A határon túlról a határon túlra
Hétszáz kilométer, három nap, tucatnyi nevezetesség, magyarságunk, történelmünk szempontjából fontos emlékhely – számokban talán így fejezhetnénk ki a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezete által a múlt hét folyamán szervezett, határokon átívelő kirándulást.
A KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezete május 15–17-e között harmadik alkalommal szervezett kirándulást a szervezet tisztségviselői, aktivistái, alapszervezeti elnökei részére, ezzel is egyfajta jutalmat, megerősítést adva azoknak az embereknek, akik közösségi munkájukkal a kárpátaljai magyarságért és megmaradásunkért dolgoznak. A Magyarországot és Szlovákiát érintő kiránduláson a szervezet 40 tagja, főként az alapszervezetek elnökei és aktivistái, továbbá a Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület 5 tagja vett részt.
A 700 kilométer távú kirándulás első állomása Sárospatak volt, ahol Nagy György, az Eszterházy Károly Főiskola Comenius Karának dékánhelyettese mutatta be a jelenlévőknek Sárospatak legjelentősebb műemlékét, a Rákóczi-várat. A vár a XVI. században épült, majd Dobó-, később pedig Rákóczi-birtok lett. A II. Rákóczi Ferenc arcképével díszített 500 forintos papírpénz hátoldalán e vár képe díszeleg. Megtekintettük továbbá az Eszterházy Károly Főiskola Comenius Karának patinás épületét, a sárospataki vártemplomot, a Sárospataki Református Kollégium Könyvtárát, kiállításait is. Sárospatak után Kassa városa következett, ahol többek között Márai Sándor szobrát, az egykori Nemzeti Színházat, és a Szent Erzsébet-főszékesegyházat látogatta meg a csapat. A székesegyház arról is híres, hogy altemplomában találhatóak a II. Rákóczi Ferenc, Zrínyi Ilona, Rákóczi József, gróf Bercsényi Miklós és Csáky Krisztina hamvait rejtő bronzkoporsók. A nap, s egyben úti célunk végállomása Rimaszombat volt, ahol szálláshelyünkön, a Műszaki, Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakközépiskolában a kárpátaljaiak a CSEMADOK és a Gömöri Magyar Mezőgazdászok Rákóczi Szövetségének képviselőivel találkoztak. A mezőgazdász szövetség és annak elnöke, Máté Károly, illetve oszlopos tagja, Tóth Ferenc kertészmérnök, a Gemerprodukt gyümölcs- és szőlőtermelő szövetkezet vezetője voltak azok, akik nagyban hozzájárultak az út, a programok, a szállás és az étkezés megszervezéséhez.
Másnap dr. Kovács B. István történész kalauzolásával a zsipi templomot, majd Nemesradnót községét kerestük fel. Ez az a gömöri település, amelyben meglátta a napvilágot Pósa Lajos gyermekköltő, az első magyar gyermekújság, Az én újságom szerkesztője, s erről a településről, nagyapja szülőfalujáról kölcsönözte nevét Glatter, ismertebb nevén Radnóti Miklós. Hanván Tompa Mihályról emlékeztünk meg, aki az 1800-as évek közepén a községben teljesített lelkészi szolgálatot, s a helyi református templom közelségében temették el. Ellátogattunk a felsővályi református templomba, a sajógömöri evangélikus templomba, Mátyás király sajógömöri szobrához (ez az egyetlen szobor, amely az igazságos magyar királyt kapával a kezében ábrázolja), a jánosi bencés apátsági templomba (Jánosi községben a Csillagvirág Együttes megzenésített versekkel köszöntötte a kirándulás résztvevőit), s természetesen a rimaszombati városnézés sem maradt el. A kirándulás utolsó napján a XIII. században épült füleki várat, s annak néprajzi, paleontológiai, történelmi tárlatait tekintettük meg, majd – szintén a mezőgazdászok szervezésének köszönhetően – a Baranta-völgybe látogattunk el, ahol Kopecsni Gábor, a Felföldi Baranta Szövetség elnöke jóvoltából betekintést nyerhettünk a magyar hagyományokra épülő harcművészet, a baranta rejtelmeibe. Utunk zárásaként pedig a Világörökség részét képező gömbaszögi cseppkőbarlang 285 méter hosszúságú, a látogatók számára már megnyitott alagútjait barangoltuk be.
A háromnapos kirándulás alkalmával a felkeresett emlékhelyek, látványosságok megtekintésén, a Felvidék dombokban, erdőkben, folyókban gazdag vidékének megcsodálásán túl új ismeretségek megkötésére, kisebbségi magyar létünk közös és ellentétes vonásainak megvitatására is alkalom nyílt. Váratlan körülmények, mint mindig, most is akadtak, de mindannyian megbizonyosodhattunk arról, hogy a felvidéki magyar testvérek vendégszeretete határtalan. A Jóistennek hála, olyan személyekkel is találkozhattunk, akik, bár „nem szerepeltek terveink között”, mégis jó szívvel fogadtak, sőt kerestek is bennünket, ezzel is bizonyítva, hogy „Egy az Isten, egy a nemzet”.
A résztvevők nevében ezúton is köszönetünket fejezzük ki a Gömöri Magyar Mezőgazdászok Rákóczi Szövetségének, amiért felvidéki utunkon otthon érezhettük magunkat.
Espán Margaréta
