2015.06.14

2015. június 10., 09:20, 752. szám

Még csak néhány nap telt el azóta, hogy templomainkban pünkösd ünnepén a Szentlélek lejöveteléért adtunk hálát. Húsvét ünnepétől kezdve Pünkösdig ötven napon keresztül elmarad a Szentlélekhez szóló legszebb imádságunk, a Mennyei Király. Fogalmazhatunk úgy is, hogy böjtölünk. Megtartóztatással készülünk egy fontos eseményre. Egyházunktól nem áll távol, hogy megszentelt időszakokat jelöljünk ki, amelyek megtartóztatásokkal együtt felkészítenek minket egy nagyobb eseményre.

A felkészülés egy fontos mozzanata az emberi életnek, a lelki életnek. A Szentírásban számos példát látunk arra, hogy amikor az Isten feladattal bízza meg az embert, előtte azt kiragadja a környezetéből. Jézus Krisztus működésének a kezdetén három napra a Lélek által kivonul a pusztába. Keresztelő Szent Jánosról is azt olvassuk, hogy ő a pusztában kiáltó szó. Az első szerzetesek és remeték szintén, hogy közelebb kerüljenek az Istenhez és megéljék az evangéliumot, kivonultak a pusztába. A puszta és az előkészület, még ha nem is szinonimák, de egymást kiegészítő fogalmak.

Gyakran érrezük azt, hogy valami nem működik jól az életünkben. Főleg az Istennel való kapcsolatunk fejlődik lassabban annál, mint ahogyan szeretnénk.

Egy bölcs mondás szerint: ha ugyanazt teszed, amit eddig, ugyanazt kapod, amint eddig.

Érezzük, hogy valamit változtatnunk kell. Vonuljunk ki a pusztába? Fizikai értelemben talán nincs is erre szükség, nincs is erre lehetőség. Bizonyos értelemben viszont mégis magunk mögött kell hagynunk a már megszokott életvitelünket, mindennapi gondjainkat, hogy Istennel való kapcsolatunkat helyrehozzuk. Ez az idézőjeles puszta, csendesség tesz minket Krisztusévá. Lehetőséget ad arra, hogy meghalljuk Isten szavát az életünkben. Többnyire félünk ettől a csendtől. Mintha állandó zajban akarnánk élni. Folyamatosan kezünkben tartjuk a telefont, út közben beszélgetés helyett zenét hallgatunk, hazamenve első dolgunk az, hogy bekapcsoljuk a számítógépet. Félünk attól, hogy az elcsendesedésben szembesülünk a gondolatainkkal, szembesülünk Isten akaratával.

Az emberi voltunkat három alapvető mozzanat kell, hogy meghatározza:

érzékelés,

gondolkodás,

cselekvés.

A folytonos rohanásban, cselekvésben megfeledkezünk erről. Kivonulva az életünk forgatagából, elcsendesedve a pusztában találkozhatunk Isten gondolatával. Így vagyunk képesek helyesen érzékelni a körülöttünk lévő világot.

Szükségünk van az érzékelésre. Szükségünk van a Lélekre a helyes gondolkodáshoz és cselekvéshez. Ámen.

Lődár Jenő,
görögkatolikus áldozópap