Jót vagy szépet?

Új ruhaneműk, új cipő, táska, írószer, füzet… A tanévkezdés minden évben a szülők pénztárcájának réme, s legyünk őszinték: idén sincs ez másként. A legszükségesebb holmik beszerzése is egy kisebb vagyonba kerül, de ha az ember tudja, mikre van tényleg szükség, spórolhat, ha néhány egyébként nélkülözhető dolog inkább a bolt polcán marad.

Akinek nem most megy először iskolába a gyermeke, az már nyilván otthonosabban és biztosabban mozog az iskolatáska-árusok, írószeres polcok között. Aki viszont most vásárol be először az iskolára, annak gondot okozhat, hogy egyáltalán mit is kell megvenni.

– Az első osztályt kezdők viszonylag nagy segítséggel indulnak, mert a Rákóczi Szövetség, a Széchenyi Jótékonysági Alapítvány és a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség jóvoltából, mint minden évben, idén is minden elsős kap egy irattartót, amiben többek között füzetek, írószerek, színes ceruza, ragasztó, füzetek és olló is van – tájékoztatott Katona Tímea, az Ungvári 10. Számú Dayka Gábor Középiskola alsós tanítónője. – Sajnos, nem minden esetben csak a feltétlenül szükséges dolgok kerülnek be a diákok iskolatáskájába. Mindez a szülők pénztárcájától, hozzáállásától és persze a gyerek igényeitől is függ.

Amire egy elsősnek általánosságban mindenképp szüksége van: notesz, toll, füzetek, radír, hegyező, vonalzó és egyéb rajzeszközök, tolltartó, füzettartó, könyvfedők. Jómagam hasznosnak tartom beszerezni néhány mágneses könyvjelzőt is, amely összefogja az éppen „használatban lévő” könyvlap két oldalát. Ez a gyerekek számára érdekesebb is, mint egy hagyományos könyvjelző, illetve így legalább nem a füzetet használják könyvjelzőnek.

Tanórákra lebontva a következőkre van szükség:

– írásórára: 12 lapos srégvonalas füzet, füzetfedő (ebből a vastagabb ajánlott – lehet, hogy picit drágább, de tovább tart), 2 darab toll – lehetőleg egyszerű, sallangoktól mentes, azzal tanul írni a gyerek, ezért nem tollpihét vagy világítós kütyüt kell vásárolni;

– matematikaórára: 20 darabos számolópálcika-készlet, 20 cm-es vonalzó (ennél nagyobb még nem kell, mert első osztályban a húszas számkörön belül tanulnak a gyerekek, a vonalzó így egyben szemléltető eszköznek is jó);

– munka(technika)órára: színes papír (változóak az igények, de szerintem kétoldalas színes papírral jobb dolgozni), folyékony ragasztó, ragasztó stift, olló, gyurma, munkatábla;

– rajzórára: színes ceruza, vízfesték, guásfesték, víztartó pohár, rajzfüzet, ecsetek;

– tornaórára: tornazsák, tornacipő, tornaruha.

Jól jön ezek mellé még a termosz, az uzsonnás doboz és egy kiskendő is.

Második osztálytól aztán, a tantárgyak bővülésével már szükség van körzőkészletre, naplóra, kottafüzetre, 3. osztály második félévétől pedig már vonalas füzetre is. Ez lehet akár 18 vagy 24 lapos is az éppen aktuális tantervtől, követelményrendszertől, illetve attól függően, hogy az iskola és a tanító milyet kér.

A lista hosszú, és bár apróságokról van szó, a „Sok kicsi sokra megy” elve alapján ezek a dolgok is elég borsos árúak.

Nadi, aki épp annál az árusnál vásárolgatott, akitől árbeszámolót szerettem volna kérni, első osztályt kezdő kisfia számára szerezte be a szükséges tanszereket Beregszász piacán. A „zsákmány” értéke 260 hrivnya, bőven elfért minden egy kisebb reklámtáskában. Jól elfér majd a 400 hrivnyás iskolatáskában is, ami nem mellesleg az átlag árakhoz viszonyítva nem is számít nagyon drágának…

– Csak a legalapvetőbb dolgokat vettem most meg: 10 füzetet, ceruzát, festéket, gyurmát, színes papírt, füzettartót, füzetvédőt, könyvcímkéket. Felesleges dolgokat nem vásároltam, csak olyasmit, amire biztosan szükség lesz. Inkább az áruk minőségét nézem, mert az annak idején a nagyfiamnak vásárolt holmik példájából okulva tudom, hogy vannak olyan színes ceruzák például, amelyek törnek, s nincs is bennük ceruzabél. Most részben nehezebb a vásárlás, mert árubőség van. Gyerekkel elindulni vásárolni pedig nehéz, mert ők a dolgok külsejéből indulnak ki, az meg csalóka dolog. A kinézet mellett a minőség néha háttérbe szorul. Én nem vagyok elfogult az ilyen dolgok terén, legfőképpen a praktikusságot nézem. 

Mihály írószeres és tanszeres standjánál, ahol a fent megszólalt hölgy vásárolt, a színes papír ára 10–12 hrivnya, a tolltartó 20–90, a füzettartó 15, a munkaórára való irattartó 20, a füzetek ára 1,50–13 hrivnya között mozog.  Árusunk vásárlás előtt és közben rákérdez, milyen árkategóriájú termék jöhet szóba. Így hangzott el a címben említett kérdés is: „Jót vagy szépet adjak?” Sok dolognál az árat nem a használhatóság vagy a praktikusság határozza meg főként, hanem a díszítettség vagy az elosztás. Az egyszerű, 20 hrivnyás tolltartó belseje beosztás nélküli, egyterű, míg a 90 hrivnyás már 3 rekeszből áll, s mindennek külön helye van benne. Hasonló a helyzet a füzetekkel is: minél több extrával (pl. spirál, kemény fedél) rendelkezik, annál drágább. Érdekesség: Mihály korábban üzlethelyiségben árult, s megdöbbenésére egész más igényei vannak azoknak, akik piacon vásárolnak, mint azoknak, akik üzletben. Míg a boltban a legegyszerűbb, 2 hrivnyás tollakat egyáltalán nem vásárolták, hanem márkásabbat, addig a piacon dobozszámra adja el naponta az olcsó írószert, míg a márkás, pl. a német Schneider márkájú tollat eladni „kész művészet”. Az árak pedig ugyanazok mindkét helyen.

Amire még érdemes odafigyelni: a különböző tanszerek nem gyorsan romlandó termékek, így előbb-utóbb mindent fel lehet használni. Az első 4 osztályos tankönyvekre vásárolt könyvfedők mindegyike például szinte biztos, hogy egy magyar iskolás számára az adott évben nem lesz szükséges, mivel azokat az ukrán tankönyvekre gyártják, amelyek méretükben nem teljesen egyeznek a magyar tankönyvekkel. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a vásárlásnál a gyerek igényeit, az iskola és a tanár, osztályfőnök által előírt szempontokat. Mert bár a 18 vagy 24 lapos füzet átlagárát tekintve kifizetődőbb, mint 2 db 12 lapos, nem utolsó szempont, hogy annak a súlya is nagyobb, s azt a súlyos táskát a gyereknek kell cipelnie.

em