Az atopikus dermatitisz (atopikus szindróma)

2015. április 29., 09:25 , 746. szám

A négyéves gyermekem arcán, nyakán pár centis, pirosas kiütések jelentek meg, melyek égnek és viszketnek. Mit tegyünk, hogy megszabadítsuk tőle a gyereket? – telefonált be szerkesztőségünkbe egy hetyeni olvasónk. Kérdéseit dr. Pauk Vladimirhoz, a Beregszászi Járási Bőr- és Nemibeteg-gondozó főorvosához továbbítottuk.

– A betegnél valószínűleg atopikus dermatitisz (más néven: atopikus szindróma) alakult ki – indítja beszélgetésünket a szakorvos. – A kórt több ok, köztük elsősorban örökletes tényezők idézik elő. Általában olyan családokban fordul elő, amelyekben már korábban is volt rá példa, gyakori az asztmásoknál, a szénanáthásoknál, mely megbetegedések összefüggésben vannak az atopikus dermatitisszel. De nem okvetlenül az említett családokból kerülnek ki a betegek. A kórra jellemző a bőr túlérzékenysége olyan irritáló tényezőkkel szemben, mint az állatok szőre, tolla, illetve az általában a szőnyegekben, fehérneműben található poratka. Megjegyezném viszont, hogy nem fertőző betegségről van szó.

– Melyek a megbetegedés tünetei?

– Csecsemőknél hathónapos kortól kétéves korig jelentkezik. Az ő esetükben a karok, a combok és a lábszárak belső oldalán, az ún. záróhajlatokban, a két–hatéves gyermekeknél pedig elsősorban a nyakon és az arcon, de ritkábban más testrészeken is pirosas színű, pár milliméterestől több centiméteres átmérőig terjedő kiütések jelennek meg, melyek viszketnek és égnek. Kéreg is képződik rajtuk, és enyhén hámlik a bőr. A kór elsősorban a gyermekeket támadja meg, de sajnos, serdülők és felnőttek esetében is előfordulhat. Ha a kiütéseket elvakarják, bőrdermatitisz, gennyes gyulladás alakul ki, a kiütésekből genny szivárog, illetve gennyes, véres kéreg képződik a felületükön.

– Milyen kezelést alkalmaznak?

– A kezdeti, ún. aktív stádiumban topikus szteroidokat írunk fel, melyek megszüntetik a gyulladást, mellettük pedig antibiotikumokat vagy antiszeptikus készítményeket vetünk be. Ha a vakarózás hatására a kiütések elfertőződtek, és gennyes gyulladásos folyamat alakult ki, antihisztaminokat adunk a betegnek (az antihisztaminok allergiaelleni szerek, de a viszketegség ellen is jól alkalmazhatók). Hogyan akadályozhatjuk meg a vakarózást? A csecsemők esetében nem szintetikus anyagból készült kis kesztyűt húzunk a kezükre, hogy a körmükkel ne vakarhassák el a kiütéseket, a nagyobb gyermekeknek pedig el kell magyarázni, hogy a vakarózás nem szünteti meg a viszketegséget, hanem még erősíti is azt. Az orvosságok pedig csökkentik a viszkető-égő érzést. Az aktív stádium háromtól 5-10 napig tart, melyet az ún. átmeneti fázis követ, mely pár héttől több hónapig is elhúzódhat. Ebben a stádiumban már elhagyjuk a belsőleg szedett orvosságok használatát, helyettük emolieteknek nevezett tápláló krémekkel kell bekenni az érintett bőrfelületeket. Ezek speciális kenőcsök, melyek akár víz hatására, akár anélkül mikroemulziókat hoznak létre a bőr felszínén, puhítják a bőrt, táplálják annak sértett, felső hámrétegét, és elősegítik regenerálódását. Az átmeneti fázis után pedig a bőr gyógyulttá válik, a kiütések teljesen eltűnnek, és semmilyen nyom nem marad utánuk.
Felhívnám a figyelmet arra, hogy a kezelés közben a betegek ne viseljenek szintetikus anyagokból készült ruhákat, minimalizálni kell a szintetikus mosószerek, illetve bizonyos szappanok használatát, ügyelni kell rá, hogy a betegek körme tiszta legyen, és kerüljék az állatokkal, valamint a növényi pollenekkel való érintkezést.

Lajos Mihály