Multicisztózis és policisztózis

2015. november 4., 09:18, 773. szám

A meddővé válás az egyik legrosszabb dolog, ami egy nővel történhet. Több betegség is ide vezethet. Ezek egyike a multicisztózis, melyet végső soron a hormonháztartás zavara idéz elő, s úgyszintén ez a zavar tehető felelőssé a policisztózis kialakulásáért is. A két kór okairól, tüneteikről és kezelésük lehetőségeiről dr. Stul Ilona, a Nagyszőlősi Járási Kórház nőgyógyásza tájékoztatja lapunk olvasóit.

– Multicisztózis esetén a sok apró, antrális petetüsző nem indul beérésnek, és nem éri el a petehólyagi állapotot, amikor is a petehólyagban megérhetne a petesejt – indítja beszélgetésünket a doktornő. – A betegség hátterében hormonális zavarok állnak. Tudnunk kell ugyanis, hogy a hipofízis (az agyalapi mirigy) és a petefészek hormonális és recepciós kapcsolatban áll egymással. A petefészekben receptorok (érzékelők) vannak, melyek fogadják a hipofízis által kiválasztott, a vérkeringés útján a petefészekbe érkező hormonstimuláló anyagokat, s így a menstruációs ciklusnak megfelelően működhet a petefészek. Ha viszont a hipofízisben megbomlik a hormonserkentő anyagok kiválasztásának ritmusa, akkor a petefészekben nem indul be a petehólyag ciklusos beérése, aminek a menstruáció első fázisában kell megtörténnie. De az is megtörténhet, hogy a hipofízis beindítaná ugyan a petehólyag beérését, ám a petefészekben nincs elegendő receptor, melyek beindítanák a petefészek hormonkiválasztását. Így nem alakulnak ki a petehólyagok, nem képződnek petesejtek, s ennek következtében – többek között – meddőség is kialakulhat. Másfelől pedig a vérben felbomlik a hormonháztartás (a hormonoknak a véráram útján kell eljutniuk a petefészekből a méhbe), így a méhben nem fejlődik a nyálkahártya, s ez menstruációs zavarhoz vezet. Amenorea alakul ki, amikor is vagy elmarad a menstruáció, vagy csak nagyon ritkán jelentkezik. A policisztózis esetén pedig bár a hipofízisből megérkezik a „parancs” a petefészekbe, s a petehólyagok is kezdenek beérni, ám a következő lépésben a hipofízis nem választja ki a hormonstimuláló anyagokat, s ezért a petehólyag nem fakad ki (a menstruációs ciklus közepén a petehólyagnak ki kell fakadnia), és a petehólyagból petefészeki ciszta alakul ki, amit orvosi nyelven folikuláris cisztának nevezünk.

– Melyek e betegsége tünetei?

– A multicisztózis közvetlen tünete a menstruációs ciklus meghosszabbodása: csak 2-3 havonta jelentkezik, vagy egyáltalán nincs menstruáció, s nagyon oda kell rá figyelni, mert a peteérés hiánya miatt meddőség alakulhat ki. A folikuláris ciszták kialakulását ugyancsak a hosszú menstruáció nélküli időszakok megjelenése jelzi, melyek erős vérzéssel érnek véget. Ha kialakul egy folikuláris ciszta, az hormonokat választ ki, melyek közvetlen hatással vannak a méh nyálkahártyájára, ami az említett hormonok hatására megvastagodik (ezt nevezzük hiperpláziának), s ezért a menstruáció erős vérzéssel jár.

– Miként kezelik a pácienseket?

– Az orvosi kivizsgálás, a funkcionális tesztek – többek között az ultrahangvizsgálatok, esetleg a hormonháztartás felmérése – révén kimutatjuk, hogy valóban a nevezett betegségekkel állunk-e szemben. Ha multicisztózisról van szó, akkor a petefészek működését serkentő homeopátiás agy hormonális gyógyszert írunk fel, mely a petehólyag beéréséhez vezet. Ez a terápia 3-6, sőt 12 hónapig is eltarthat. Ha viszont a petehólyagok folikuláris cisztákká kezdenek alakulni, akkor petehólyag-repesztő hormonális gyógyszert vetünk be, és hormonszabályozó készítményeket is felírunk, melyek elejét veszik a petefészeki ciszták kialakulásának. Ám amennyiben a ciszta hosszabb ideig tartó kezelés ellenére sem szűnik meg, vagy mérete már akár az 5-7 cm-t is eléri, akkor műtéti úton távolítjuk el a cisztát.

Lajos Mihály