Ünnepi tanácsülés a Rákóczi-főiskolán,fesztiválhangulat a Kossuth téren

Az Európai Kultúra Napjai Beregszászban – jórészt esőben

2015. szeptember 30., 11:05 , 768. szám

Kárpátalja a magyar államalapítástól kezdődően, egy évezredig Közép-Európa szerves része volt, s csak 1945-ben, a Szovjetunióhoz való elcsatolásával rántották bele a kelet-európaiság posványába. Ám azóta is bennünk él az európai Európához való tartozás vágya, amit az Európai Kultúra Napjainak beregszászi megszervezése is bizonyít. Az idén szeptember 25–27-én bonyolították le a rendezvénysorozatot, melynek első napján ünnepi városi tanácsülésre került sor a Rákóczi-főiskolán, míg a Kossuth téren színes vásári forgatag fogadta az érdeklődőket.

A VI. összehívású Beregszászi Városi Tanács ünnepi közgyűlését szeptember 25-én tartották meg a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Esztergom termében. Az ukrán és a magyar himnusz elhangzása után Babják Zoltán polgármester köszöntötte a megjelenteket, köztük – többek között – Mélykuti Ferenc beregszászi vezető magyar konzult, Brenzovics László parlamenti képviselőt, a KMKSZ elnökét, illetve Zán Fábián Sándort, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspökét. A napirend elfogadását követően a polgármester megtartotta ünnepi beszédét, melyben áttekintette a VI. összehívású városi tanács 2010. október 31-től napjainkig tartó időszakát. Megemlékezett az időközben elhunyt városi tanácsi képviselőkről, akiknek az emléke előtt az egybegyűltek egyperces néma főhajtással tisztelegtek. Majd kifejtette, miszerint az elmúlt öt év alatt az ország egészét érintő, nehéz gazdasági helyzetben is – a képviselők összefogásának köszönhetően – sikerült biztosítani Beregszász működőképességét, s megoldották az égető problémákat.

Felszólaltak az ülésen a frakciók és képviselőcsoportok vezetői is. Horkay Sámuel, a városi tanács KMKSZ-képviselőcsoportjának vezetője kifejtette: egy város ereje nem a palotákban, s nem is a villákban vagy a műhelyekben, hanem az Istenbe vetett hitben rejlik. Emellett felhívta rá a figyelmet, hogy a városi tanácsi képviselőknek elsősorban Beregszász érdekeit, és nem a pártérdekeket kell szem előtt tartaniuk. Végezetül pedig felidézte a Vérke-parti város történelmének fényes lapjait.

A képviselői felszólalásokat követően a jelenlévők megtekintették a közelmúltban leforgatott, Beregszász történelméről és jelenéről szóló filmet. Majd sor került a Pro Urbe díj ünnepélyes átadására, melyet a Beregszászi Városi Tanács idén Pál Sándornak, a Magyar Református Szeretetszolgálat kuratóriumi elnökének ítélt oda. Babják Zoltán ebből az alkalomból röviden bemutatta a díjazottat, aki a Pilisben, Dág községben látta meg a napvilágot egy olyan családban és falusi közösségben, melynek tagjai szeretettel és segítőkészen fordultak családjuk, közösségük többi tagja felé. Otthonról hozta magával a segíteni vágyás szellemét, felvidéki, illetve erdélyi felmenői révén pedig jól ismeri a kisebbségben élő magyar nemzetrészek helyzetét, és gondoskodó figyelemmel fordul feléjük, így felénk is. A segélyszervezet a Kárpátaljai Cselekvési Terv keretében hetente egy–másfél millió forint értékű adományt (tartós élelmiszereket, tisztálkodószereket és egyéb közszükségleti cikkeket) szállít vidékünkre, emellett szociális konyhát is létesített Beregszászban, ami nagy segítséget jelent a rászorulóknak. A bevezető szavak után a polgármester átnyújtotta a díjat Pál Sándornak, aki kedves szavakkal köszönte meg az elismerést.

A Pro Urbe díj átadása után dicsérő okleveleket adtak át azoknak a beregszászi lakosoknak, akik a gazdaság, a közszolgáltatás, a kultúra, az oktatás vagy az egészségügy terén értek el eredményeket, s öregbítették városuk jó hírét.

Ezután két kárpátaljai parlamenti képviselő, Ivan Baloga, majd dr. Brenzovics László, a KMKSZ elnöke is szót kapott. Dr. Brenzovics László szimbólumértékűnek nevezte azt a tényt, hogy az Európai Kultúra Napjait abban az épületben nyitják meg, melyen nyomot hagyott az egész XX. század. Hisz’ az Osztrák–Magyar Monarchia idején törvényszékként épült meg, a szovjet érában viszont üzemmé alakították át, s romos állapotban kapta meg a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, mely magyarországi alapítványok, önkormányzatok, magánszemélyek támogatásával újította fel – gyönyörűen – a régi szépségét visszanyert épületet. A közeljövőben kialakítják a főiskola átriumát, majd megkezdik a sportkomplexum felépítését.

A parlamenti képviselők felszólalásait és Babják Zoltán zárszavát követően az ünnepi városi tanácsülés véget ért.

A főiskola épülete előtt, a Kossuth téren, az el-eleredő esőben – a tér fölé kiaggatott, s az őszi idő jelképeiként felfogható piros, fehér, zöld, kék és sárga esernyők alatt térzenével szórakoztatta a vásár látogatóit a Beregszászi Zeneiskola fúvószenekara, majd a Beregszászi Járási Belügyi Osztály fúvószenekara is fellépett, zenével töltve meg a levegőeget. A kulturális élmény mellett kulináris élmények is várták a járókelőket. A Rafajnaújfalui Falusi Turizmus Szövetség sátrai alatt négyféle bort, emellett bográcsgulyást és saslikot fogyaszthattak a megéhező, megszomjazó emberek, de a tér más pontjain is ínycsiklandozóan szállt a magasba a sülő saslik illata. Néhány standon többféle mézet, mellettük dióbelet, illetve „medovuhát” (a keleti szláv konyhában használt mézes-alkoholos italt) lehetett vásárolni. Nem egy árus fűzfából font, mutatós kosarakat, táskákat, virágvázákat, dobozokat kínált eladásra, s olyan vásáros is akadt köztük, aki nem kis távolságot megtéve, Lemberg megyéből érkezett ide, a Vérke-parti városba. A beregszászi Dekorka cég dekorációs kellékekkel, míg a munkácsi Karameli műhely édességekkel várta a vásárlókat. Sokféle finom bort lehetett kóstolni, vásárolni Kész Elemér kígyósi borásznak, a KMKSZ helyi alapszervezeti elnökének, illetve az ugyancsak kígyósi szőlésznek, Sass Károlynak a sátránál. A nagymuzsalyi Cotnar és a beregszászi Csizaj borgyár is standot állított fel, míg két rahói járási árus brinzával, juhtúróval, kolbásszal fogadta a vásárlókat. Így ezeken a napokon egy látogató sem maradt étlen-szomjan.

Lajos Mihály