Böröndi Lajos: Cseh Tamás

2015. november 25., 09:04 , 776. szám

Csak a másik oldalra mentél

Mi itt maradtunk nélküled

Azt játsszuk most hogy éltél

S éltünk mi is veled

 

A szépben ott a rút is

Nélküle nincsen szép se

Csak egy lobbanás az élet

Vagy egy lobbanás se?

 

A másik oldalra mentél

Árnyékban maradtunk mi

Minden mit gondoltunk eddig

Semmivé vált a semmi

 

Csak átúsztál a túlpartra

Ott hunyorogsz ha játszol

És ömlik a dal csak ömlik

Az elnyűtt régi gitárból

 

Böröndi Lajos (1954) tanár, költő, újságíró és szerkesztő verse Cseh Tamásnak állít emléket, közkedvelt, szeretett, híres énekesünknek, aki 2009-ben hunyt el, hatvanhat esztendősen. A Hitel című folyóirat egyik korábbi számából való költemény abból az ismert gondolati építményből indul ki, hogy a valóságos földi életet annak a halálban lévő „másik oldala” egészíti ki. Cseh Tamást a szerző most is élőnek tekinti, vagyis olyan előadóművésznek, aki csupán „a másik oldalra” távozott. Emléke, melyet maga után hagyott a sokoldalú művész, ma is valóságos, élő. A hiányt, mely távozásával keletkezett, azzal a finom képpel érzékelteti a szerző, hogy a Cseh Tamás dalait kedvelő utókor került „árnyékba”, és nem ő.

Cseh Tamást nem csupán egy nemzedék hallgatta s hallgatja: nem csak a hetvenes évek fiatalsága zárta a szívébe. Népszerűsége a nyolcvanas, kilencvenes években sem csökkent, hatása pedig mind a mai napig tart. Kovács Ákos Kossuth-díjas előadóművészünk például a maga dalszerzői és előadói karakterét többek közt vele rokonítja. „Lényegében balladamondó vagyok, több közöm van Tinódi Lantos Sebestyénhez, Cseh Tamáshoz, Bruce Springsteenhez, mint a csillogó popsztárokhoz” – nyilatkozta napjaink egyik legnépszerűbb magyarországi sztárja.

A Cseh Tamásra is jellemző „balladamondás” titkát Kovács Ákos a személyességben jelöli meg: „A balladamondók dalainak kulcsa a személyesség, az, hogy egy személyiség megnyilvánul a dalain keresztül, beenged a világába.” A Böröndi Lajos versének fontos elemeként szereplő „hunyorgás”, mely annyira jellemző volt Cseh Tamásra, talán épp erre a személyességre kíván utalni?…

Penckófer János