Csukás István: Levéltöredék Áprily Lajosnak

2015. július 22., 10:27 , 758. szám

Ó, költő, ki a fenyvesek ózon,
tiszta lehét
fújtad a versbe, nézd, hogyan él e
városi nép!
Tízemeletnyi betonszörnyek közt
télen a füst,
nyáron a por kavarog, s mi a lépcsőn csillan,
az nem ezüst
és nem arany, idejárnak a részegek
és a kutyák,
s mint e levélben, daktilusokba bokázva
ugranak át
tócsát és egyebet belefásult s megtört
helybeliek,
lassan a lépcsőház szuahéli
harcterület.
Bent a lakásban a békés csendet
s otthoni zajt
szétveri durván, vartyog a vécé
s gépi ricsaj,
fent és lent kiürítik a lelket sértő
hang-szemetet,
téboly rázza a szűkös légköb-
métereket!
Van, ki viszont tesz, és aki retteg,
s van, ki magát
mint a batyut veti ki felüvöltve az
ablakon át.
Eljön az éj, aki tud, s aki máma
élve maradt,
mély alvásra gubózik a vékony
paplan alatt;
álom nélküli önkívületben
fel se riad:
vadliba gágog a vízvezetékben,
róka ugat.

 

Csukás István versének címe kulcsot jelent a mű megértéséhez. Azért lett Áprily Lajosnak címzett e költemény, mert költészetünkben Áprily volt az, aki utolérhetetlen módon állított emléket a természetközeli élet nagyszerűségének. Áprily valósággal rajongott az ilyen élet emberi minőségéért. Gondolkodásában remek versek egész sora szól arról az emberi tisztaságról, melynek egyik legfontosabb eleme a természet, a táj, a vidéki élet.

Ez a Csukás István-költemény mintegy szembeállítása akar lenni az Áprily-féle életminőségnek. A Levéltöredék Áprily Lajosnak a városi ember egyik olyan életlehetőségéről számol be, melyet leginkább a lakótelepeken élők tapasztalhatnak meg rossz esetekben. Ők azok az emberek, akik a „fenyvesek ózon, tiszta lehét” nem ismerhetik. A hétköznapok során ők valami egészen másféle légkörrel vannak körülvéve. Csukás szerint az ilyen helyen élők napjai „tízemeletnyi betonszörnyek” közt telnek, ahol „télen füst, nyáron por kavarog”, a lépcsőházban emberi ürülék, és ezen a helyen nem ritka az sem, hogy valaki magát „mint batyut veti ki az ablakon át”, vagyis öngyilkos lesz. A költemény végén megidézett „vadlibagágogás” és „rókaugatás” egészen eltorzult emléke annak, amiről Áprily versei szólnak…

Penckófer János