazdasági helyzet sem kedvez az utazásoknak. A gyerekek egy része nem rendelkezett magyarigazolvánnyal. Bacskai József, az Ungvári Magyar Főkonzulátus vezetője megkeresésünkre azonnal segített abban, hogy az igazolványok idejében elkészüljenek. A Beregszászi Magyar Konzulátuson Nagy Ignác konzul úr vízumkérelmünk elbírálásakor nyújtott segítséget.

Mindkettőjüknek köszönjük áldozatos munkájukat.

Március 20-án eljött a várva várt nap, útnak indultunk. A 21 fős diákcsoportban voltak már „tapasztalt” utazók is, mivel már harmadszor indultak vendégségbe, de akadtak olyanok is, akik először jártak Magyarországon. Természetesen ők voltak a legizgatottabbak. Este érkeztünk a fővárosba. A gyerekek rácsodálkoztak a kivilágított Budapest gyönyörű épületeire. Az iskolában már finomabbnál finomabb süteményekkel vártak bennünket a fogadó családok. János atya kedves szavait könnyekkel küszködve hallgattuk.

A másnapi program közös kirándulás volt a fogadó családokkal. Az úti cél Hollókő, az UNESCO világörökségi listáján szereplő település volt. Ebben a kis zsákfaluban megnézhettük a palócok lakóházait, képet kaptunk mindennapi életvitelükről. Hollókőn minden kicsi, s közben minden óriási. A Muskátli vendéglőben pedig jóízűen kóstolgattuk a palóclevest, miközben bemutatták számunkra, hogyan fontak, szőttek régen, és vállalkozó kedvű diákjaink felöltötték a híres hollókői népviseletet. Délután a Mátraverebély-Szentkúti Nemzeti Kegyhely volt az úti cél. Megtudtuk, hogy évente kb. 200 000 zarándok látogat ide. Ez Magyarország egyik legismertebb zarándokhelye.

A vasárnapi napot mindenki a fogadó családoknál töltötte. A gyerekek közül ki Budapesttel ismerkedett, ki a Balaton partján sétálgatott, ki a Művészetek Pahttp://hu.wikipedia.org/wiki/M%C5%B1v%C3%A9szetek_Palot%C3%A1ja - cite_note-1lotájában volt koncerten.

A hétfői nap iskolagyűléssel kezdődött, amelyen iskolánk tanulói kárpátaljai versekkel, népdalokkal mutatták be szűkebb pátriánkat. Aztán komoly munkanapnak néztünk elébe, beültünk a tanórákra és megtapasztalhattuk, hogy az iskola mindenütt a tanulásról szól.

Nagy élmény volt a testnevelés óra, mivel mindenki kipróbálhatta a korcsolyapályát. Délután újabb élmények vártak ránk, hisz először a felújított Vigadót tekintettük meg. Az idegenvezetőnk lebilincselő előadásából megtudtuk, milyen hírességek koncerteztek e falak között, milyen történelmi események köthetők ehhez az épülethez. Talán nincs a világon még egy épület, ahol annyiszor lépett volna föl Liszt Ferenc, mint a Vigadóban, de sokszor vezényelt itt Erkel Ferenc is. A Vigadó teraszáról újból ámulattal tekintettünk le a világ egyik legszebb fővárosára.

A Vigadóból utunk a Várkert Bazárba vezetett, ami kiemelt műemlék, a világörökség része. Csodálatos élmény volt megtekinteni.

A hosszúra nyúlt nap végén a Mátyás-templomban imával mondtunk köszönetet ezért a szép és tartalmas napért. Azonban a nap meglepetései még nem értek véget, mert a Gellért térről Kelenföldig a négyes metróval tettük meg az utat.

Elérkezett a búcsúzás napja. A fiúk még lejátszottak egy focimeccset. Majd Szabó István igazgató úr átadta azt az adományt, amelyet a Mindszenty József Általános Iskolában gyűjtöttek a számunkra, hisz ott is aggódással figyelik az ukrajnai híreket, imádkoznak értünk. Aztán könnyes búcsú következett, hisz mindenki nagyon jól érezte magát ezen a néhány napon, új barátságok születtek, talán kicsit elfelejthettük az itthon hagyott gondokat, problémákat. Hazaérve a gyerekek élménybeszámolóiból kitűnt, hogy felejthetelen élményekkel gazdagodtak, és megtapasztalták anyaországi társaik gondoskodását és szeretetét.

Az együtt töltött napok is bizonyítják, hogy hiába választanak el bennünket határok, mi összetartozunk, egy nemzet tagjai vagyunk. Köszönjük vendéglátóinknak azt a szeretetet és gondoskodást, amelyet irányunkba tanúsítottak. Viszontlátásra Kárpátalján!

Dobsa Aranka,

a Tiszakeresztúri Oktatási-nevelési Központ igazgatója