„Példát tudott adni”

Fodó Sándor-emlékszoba nyílt Visken

Május 15-én Fodó Sándor kárpátaljai magyar nyelvészre, irodalmárra, egyetemi tanárra, politikusra, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) alapító elnökére halálának tizedik évfordulóján emlékeztek barátai, tanítványai, egykori harcostársai és tisztelői. Fodó Sándor emlékét megőrzendő, a KMKSZ Viski Alapszervezete és a Viski Kölcsey Ferenc Középiskola emlékszobát alakított ki, melyben sok-sok eredeti irat, relikvia igyekszik bemutatni az utókor számára egykori alma máterében a kárpátaljai magyarság kiemelkedő alakját.

Az emlékszoba előtti megemlékezés kezdetén a viski Szeles Evelin szavalta Kovács Vilmos Testamentum című versét. Ifj. Sari József, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnöke köszöntötte a megjelenteket és köszönetet mondott az emlékszoba kialakításáért Forgon Lászlónak, a Viski Kölcsey Ferenc Középiskola igazgatójának, és mindazoknak, akik a kialakításban részt vettek, valamint a munkát anyagilag támogató magyar Külgazdasági és Külügyminisztériumnak és a KMKSZ Viski Alapszervezetének.

Ifj. Sari József hangsúlyozta: „Visk koronaváros – úgy érzem – méltóképpen őrzi Fodó Sándor hagyatékát, emlékét azzal, hogy a temető központi helyén síremléket állított számára, hogy utcát nevezett el róla, és most ezzel az emlékszobával, amely minden érdeklődő számára nyitva áll majd. És, hogy teljes legyen Sándor emlékének ébren tartása, tervünk egy Fodó-szobor állítása.

Czébely Lajos helytörténész, a helyi középiskola tanára ismertette az 1940. február 26-án Visken, földműves családban született Fodó Sándor munkásságát. – Sándor csak négyéves volt, amikor a szovjet csapatok elfoglalták a nagyközséget, apját lágerbe vitték, és csak hétéves volt akkor, amikor apja hazatért, felpuffadt hassal, tetvesen, testileg-lelkileg meggyötörve, megalázva. Már a kisfiúban feltolakszik a kérdés: Mit tettünk mi, magyarok, hogy így bánnak velünk? A megaláztatások tovább folytatódtak, hiszen anyanyelvén nem folytathatta tanulmányait, Visken akkor még nem volt középiskola. A viski korszakhoz tartozik az első tanítónőjének, Csík tanító néninek a hatása, majd 13 éves korától Krüzsely Erzsike néninek, ennek a rendkívüli egyéniségnek a szerepe jellemének alakulásában. Az utóbbi adta Sándor kezébe Sinka István, Németh László, Veress Péter, Illyés Gyula, Tamási Áron és Kodolányi János műveit, amelyek egész életében útravalóként szolgáltak. A viski évekhez tartozik még reformátusságának kialakulása és erősödése a gyakorlatban és  szellemi téren egyaránt.

Fodó Sándor négy évig szolgált a szovjet Balti-tengeri Flottánál, majd a nagy totalitárius Szovjetunió legeurópaibb zugában, a kis Észtországban lett öt évre a híres Tartui Egyetem hallgatója. Kitűnő professzorainak köszönhetően végleg elkötelezett híve lett a demokráciának, az európaiságnak, a szabadságnak.

1967-ben fejezte be egyetemi tanulmányait, akkortól lett az Ungvári Állami Egyetem kinevezett előadója. A hallgatók körében hamar rendkívül népszerű lett, amit a kollégái közül többen irigyeltek. Hiába volt a magyar és ukrán diákok kiállása Fodó Sándor mellett – két levelet is küldtek a magyar és ukrán diákok aláírásával az oktatási minisztériumba –, azt a hatalom emberei nem vették figyelembe. Így 1972-ben menesztették az egyetemről, ezt követően többek között kazánfűtőként dolgozott. Mindehhez természetesen hozzájárult az első, 1971-es, majd a második, 1972-es beadvány is, amelyet már közösen szerkesztettek és fogalmaztak Kovács Vilmossal és Stumpf Benedek Andrással. Az akkori szovjet vezetésnek írt, több mint húsz oldalas beadványban felsorakoztatták a kárpátaljai magyarság legalapvetőbb sérelmeit. A beadványt retorziók követték, de annak köszönhetően sok mindent sikerült megvalósítani a kárpátaljai magyarság törekvéseiből.

A KMKSZ 1989-es februári alakuló gyűlésén a Szövetség elnökévé választották, mely tisztséget 1996-ig töltötte be. Ebbéli minőségében mindig következetesen kiállt a magyarság jogainak érvényesítése és bővítése mellett. 1992-től 1997-ig a Kárpátaljai Református Egyházkerület főgondnoka volt. 1996-tól a KMKSZ tiszteletbeli elnöke, egészen haláláig.

A Fodó Sándor életművét ismertető Czébely Lajos tanár úr végezetül beszédét a következő gondolatokkal zárta: „Mi, viski magyarok és a nem magyarok közül is sokan úgy gondoljuk, hogy Fodó Sándor a nagyközség egyik büszkesége. Emlékét meg kell őriznünk, és az ügyet, a kárpátaljai magyarság ügyét továbbra is a szívünkön kell viselnünk. Különösen szeretnénk, ha az ifjúság is felfigyelne a Fodó Sándor-i hagyatékra, és bekapcsolódna a folytatásba. Ezért viseli nevét ez az utca, és ezért rendeztük be az emlékszobát itt, a Kölcsey Ferenc Középiskola egyik osztályában.”

Gara Katalin beregszászi magyar konzul köszöntő beszédében hangsúlyozta: „Fodó Sándor elindult egy úton, ezen az úton igyekszünk továbbmenni mi is, összefogva, a magyarság erejét megmutatva, és bízunk benne, hogy az utánunk jövők is folytatják ezt az utat.”

Az „Elindultam szép hazámból…” kezdetű népdalt Czébely Éva énekelte el, majd a jelenlévők megtekintették az emlékszobában berendezett kiállítást, melyet a helyiek tovább szeretnének bővíteni újabb fotókkal, iratokkal, Fodó Sándor személyes relikviáival.

Az emlékszoba megtekintése után az emlékezők együtt, gyalog indultak a viski temetőbe, ahol megkoszorúzták Fodó Sándor sírját. Az emlékező barátok között a temetőben jelen volt a 95 éves id. Sari József, Milován Sándor, a KMKSZ tiszteletbeli elnöke, Czirók Béla nyugalmazott református lelkész, egykori főjegyző, Józan Lajos huszti és Jenei Károly viski református lelkész, valamint sokan olyanok is, akik nem lehettek a kárpátaljai magyarság legendás vezetőjének barátai, de tisztelik és nagyra értékelik életművét. A sírnál Gulácsy Géza, a KMKSZ alelnöke emlékezett a Szövetség alapító elnökére, a tudósra, tanárra, politikusra, hangsúlyozva: „Még az ellenségei sem gyűlölték igazán. Mindezeket a dolgokat mi tudjuk, és sokat mondhatnánk még róla, a szavak azonban nem számítanak. Ami számít, az a példa. Fodó Sándor példát tudott adni. Az ő élete példa, intő jel, mutató az elkövetkezendő nemzedékeknek is. Mert tudni kell, hogy a világ helyzete sohasem reménytelen. És sohasem azokon múlik, akik nem hisznek az életben, hanem azokon, akik hisznek benne. Higgyünk mi is, és őrizzük meg Sándort jó emlékezetünkben.”

Badó Zsolt