Sikeresen zárult az Erzsébet-program

Közel 2700 kárpátaljai magyar iskolás táborozhatott idén Magyarországon és Erdélyben az Erzsébet-program keretén belül.

A programot a magyar kormány négy évvel ezelőtt dolgozta ki, célja, hogy a rászorulók számára kedvező üdülési, pihenési lehetőséget biztosítson. Ezen ügy kivitelezését a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány vállalta magára. A program különlegessége, hogy nemcsak az anyaországban, de a határon túl is segítse a magyar ajkú közösségeket. Az Erzsébet-programon belül minden éven meghirdetik a Határtalanul táborozási lehetőséget, melyre Kárpátaljáról, Erdélyből, a Felvidékről és más Kárpát-medencei régiókból érkeznek Zánkára és a székelyföldi Ivóba gyerekek.

Az idei éven a kormány közel 2700 kárpátaljai gyermeknek nyújtott táborozási lehetőséget Magyarország területén az Erzsébet-program a kárpátaljai gyermekekért pályázat által.

A program lebonyolításáról Berki Károllyal, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) irodavezetőjével beszélgettünk.

– Ahogy minden évben, idén is megpályáztuk a Határtalanul programot, melyre 204 gyereket és felügyelő tanárt utaztattunk, ebből 45 gyereket és 5 felügyelő tanárt a székelyföldi Ivóba, a 154 főt pedig Zánkára küldtünk. Májusban jött a hír, hogy lehetőség nyílik egy jóval nagyobb számú kontingens utaztatására.

– Kik vehettek részt a programban?

– Elsősorban a kárpátaljai magyar iskolások, valamint tanárok, akik felügyelték a csapatokat. Ungvártól egészen Rahóig, minden magyar iskolából és osztályból voltak táborozók. De legelőször fel kellett természetesen mérnünk azt, hogy ki rendelkezik útlevéllel. Ebben a magyar tannyelvű iskolák vezetői készségesen segítették a munkánkat. Ezt követően végeztünk egy olyan felmérést is, hogy melyek azok a gyerekek, akik szeretnének majd utazni. Ezután jött a vízum kérdése, ebben a magyar konzulátusok mindkét helyszínen nagy segítségünkre voltak. Igyekeztünk előre egyeztetni a munkácsi és beregsurányi határrendészettel is. Előre meg kellett terveznünk minden apró részletet, hiszen egy nem mindennapi feladatot vállaltunk. Az eddigi átlaglétszám 100-200 körül volt, akiket táboroztattunk minden éven. Ez a közel háromezres létszám tőlünk is még keményebb szervezést igényelt.

– Hogyan zajlott az utaztatás?

– Már az elején beosztottuk, hogy melyik iskolából melyik időpontban fognak utazni a gyerekek. A határátkelőkön is tudták, hogy mikor melyik csoport fog érkezni. Minden turnusban 250 személyt vártak. Külön sávot kaptak, így gördülékenyebben sikerült az átkelés. A magyar oldalon különösen nagy segítőkészséggel fordultak felénk. A határ másik oldalán már várta a gyerekeket az autóbusz, amely aztán a tábor helyszínére szállította őket. Azt el kell mondanom, hogy folyamatos kapcsolatban voltunk a táborozókkal, így naponta friss információval tudtunk szolgálni a szülőknek. Magyarország beregszászi főkonzulja, illetve konzuljai mind a tíz turnus indulásakor jelen voltak a határátkelőkön, és készek voltak biztosítani, segíteni a gyerekek zavartalan utazását.

– Miről szól egy ilyen tábor?

– Ezek a táborok elsősorban az identitástudat erősítésében kulcsfontosságúak. Másodsorban, lehetőséget biztosítanak az anyanyelvápolásra, a hagyományok megismerésére, továbbadására. Nagyon sok érdekes program várta a résztvevőket, lehetőség volt Budapestre is ellátogatni, az Országházat és a várnegyedet is megtekinthették.

A program által Magyarország Kormánya igyekezett támogatni a nehéz helyzetben levő kárpátaljai családokat. Berki Károly elárulta, hogy bár a nyárnak vége, de a kormány jóvoltából a téli szünidőre is gondolnak, s már szervezik a táborozási programokat.

Váradi Enikő