Orosz Ildikó: Bővíteni szeretnénk a magyar nyelvű szakképzési lehetőségeket

2015. október 14., 09:59, 770. szám

A közelmúltban a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elkészítette a kárpátaljai magyar szakképzés fejlesztésének koncepcióját. A két intézmény közös elképzeléseiből dr. Orosz Ildikó, a KMPSZ és a beregszászi főiskola elnöke ad némi ízelítőt.

– Mi indokolta egy új koncepció kidolgozásának szükségességét?

– Mindenekelőtt az a felismerés vezérelt bennünket, hogy a szakképzés legalább annyira fontos és szerves eleme anyanyelvű oktatási és képzési rendszerünknek itt, Kárpátalján, mint a magyar óvoda vagy a magyar tannyelvű főiskola, egyetem. A lehetőség, hogy a fiatalok anyanyelvükön, szülőföldjükön szerezzenek hasznosítható szakismereteket, nagyban hozzájárul ahhoz, hogy itthon boldogulhassanak, ezáltal is hozzájárulva a kárpátaljai magyar közösség megmaradásához.

Ugyancsak ösztönzőleg hatott a koncepció kidolgozóira, hogy átalakulóban van az egész ukrajnai oktatási rendszer. Nem utólag szerettük volna felróni az illetékeseknek, hogy az elképzeléseik hol és miben nem felelnek meg az itteni magyarság igényeinek, hanem még a fontos döntések meghozatala előtt fel akartuk mutatni, hogyan képzeljük az anyanyelvű szakképzés reformját mi magunk.

Koncepciónk lényege röviden úgy foglalható össze, hogy az igényeknek megfelelően bővíteni szükséges a jelenlegi szakképzési kínálatot azokban az intézményekben, ahol magyar nyelven oktatnak, illetve szükség esetén új képzési központokat is létre kell hozni. Természetesen néhány területen meg kell várnunk, hogy a kormány, majd a parlament elfogadja a közoktatás és a szakképzés területét szabályozó új törvényt, mielőtt hozzáláthatnánk az elképzelések megvalósításához. Például amennyiben a jogszabályi környezet ezt lehetővé teszi, a jövőben szeretnénk önállósítani a Rákóczi-főiskola felsőfokú szakképző intézetét, egyben jelentősen bővítve annak képzési kínálatát.

– Mi a helyzet az állami szakiskolákkal?

– Ezzel összefüggésben reménykedünk abban, hogy szintén bővíthető a képzési kínálatuk, amihez készek vagyunk felajánlani a segítségünket. Sajnos, a jelek nem minden esetben kedvezőek. Bízunk például abban, hogy a beregszászi szakiskolában, amelyet mostanság éppen Beregszászi Szolgáltatóipari Szaklíceumnak hívnak, újra indulhatnak magyar csoportok. Ennek érdekében minden tőlünk telhetőt elkövetünk, például beemeltük koncepciónkba, hogy fejleszteni fogjuk az intézet szaktantermeit. Sajnos, legutóbb elutasító választ kaptunk felvetéseinkre a megyei oktatási főosztálytól, amelyben a hivatal kifejti, hogy szerintük a szülők nem igénylik és nem kérik a magyar nyelvű szakképzést. A válasz azért furcsa, mert tudomásunk szerint felmérés nem készült e tárgyban, s felvételikor, a dokumentumok benyújtásakor sem hívták fel a jelentkező diákok figyelmét erre a lehetőségre. Kicsinyességet és rosszindulatot vélek felfedezni ebben a beregszászi intézmény vezetőinek és a szakképzés megyei irányítóinak a részéről. Remélem, változni fog a hivatalnokok hozzáállása, ha a kárpátaljai magyarság a helyhatósági választások eredményeként erősebb pozíciókra tesz szert a megyei tanácsban. Amennyiben viszont így sem sikerülne változtatni a hatóságok hozzáállásán, elő kell vennünk a „B” tervet. Úgy gondolom, a jövőben le kell mondanunk arról, hogy olyan intézményeket támogassunk a magyar állam terhére, amelyek nem tolerálják a magyarok igényeit, kéréseit.

– Érinti-e a koncepció a vidéki tankombinátok és líceumok helyzetét?

– Fejleszteni szeretnénk ezeket is. A Jánosi Mezőgazdasági Líceumot például két műhellyel volna célszerű bővíteni annak érdekében, hogy az ott-tanulók ne csak járművezetői jogosítványt, hanem autószerelői képesítést is szerezhessenek – amennyiben sikerül akkreditálni ezt képzést. Hasonló a helyzet a Tiszabökényi Iskolaközi Oktatási és Termelési Tankombináttal, amelyet szintén készek lennénk fejleszteni, ha meg tudnánk állapodni velük erről.

