Hadakozó majmok

Nemcsak az emberek vívnak háborút…

A Földön csak két fajnál figyelhető meg, hogy felnőtt hímnemű egyedei – szervezett egységeket alkotva – területszerzés céljából háborút indítanak saját fajuk más csoportjai ellen. Az egyik faj az ember, a másik – a csimpánz…

A biológusok már korábban is megfigyelték, hogy különböző csimpánzcsoportok hímjei össze-összecsaptak egymással, ám a csoportközi agressziót sokan a véletlen számlájára írták. Ugyanakkor olyan vélemények is felmerültek, hogy igenis: a csimpánzok képesek szervezett háborúkat vívni. John Mitani amerikai kutató, a Michigani Egyetem viselkedési ökológusa és kutatócsapata pedig a közelmúltban napvilágra hozta bizonyítékait, miszerint csakugyan vannak majomháborúk.

A tudósok tízéves megfigyelést végeztek az ugandai Kibale Nemzeti Parkban, tanulmányozva különböző csimpánzcsoportok egymás közötti viselkedését. Ennek során felfigyeltek rá, hogy egyes majmok – akárha határőrök lennének – rendszeresen járőröznek territóriumuk peremén, a járőrök libasorban, nesztelenül és gyorsan haladnak a fák között, miközben figyelmesen kémlelik, nem bukkannak-e fel a közelben egy szomszédos horda tagjai. Az egyik csoport már eredetileg is különösen nagy volt, 150 egyedet számlált, és szokatlanuk magas volt benne a hímek részaránya. Sylvia Amsler, az Arkansasi Egyetem antropológusa megfigyelte, miként támadta meg e csoport egyik járőröző egysége az északnyugati horda néhány nőstényét, akik közül kettő a kicsinyét dajkálta. A támadók az egyik kiscsimpánzt azonnal megölték, s a másikat is olyan súlyosan megsebesítették, hogy valószínűleg elpusztult.

A 150 fős csoport hímjei tíz éven át – 10-14 naponta – rendszeresen kiözönlöttek a területükről az „ellenséges” csapatok territóriumaira. Előbb a rejtőzködve haladó előőrsök szivárogtak be a támadásra kiszemelt erdőrészekre, megfigyelve a környezetet, a rejtekhelyként használható fákat, kikémlelve az ott élő csimpánzcsapatok nagyságát, majd az egész horda összpontosított támadásba lendült, a harc során pedig a hímek láthatóan együttműködtek egymással. Egy évtized alatt a csoport huszonkét százalékkal megnövelte saját territóriumát, új élelmiszerforrásokat jelentő fákat szerezve meg, az ott élő csimpánzcsoportok hímjeit és kicsinyeit pedig általában megölték és megették (e főemlősök időnként kisebb majmokra is vadásznak, sőt a kannibalizmus sem ismeretlen körükben), míg a nőstények életét többnyire megkímélték, „csak” elűzték őket – vagyis igencsak brutális területszerző, hódító háborúkat vívtak…

A tanzániai Gombe Stream Nemzeti Parkban pedig Jane Goodall amerikai főemlőskutató megfigyelt egy csimpánz-polgárháborút, mely egy csoport északi és déli ága között bontakozott ki. A horda északi ágából kikerült öreg alfahím, Leaky halála után az új, ugyancsak északi alfahím, Humphrey kezdetben nem volt elég erős a csapat fölötti uralma biztosításához, a déliek között vezető szerepet játszó testvérpár, Charlie és Hugh pedig a „trónjára tört”. A viszálykodás következtében a csoport kettészakadt, a testvérpárhoz további öt hím csatlakozott, s polgárháború tört ki az északiak és a déliek között. A csapat két ágához tartozó hímek rendszeresen betörtek az „ellenség” területére, ahol brutálisan rátámadtak az óvatlanul egyedül maradt hímnemű felnőttekre. Az összecsapások során végül mind a hét „lázadó” életét vesztette vagy nyoma veszett, és Humphrey megerősítette hatalmát az egész csoport fölött. Ezzel lezárult az eddigi egyetlen megfigyelt csimpánz-polgárháború…

Miért agresszívak a csimpánzok, miközben legközelebbi rokonaik, a törpecsimpánzok, más néven: bonobók csoportjai kifejezetten békésen viszonyulnak egymáshoz? A tudósok szerint az ok a több millió éves régmúltban gyökerezhet. Miután a csimpánzok és a bonobók közös ősei elváltak egymástól, az őscsimpánzok a hatalmas közép-afrikai folyamtól, a Kongótól északra, az ősbonobók pedig attól délre fejlődtek tovább, és váltak önálló fajokká. Ám a két faj kialakulásának idején a folyótól északra kevesebb táplálékforrás akadt, így a csimpánzoknak a szó szoros értelmében a génjeikbe ivódott az élelemért vívott harc, míg a Kongótól délre táplálékbőség uralkodott, ezért a bonobók felmenőinek nem kellett harcolniuk az élelemért, s a törpecsimpánzok alaptermészetévé vált a csoportjaik közötti békés viselkedés.

Lajos Mihály