Wágner Lajos születésének 200. évfordulója alkalmából

Nemzetközi tudományos konferencia a főiskolán

2015. május 20., 09:47 , 749. szám

A biológia tudományát főiskolákon vagy egyetemeken elsajátító kutatók mellett azok az amatőr tudósok is hozzájárulnak a földi élővilág megismeréséhez, akik saját szakmájuk gyakorlása mellett mélyednek el az állatok és a növények tanulmányozásában. Az utóbbiak egyike volt a kétszáz éve született Wágner Lajos, Máramaros vármegyei erdészeti szakember, aki szűkebb pátriája növényvilágának kutatása terén ért el szép eredményeket. S a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán (II. RFKMF), 2015. május 14–16-án, az amatőr botanikus születésének 200. évfordulója kapcsán tartották meg az Amatőr természettudósok hozzájárulása a biológiai sokféleség tanulmányozásához c. nemzetközi tudományos konferenciát.

A rendezvényt a Rákóczi-főiskola főszervezésében, az Ukrán Tudományos Akadémia Holodnij Botanikai Intézete, az Ungvári Nemzeti Egyetem, a Kárpátaljai Honismereti Múzeum és a Magyar Természettudományi Múzeum társszervezése mellett bonyolították le. A konferenciát dr. Kohut Erzsébet, a II. RFKMF Biológia és Kémia Tanszékének docense nyitotta meg. Elmondta, hogy a főiskola „nemcsak” egy felsőoktatási intézmény, hanem a kárpátaljai magyarság kulturális-oktatási központja is. Három kutatóintézetnek ad otthont, köztük a biológiai, konkrétan botanikai (növénytani) kutatásokkal foglalkozó Fodor István Intézetnek. A diákok oktatása során pedig nagy hangsúlyt fektetnek a környezeti nevelésre, hogy a főiskolások megismerjék és megszeressék a bennünket, embereket körülvevő természetvilágot.

Ugyancsak köszöntötte a megjelenteket Pifkó Dániel, a Magyar Természettudományi Múzeum főmuzeológusa, dr. Miroszlav Severa, a Holodnij-intézet munkatársa, illetve Karácsonyi Károly, Németországban élő magyar kutató.

A megnyitót követő plenáris ülésen elsőként dr. Andrik Éva, a Rákóczi-főiskola Biológia és Kémia Tanszékének docense, a konferencia titkára lépett a hallgatóság elé, s bemutatta Wágner Lajos szülőföldjét, az erdőkben bővelkedő, hegyes-völgyes, történelmi Máramaros vármegyét. Majd röviden szólt Wágner Lajosról, aki kora több külföldi és hazai biológusával is kapcsolatban állt, köztük az úgyszintén amatőr botanikus Kossuth Lajossal, az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc vezetőjével, hatalmas herbáriumi gyűjteményt állított össze Máramaros növényvilágáról, s ő lett az első magyar kutató, akit beválasztottak az Osztrák Botanikai Társulat tagjai közé.

Ezt követően Karácsonyi Károly ismertette Wágner Lajos életútját, aki 1815-ben, Tiszabogdányban jött világra. Édesapja mindhárom fiát, köztük a leendő természettudóst is beíratta a Máramarosszigeti Gimnáziumba. Lajos a hajdani máramarosi vármegyei székhely rangos oktatási intézményében végezte el a gimnázium első hat osztályát, majd a Kassai Gimnáziumban fejezte be a felső, bölcseleti osztályokat. Már középiskolai tanulmányai során érdeklődés ébredt benne a növényvilág iránt, mivel gimnáziumaiban színvonalas természetrajzi oktatás is folyt. Felnövekedvén erdészeti pályára lépett, családjával Huszton telepedett le, ahol is a nevezetes várrommal koronázott várhegy tövében lakott. Erdészeti munkája mellett – botanikai kutatóútjai során – szinte egész Máramarost bejárta (kedvenc kiszállási helye volt a Pop Iván-hegycsúcs), és 1876-ban megjelentette a vármegye növényvilágát bemutató nagy munkáját. Huszton is hunyt el 1888-ban.

Pifkó Dániel rámutatott, hogy a botanikus élete nem ért véget halálával, fennmaradt hatalmas herbáriuma, mely mintegy 40 ezer példányt számlál, s egy része a Magyar Természettudományi Múzeumban tekinthető meg. Ismertette a herbárium sorsát, elmondta, milyen körülmények között került 1892-ben a Magyar Nemzeti Múzeumba, majd egy része a természettudományi múzeumba, gyarapítva annak másfélmillió példányt számláló gyűjteményét.

A főmuzeológus felszólalása után több külföldi és belföldi kutató is megtartotta előadását, majd másnap több szekcióülésen folytatódott a tudományos munka. Foglalkoztak a florisztikai és faunisztikai kutatástörténettel, a természetvédelem fejlődésével és történetével, a dendrológiai (fákkal kapcsolatos) kutatásokkal. Bemutatták több, a természettudományok terén jeleskedő neves tudós életét, a történeti feljegyzések és levélgyűjtemények (episztoláriumok) tudománytörténeti feldolgozását, valamint a természettudományos társaságok szerveződésének történetét. Május 16-án pedig közös kirándulás zárta le a konferenciát.

Lajos Mihály