– Napjainkban egyre több szó esik a gazdaképzés fontosságáról, a mezőgazdasággal és az élelmiszer-feldolgozással összefüggő szakmák oktatásának szerepéről vidékünk fejlesztésében. Hogyan szándékoznak kielégíteni az ezen a területen jelentkező igényeket?

– Szakképzési koncepciónkban szerepel, hogy Nagy­dob­ronyban, az Irgalmas Sa­ma­ritánus Református Gyermekotthonnal együttműködve alakítsunk ki e célból képzési központot. A gyermekotthonnak igen fejlett gazdasági bázisa van. Az elmúlt 25 évben sikerült létrehozniuk szinte mindent, ami a gazdaképzés beindításához szükséges: minipékséggel, vágóhíddal, sertésteleppel, tehenészettel, fóliasátrakkal, még saját halastóval is rendelkeznek. Erre alapozva elsősorban mezőgazdasági képzés beindítását tervezzük, de természetesen mérlegelni fogunk minden egyéb képzést is, amire igény mutatkozik a régióban élők részéről. Felvetődött például, hogy indíthatnánk állatfelcseri, földmérő, erdészeti stb. képzéseket.

– Hol tart jelenleg az elképzelés megvalósítása?

– Mindenekelőtt meg kell teremtenünk a képzés tárgyi feltételeit, például a leendő diákoknak szükségük lesz kollégiumra. Ennek érdekében máris történtek lépések, s reményeink szerint hamarosan megkezdődhet két kollégium és az oktatótermek kialakítása – amennyiben sikerül aláírnunk az erre vonatkozó megállapodást a nagydobronyi önkormányzattal. Ezzel párhuzamosan folyamatban van a gyermekotthonnal kötendő megállapodás kimunkálása, hogy gyakorlóbázisként rendelkezésünkre bocsássák gazdasági létesítményeiket. Látni kell természetesen, hogy ezek az elképzelések nem valósíthatók meg egyik napról a másikra, de teljes erőbedobással dolgozunk a megvalósításon, s reméljük, hogy hamarosan nemcsak a felsőoktatás, hanem a szakképzés területén is lesznek lehetőségeik a kárpátaljai magyar fiataloknak arra, hogy szülőföldjükön, anyanyelvükön tanuljanak és valósíthassák meg magukat.

– A leendő mezőgazdasági szakképzéshez máris főiskolai és egyetemi szintű képzés társul a beregszászi főiskolán. Tervezik ennek a képzési iránynak a fejlesztését is?

– Több egyetemmel is kapcsolatban állunk ennek érdekében. Így a Szent István Egyetemmel közösen állattenyésztő- mérnöki szakot működtetünk Beregszászban, a Corvinus Egyetemmel karöltve pedig kertészmérnöki képzés zajlik. Ezek ugyan Ukrajnában nem akkreditált képzések, de amennyiben diákjaink nemcsak Beregszászban, hanem a magyar fővárosban is leteszik a vizsgákat, e tekintélyes budapesti egyetemek egyikének diplomáját szintén megszerezhetik. Ezen a területen két irányba is szeretnénk előrelépni. Az egyik tervünk a szőlész-borász képzés elindítása, miután meggyőződésünk szerint Kárpátalján nem elég elsajátítani a szőlő termesztését, ismét meg kellene honosítani a jó bor készítésének tudományát is. Egy másik képzéssel az élelmiszer-feldolgozás fejlődésének szakmai feltételeit szeretnénk megteremteni. Minden helyi agrár- és gazdasági szervezet részéről felmerül ugyanis, hogy miközben vannak eredményeink a nyersanyagok előállítása terén az állattenyésztésben és a mezőgazdaságban, a feldolgozóipar változatlanul lemaradásban van Kárpátalja magyarlakta területein.

– Mikor realizálódhatnak a magyarországi partnerekkel közösen megvalósuló gazdasági képzések bővítésére vonatkozó elképzeléseik?

– Szeretnénk megvárni, hogy Magyarországon befejeződjék a felsőoktatási rendszer átalakítása. Ezután kezdhetnénk el a tárgyalást a partnerintézményekkel, hogy a lehetőségekhez mérten minél teljesebb képzést kaphassanak fiataljaink ezen a területen is.

szcs