A szőlő növényvédelme és zöldmunkái II.

2015. május 20., 08:41 , 749. szám

A növényvédelem csak akkor lehet hatásos, ha megfelelő zöldmunkákkal párosul. A szellős lombozat megkönnyíti a növényvédelmet. Vigyázzunk azonban a munkák összehangolásával, permetezés után, ameddig le nem telik a munkaegészségügyi várakozási idő, ne végezzünk zöldmunkákat a szőlőben! Tehát a zöldmunkák fő célja a hatékony növényvédelem elősegítése és a  szükséges lombfelület (levélfelület) kialakítása és fenntartása, ami a hajtásszám és a hajtáshossz beállításával érhető el.

A zöldmunkák több csoportba oszthatók. Ezek a rügy- és hajtásválogatás, kötözés, lombfal kialakítása, csonkázás, hónaljhajtások kezelése, levelezés, fürt- vagy virágritkítás.

A borszőlők zöldmunkáiban az egyes fajták között igen nagy eltérések lehetnek. A borszőlőknél áltálában a legfontosabb a termésmennyiség beállítása, ami virágzás után a fürtök ritkításával, a kötözéssel egy menetben elvégezhető. A tőkék egyéni megterhelésének beállítása függ a tőke tenyészterületétől, a tőke kondíciójától és a készíteni kívánt bor minőségétől is. Ha kiváló minőségű bort szeretnénk készíteni, semmiképpen ne terheljük túl a tőkéket. A szőlő növényvédelme szempontjából fontos továbbá, hogy a lombfal szellős legyen, hogy a reggeli harmat hamar felszáradjon, a tőke ne maradjon nedves. A borszőlőknél is fontos a levelezés érési időszak elején: a fürtöket takaró leveleket szedjük le, ha ugyanis napfény éri a fürtöt, intenzívebb lesz a cukor- és a színanyagképződés, amelyek elengedhetetlenek a minőségi bor készítéséhez.

A csemegeszőlők zöldmunkáit egy kicsit másképp kell végeznünk, mint a borszőlőkét. A piacra szánt csemegeszőlőknél a fürtök és a szemek mérete a legfontosabb. A vásárlók többsége sajnos a szemével vásárol, és csak a nagy szemű, nagy fürtű szőlőket veszi, az íz másodlagos marad. Saját fogyasztásra termelt csemegeszőlőinknél más a helyzet. Ott a legfontosabb az íz és zamat harmóniája. A szőlők ízét utólag nem lehet befolyásolni, az többnyire a fajtaválasztásnál eldől, viszont a szőlő méreteit a helyes zöldmunka befolyásolhatja. Csemegeszőlőknél fürtritkítást végezhetünk virágzás előtt és után is. Ha virágzás előtt ritkítjuk a fürtöket, akkor a virágok könnyebben, jobban kötődnek, több bogyó lesz a fürtön, a fürt ezáltal tömötté válik, a bogyók viszont nem tudnak egymástól túl nagyra nőni. A virágzás után végzett fürtritkítás esetén a sok fürttel terhelt tőkén a kötődés gyengébb, kevesebb a bogyó, lazább a fürt, a bogyók nagyobbra nőhetnek.

A csemegeszőlőknél is fontos a szellős lombfal kialakítása, és az idejében elvégzett kötözés. A hajtásokat kössük mindig a karóhoz vagy a lugas drótjához, nehogy a szél letörje őket. A kötéseket ne húzzuk meg túlságosan, mert ahogy a hajtások vastagodnak, a spárga bevághat a növénybe. A kötésnél továbbá ügyeljünk arra, hogy a fürtöket ne szorítsuk össze a hajtásokkal, had lógjanak szabadon. Levelezést is végezzünk az érési időszak előtt. A levelezésnél azokat a leveleket szedjük le, amelyek takarják a fürtöket, mert ha nem éri a napsütés, a bogyónak nem szép a színe. A hajtásokat a növekedési időszak alatt folyamatosan kacsozzuk, ne hanyagoljuk el, mert a kicsi hajtások könnyebben kitörnek, ha túl sok hónaljhajtás képződik rajtuk. Ez nehezíti a növényvédelmet. A lugason nevelt szőlők hajtásait még akkor tördeljük ki az alsó dróthuzalig, amikor kicsik. A hajtások csonkázását nem ajánlom elsietni, mert ha túl hamar csonkázunk, nagyon intenzív hónaljhajtás-képződés indulhat el. Az elsietett csonkázás további betegségek kialakulásához is vezethet. Az utóbbi évek tapasztalata szerint csonkázni elég nyár közepén, és csonkázás után mindenképpen permetezzük meg a szőlőt gombaölő szerrel.

 Az utóbbi években a nagy szárazság miatt, ami általában nyáron, a bogyók növekedési időszakában jelentkezik, elterjedőben van a szőlők locsolása. A szőlő köztudottan jó szárazságtűrő növény, s ez a borszőlők esetében valóban így is van, hiszen a 2-4 kg szőlő kineveléséhez szükséges vizet a mélyre nyúló gyökerek fel tudják venni.  Az új nemesítésű csemegeszőlőknél azonban, ahol a fürtök átlagos tömege 1-2 kg is lehet, könnyen felléphet a vízhiány. A 10-12 kg szőlő kineveléséhez szükséges vízmennyiség felvétele, főként egy fiatal tőkének, komoly gondot okoz. A locsolás során csak a talajt öntözzük, a lombozatot ne. A vizet legjobb a mélyebb rétegekbe lejuttatni, ahol a szőlő fő gyökérzónája található – ez kb. 30-50 cm. Csepegtető öntözés alkalmazásánál például gyakran kell öntöznünk és hosszabb ideig, hogy a talaj ilyen mélyen átnedvesedjen. Többek által alkalmazott jó megoldás, ha egy 1,5 literes műanyag flakon alját levágjuk, a kupakot letekerjük, majd a szájával lefelé a földbe ássuk, s ezt engedjük meg vízzel. Amellett, hogy a víz közvetlenül a gyökérzónába jut, a módszer további előnye, hogy a különböző tápanyagok utánpótlását is megkönnyíti, hiszen a megvásárolható komplex, vízben jól oldódó műtrágyákból elég egy kicsit a flakonokba szórni, majd vízzel feltölteni, s a tápanyag közvetlenül a növény rendelkezésére áll, és nem a felső gyökérzónában lévő gyomokat hizlalja.

A szőlőben végzett munkák nagy része nehéz és fáradságos munka, azonban a szőlő nagyon hálás növény, és az egész évi gondos munkát mindig bőséges, finom és mutatós terméssel hálálja meg. Egy szépen ápolt szőlőlugas udvarunk legszebb dísze lehet, amelyre méltán lehetünk büszkék.

Varga István,
benei szőlész-borász, a „Pro agricultura Carpathica”
Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány szaktanácsadója