Babits Mihály: Ballada Irisz fátyoláról

2015. szeptember 23., 09:41 , 767. szám

Megjön a tavasz tarkasága:
fehér pöttyök és piros pontok,
virágos fák, tavaszi gondok,
tavaszi sírok ciprusága,
fehér virág hull barna sárba,
szelet mond az alkonyi pír is;
halálvágy száll a bús múzsákba,
mikor
zöld köntösét cifrázza Irisz.

S megjön a nyárnak tarkasága:
poros utak, száraz porondok,
a kertkarókon piros gombok,
ezüst zápor piros rózsákra,
piros pipacs hullós virága;
minden virág lehull, ha nyíl is;
hajlós rozs érik a kaszákra,
mikor
meleg szemét kinyitja Irisz.

S megjön az ősznek tarkasága:
aranyos lombok, piros lombok,
gyümölcsös berkek, hangos dombok,
sápadt levelek ordas ága,
avarok zörgő pusztasága;
a kósza szél kacag is, sír is:
az estnek rögös ege sárga,
mikor
felhős fátyolát tépi Irisz.

Herceg! hátha megjön a tél is?
Lesz fehérsége, barnasága,
lesz jégvirágos tarkasága,
mikor
fehér gyászát felölti Irisz.

 

Babits Mihály költői indulásának meghatározó alakja Irisz, akit a görög mitológiából ismerünk. Ő volt a szivárvány istennője. A szerző első kötetének címében (Levelek Irisz koszorújából) ez az Irisz szerepel, amely gesztussal Babits Mihály a sokszínűség programját jelölte ki önmaga számára. Az itt olvasható Ballada Irisz fátyoláról című költemény viszont a második Babits-kötetből való. Ebben a versben Irisz révén Babits újra hitet tesz a sokszínűség mellett, miközben az olvasót önkéntelenül is ráébreszti, milyen boldogság forrása lehet a négy évszak.

Az első három versszakban fel tudja hívni figyelmünket a tavasz, nyár és ősz tarkaságában fellelhető szépségforrásra, a negyedik versszak viszont nem illeszkedik ebbe a sorba. Ez a terjedelmében is rövidebb szakasz olvasóját elsősorban a versbeli megnyilatkozó beszéd-pozíciójára ébreszti rá. A tavasz, nyár és ősz eljövetelében biztos a versbeli személy, ám a tél eljövetelét már csak remélni tudja. És ez drámaiságot visz a költeménybe. Ráadásul e negyedik versszak első sora különösen szép: a Herceg! hátha megjön a tél is! Ez a sor – ebben a formában – a szerző második könyvének címéül is szolgál, és ezzel Babits Mihály a magyar verseskötetek nemcsak egyik legszebbikévé, hanem egyik legtitokzatosabbikává is varázsolja azt…

Penckófer János