A tehenek etetésének feltételei a legeltetési időszakban

2015. május 20., 08:36, 749. szám

Mire kell ügyelnünk a tehenek legeltetési időszakában? Milyen tápértékekkel bírnak a különböző zöldtakarmányok? Elegendő-e a jószág számára, amit a mezőn legel, vagy emellett táplálékkiegészítőket is kell fogyasztaniuk? Ezeket a kérdéseket világítja meg dr. Legeza Attila, a Munkácsi Agráripari College állatgyógyász szakos tanára és Vaszilij Burja, a Terra Dei Alapítvány tudományos szaktanácsadója.

A tejtermelés növekedésének fontos feltétele a tehenek megfelelő takarmányozása a legeltetési időszakban.

A tehenek legelőkön való tartása kedvező hatással van az állatok egészségére. A friss levegő, a napsugárzás, a rendszeres mozgás erősíti a csont- és az izomszöveteket, elősegíti a belső szervek normális működését, növeli a szervezet tápanyag-, ásványianyag- és vitamintartalékait. Mindez pedig javítja a tehenek teljesítményét.

Nyáron a tehenek étrendjének alapja a zöldtakarmány. Ez teljes értékű fehérjét, ásványi anyagokat és vitaminokat tartalmaz, gazdag karotinban. E takarmányban lévő tápanyagok  könnyen és jól emészthetők.

A különféle zöldtakarmányok tápértékei jelentősen eltérnek egymástól. A gabonafélék kevésbé táplálóak, mint a bab. Egy takarmányegységnyi gabonaféle kevesebb, mint 90 g emészthető fehérjét tartalmaz, míg a hüvelyesek, mint a lucerna, a lóhere, a borsó és mások takarmányegysége  több mint 160 grammot. A fehérjetúladagolás viszont nem kívánatos, mivel anyagcserezavarokat okoz, és csökkenti a tej zsírtartalmát.

A legeltetési időszakban figyelni kell, hogy biztosítsuk a tehenek ásványi anyagokkal való ellátását. A legtöbb takarmány nagy mennyiségben tartalmaz  kalciumot, ellenben a foszfortartalmuk alacsony. Ebben az időszakban jelentősen megnövekszik a szervezet nátriumszükséglete, de a zöltakarmány ennek csak 40-60 százalékát biztosítja. A sószükségletet növelheti az étrendben található 1,5-2-szeres káliumfölösleg. Ezért a legeltetési időszak elejétől a tehenek étrendjébe 30-50 százalékkal több sót adagolunk, s ez a mennyiség akár 100 gramm is lehet, ami napi 10 liternyi tejhozamot, a tejben pedig 3,4 százalék zsírtartalmat biztosíthat.

A foszforszükségletet monokalcium-foszfát által biztosítjuk, amelynek mennyisége 3gramm minden 100 kg élősúlyra, és 3 gramm minden liter megtermelt tejre.

A magnéziumszükséglet naponta 24-30 gramm, amelyet magnézium-szulfát által biztosíthatunk. Ennek a napi mennyisége 40-60 g. Ezzel megelőzhető az állat bendőjének felfuvódása, és normalizálódik a reprodukciós funkció.

Hogy megelőzzük a tej zsírtartalmának a csökkenését, 80-100 g nátrium-karbonátot (brózát) adhatunk – fejenként – a jószágnak.

A legelőn lévő füvek kevés nyomelemet tartalmaznak, ezért a hiányt sók formájában kell pótolni az állatok étrendjében.

Legeza Attila, a Munkácsi Agráripari College állatgyógyásztanára

Vaszilij Burja, a Terra Dei Alapítvány tudományos szaktanácsadója